Demons //BEFEJEZETT//

8.

Évek teltek el, viszont amióta Zara felszállt a Moszkvába tartó repülőre, csak a Malfoy fiú hallott felőle. Ő is csak kéthetente egy-egy levélből, amikor képet küldött, illente kb három oldalon elmesélte az elmúlt hetek történéseit. Soha, még csak nem is utalt arra, hogy hova megy legközelebb, illetve a nevét sem említette egyik levelében sem. A képeken, amit küldött, ő maga minden városban csak egyszer szerepelt, ezzel, mintha tartani akarná a lelket a fiúban. Draco ugyanis az eltelt éveket, miután befejezte a Roxfortot, azzal töltötte, hogy elmegy minden városba ahol Zara járt, hátha valaki emlékszik rá, vagy tudja merre megy legközelebb. Ám ezek az elméletei mindig zátonyra futottak, ugyanis mire talált volna egy embert, akinek a lány említette hova megy, addigra Zarától is megkapta a levelet, hogy megint továbbáll egy másik városba. 

Zara, jelen esetben már Kristina mindent megtett, hogy elfelejtse a varázsvilágot, több éve nem használt bűbájokat, viszont, mintha késztetést érzett volna arra, hogy levelet írjon minden egyes városról Draconak. Őszintén leírta érzéseit, és hogy miért tette ezt, miért tette azt. Válaszlevelet soha nem kapott, de nem is várt, hiszen ő intézte úgy, hogy a fiú ne találhassa meg. Sokféle emberrel megismerkedett, főleg amiatt, amilyen munkát választott magának a mugli világban. Nagyon élvezte az egész modellkedést, már szinte kezdte megszokni a varázslásmentes világot, és újra boldog volt. Mosolyogva ment egy-egy fotózásra, divatbemutatóra, ám kizárólag olyan ruhákban, amelyek takarták sebes hátát. 

Március volt. Zara éppen Milánóban volt divatbemutatón, ahol mindenáron rá akartak tuszkolni egy olyan ruhát, amire vagy százszor megmondta, hogy nem veszi fel, ugyanis túlságosan kilátszottak volna a hátán lévő sebhelyek.

- Hányszor mondjam még el, hogy ezt kell fölvenned Kristina! - kiabált rá az egyik jelenlévő stylist. - Ez van ezt kell szeretni! 3 perc az egész. Kimész, pózolsz, visszajössz, majd átöltözöl!

- Nem és nem! Nem megyek ki ebben! A világ minden kincséért sem. - indulatos volt, nem szerette ha parancsolgatnak neki.

- Csak te vagy ennyire finnyás... Tudod hányan adnák a fél kezüket is, csak hogy ez lehessen rajtuk?

- Akkor add nekik, nekem pedig szerezz valami olyat, ami takarja a hátam. Másban nem megyek ki!

- Jólvan, tessék - adtak a kezébe egy elegánsabb és szolídabb darabot - Megfelel az igényeinek kisasszony? 

- Tökéletes - hallatszott a szarkazmus a hangjából, amiért megint le kellett üvöltenie valakinek a fejét, hogy elfogadják, hogy neki van igaza. 

A kifutón minden remekül ment. Nem látszott a háta, és ez Zarának bőven elég volt. Ám a bemutató utáni interjún kezdődtek a bajok. Először is, hogy a lánynak nem volt más elegánsabb ruhája, mint egy nadrágkosztüm, aminek igaz a háta kivágott volt, Zara mégis el tudta takarni egy egyszerű zakóval, amit a vállára terített, így még stílusasabbá téve azt, viszont a sebet nem tudta eltűntetni, így érezte, amikor a ruha anyaga elveszett szárnyai helyét érintették. Az interjúra Kristinának kísérője is akadt, az egyik idős divattervező producer fiának személyében. Kapcsolatuk kizárólag baráti volt, nem volt köztük semmi több, azonban kísérő kellett, és mivel ő hívta el először, így a lány szívesen elfogadta az ajánlatát. 

- Minden rendben? Feszültnek tűnsz - lépett a lány mellé Mark, a kísérője.

- Csak rossz előérzetem van. Semmi több - nyugtatta meg Zara, majd a helyet kezdte el kémlelni, ahol pár perc múlva az újságírók értelmetlen kérdéseket fognak feltenni neki a bemutatóról. - Nem értem minek kell nekem is résztvennem. Hiszen itt vannak a többiek is, akik sokkal szívesebben adnának egy-egy interjút, mint én.