Demons //BEFEJEZETT//

10.

- A prefektusi fürdő? Komolyan? - érte utól Draco a lányt. 

- Igen. Havonta változtatják a jelszavát, de minden év elején elölről kezdik. - válaszolta Zara, miközben elértek a kastély bejáratához. 

- Nem is olyan nagy szám. Oké, hogy sokkal nagyobb, mint amiket a szobákhoz adnak, de valamivel lehetne jobb is. 

- Te meg, hogy az istenbe jártál már ott? - húzta össze a szemöldökét a lány, miközben szembefordult a barátjával - Hiszen, ha jól tudom te nem voltál prefektus. 

- Az lehet, hogy nem voltam, de attól még tudtam a jelszót. És használtam is, nem is egyszer. - nézett le Zarára a majdnem egy fejjel magasabb Draco. 

- Aha, szóval, azért jártál vissza mindig mert nem olyan nagy szám. Értem én. - forgatta a szemét a lány - De ha nem felel meg, akkor csak én megyek, te addig segítesz valamit a professzornak. Tudod annyira szeretek csak úgy elmerülni a vízben. Olyan jó érzés, ahogyan először csiklandoz, majd teljesen ellazít. 

- Te most tényleg ki akarsz készíteni? Nem lehet rajtad eligazodni. Egyszer azt mondod, nem akarsz lefeküdni velem, legközelebb meg már a prefektusi fürdőben való tevékenységed ismerteted. De te fogod megbánni, ha így folytatod, esküszöm nem veszem figyelembe, hogy mit akarsz, és a saját fejem után megyek. - ölelte át a lány derekát Draco, miközben fölfelé mentek a lépcsőn. 

Egy lélek sem volt a folyosókon, mivel a tavaszi szünet és az esküvő miatt mindenkit hazaküldtek. McGalagony, az új igazgató is volt lent az ceremónián, de utána rögtön ment is vissza, a feladataira hivatkozva, így még csak nem is látta Zarát. 

- Mégis mennyi minden fog kelleni a szobádból? - értek fel a lépcsőn, és megálltak az igazgató irodájának ajtajánál. 

- Pont annyi, hogy rendesen össze kelljen pakolni, így itt alszunk, és majd holnap megyünk csak valami rendes házba - a lány még most sem tudta, hova fognak menni másnap, hiszen neki nem volt külön otthona, és nem gondolta volna, hogy Draconak van. 

Bekopogott az ajtón, majd egy "jöjjön" után benyitottak. Az iroda elég tágas volt ahhoz, hogy akár 20 ember is elférjen benne, azonban csak egy valaki tartózkodott bent, McGalagony, aki éppen valamit írt, így fel sem nézve üdvözölte látogatóit. 

- Sajnálom, de az időpont nem éppen a legalkalmasabb. Nagyon elfoglalt vagyok, de jöjjön vissza később. - Nem látta kik jöttek, azt hitte, csak valamelyik szülő van itt panaszkodni. 

- Megértjük. Csak a szobám kulcsáért jöttünk - hallatszott egy, a professzor számára ismerős hang, amit rögtön felismert, és abba is hagyta a levélírást. 

- Zara, hát itt vagy! Tudod mennyit írtak rólad az elmúlt napokban? Mindenki annyira megrémült... - ölelte magához a lányaként szeretett lányt McGalagony. Amikor pár napja meglátta az újságban Zara képét, rögtön indulni akart Milánóba érte, de a kötelességei nem engedték. - Tessék itt van a kulcs. Senki nem járt azóta fönt a toronyban. Tele lesz porral. Vigyázzatok! És majd kérek élménybeszámolót. Mindent el kell mesélned - engedte ki őket az ajtón, hiszen látta rajtuk, hogy nagyon mennének már, és most nincs kedvük beszélgetni. 

Zara szobája a legmagasabb toronyban volt, kilátással a Tiltott Rengetegre. A szobában tényleg hatalmas volt a por, ám ezt Draco egy pálcasuhintással elintézte, így a szoba úgy nézett ki, mint amikor még volt lakója. Középen egy franciágy volt, vörös színű baldahinnal  fölötte, mellette szekrények sora, amelyek legtöbbje tele volt könyvekkel, illetve egyéb érdekes varázstárgyakkal. Kb. 3 órát pakolhattak, mivel Zara képtelen volt azt mondani bármelyik könyvre is, hogy ezt most kidobják, vagy beadják a könyvtárba. A vége az lett, hogy 2 láda telt meg könyvvel, a ruhái meg alig fértek el.