Demons //BEFEJEZETT//

13.

Szóval! Nem az elején szoktam beszúrni a hozzáfűzésemet, de ezt most ide kell raknom. Mint az előző részből is látszott, nem igazán az eredeti cselekmény szerint fog menni innentől kezdve a történet. Lehet, hogy lesznek benne kisebb - nagyobb eredeti jellegűek, de nem sok. Esetleg még plusz egy-egy szereplő. Igaz, hogy utalásokat teszek, arra, hogy le fognak feküdni, vagy majd amikor lefekszenek egymással, de én személy szerint nem szeretném részletesen leírni ezeket. Ilyenkor általában azt mondanám, hogy mindenki aki akarja magában képzelje el a történteket, de ezt sem muszáj. Továbbra is hasonlóan fogom írni a könyvet, viszont szívesen elfogadok ötleteket bárkitől, hogy hogyan lehetne jobbá, izgalmasabbá tennit. 

- Beszélhetünk? 

- Valami baj van? - nézett Draco a lányra, hangjából tükröződött az aggodalom.

- Nem semmi, csak valamit úgy érzem el kellene mondanom. Meg gondoltam beszélgethetnénk - terelte a kanapé felé.

- És miről szeretnél beszélgetni? - húzta az ölébe a szőke, miután leült. 

- Képzelt, Hermione meghívott az esküvőjére. Mind a kettőnket! - tette hozzá gyorsan Zara. Még el sem mondta máris terelte.

- Engem is?

- Csak miattam, de igen, téged is. 

- És muszáj elmennünk? 

- Igen, muszáj - nevetett fel a lány - És van más is!

- Ezek után min tudnék meglepődni? - kérdezte szinte önmagától a férfi.

- Azt te csak várd ki. - itt hatásszünetet tartott - Ginny terhes.

- Úgy tűnik ők jobban szórakoztak Potterrel, mint mi, de még bepótolhatjuk - suttogta a lány fülébe, majd lágy csókokat hintett a nyakára. Zara élvezte minden pillanatát, de tudta, még el kellene mondania valamit. 

- Pont erről akartam beszélni veled... 

- Te is gyereket szeretnél? Még csak le sem feküdtünk, máris erről van szó? - húzodott vigyorra a férfi szája - Nem baj, tudunk rajta segíteni. 

- Pont ez az, hogy nem lehet rajta segíteni! - állt fel hirtelen Zara, úgy kezdett el járkáni - Még nem most, de majd tényleg szeretnék gyereket, csakhogy kevesebbnél kevesebb esélye van, hogy ez megtörténik. Egyszerűen lehetetlen.

- Hé, hé, állj meg. Miért mondod ezt? 

- Mert ez az igazság. Egyszerűen az anyai ágról való felmenőim miatt. Ugyanolyanok voltak, mint én. Szárnyak, és varázserő. Igaz az enyém nagyobb, mert apám varázsló volt, de ez nem lényeg...

- Már hogyne lenne lényeg. Te különlegesebb vagy mindenkinél. És lehet, hogy apád vonalát örökölted ebben - próbálta nyugtatni a lányt. - És egyébként is, akkor te hogy vagy itt?

- Tudod hány évesek voltak a szüleim, amikor megszülettem? Majdnem 40! És akkor is csak egy halom bájital, és varázslat kellett hozzá, ami utána meg is ártott az anyámnak, és igaz nem halt bele, mert előtte megölték, de nem sok idő kellett volna a természetes halálhoz. - folytak a könnyek Zara szeméből - Ezért van olyan kevés ismert felmenőm. Mert mindenki azt hiszi, hogy a többi kiléte felfedezetlen, de nem. Egyszerűen csak nem lehettek többen. 

- Hé, nyugi, megoldjuk. Nem lesz semmi baj. - húzta vissza magához a lányt, és jó szorosan átölelte, hagyva hogy Zara könnyei átáztassák a pólóját. 

- Akkor nem haragszol rám? - hallatszott az elfúló hang. 

- Miért haragudnék, egy olyan dolog miatt, amiről nem te tehetsz?