Demons //BEFEJEZETT//

16.

7 hónap telt el. Ez alatt a 7 hónap alatt Zara betöltötte a 25. születésnapját, mikor már le sem tudta volna tagadni gömbölyödő pocakját. Karácsony táján Hermione is bejelenette, hogy nekik is gyerekük lesz, akit nyár végére várnak. Ginnyék is jól megvoltak, idősebb fiuk novemberben lett 4 éves, és egyszerűen imádta a szüleit.

Mióta Draco megtudta, hogy gyermekük lesz, szinte minden pillanatban felesége életjeleit leste, nehogy mégis fölmerüljön valami baj.  Valahogyan sikerült rávennie a lányt, hogy a Szent Mungóban szüljön, így is csökkentve a kockázatokat. Legnagyobb megkönnyebbülésére minden rendben ment, Zara egy egészséges kisfiúnak adott életet. Vagyis a férfi ennyit tudott, őt ugyanis nem engedték be a szülőszobába, azt viszont láthatta, ahogyan a fiát kivizsgálják. Eközben a felesége nagy szenvedések ellenére, de megszült egy kislányt is, akire nem is számítottak, hiszen egy bűbáj sem mutatta ki, hogy ikreket várna. Azonban még mielőtt túlságosan boldog lehetett volna egy bagoly landolt az ablakán egy levéllel. És itt kezdődtek a bajok.

Draco a gyermeküket a kezében tartva lépett be Zara szobájába, ahol a széttúrt ágyneműn kívül semmit és senkit nem talált az ágyban. Kisfiát gyorsan átadva az egyik nővérnek forgatta fel az egész szobát, míg meg nem látta a párnán a levelet.

Draco,

Kérlek ne haragudj, hogy megint csak egy levelet hagyok, mikor a legváratlanabb pillanatban eltűnök, de most tényleg nem magam miatt léptem le. Megfenyegettek. Miután kimentek az orvosok megvizsgálni a kicsit egy bagoly kopogtatott az ablakomon egy levéllel. Nem tudom ki küldhette, vagy mit akar, csak azt, hogy titeket fenyeget. Azt írta végez veled, és a fiúnkkal, ha nem megyek arra a helyre ami le van írva. Itt hagytam a levelet, vidd be az aurorokhoz, nyomozzátok le honnan jött, és szólj a parancsnoknak, hogy jöjjenek utánam, arra az esetre ha nem tudnék elbánni velük. Hidd el, nem könnyű most elmenni, de a ti életetek a tét, így muszáj volt megtennem, de ígérem nem lesz semmi baj, pár óra múlva találkozunk és újra minden rendben lesz.

Ölel,
      A te Zarád

Mielőtt eltűnt, a lány törölte az emlékét annak az orvosnak, aki a lánya születésénél volt jelen, így ő maga maradt az egyetlen aki tudott a kislányról. Magával vitte, azonban út közben beadta egy árvaházba, és megmondta az ott dolgozóknak, hogy nem kell majd sokáig rá vigyázni, nemsokára jön érte. Róla nem tudtak azok akik a levelet írták, és a úgy gondolta ez így van jól.

Bárki kereste volna Zarát azon a helyen, ahova ment, az csak csapda volt. Mikor nem figyelt, a háta mögül kapta az átkot, ami elkábította. Nem megölni akarták, csak ki akartak húzni belőle egy-két információt, ezért kínozták. Több, mint 5 napig semmi mást nem csináltak, csak kínzó átkokat gyakoroltak rajta, ő viszont nem tudott védekezni, először azért, mert amíg ájult volt átkot szórtak rá, utána meg túlságosan belefáradt az addigi fájdalmakba.

Valahogyan a 6. napon délután sikerült megszöknie, akkor is csak azért mert erősebb vihar volt kint, és az elrablói kintről hozták be az eldobált holmiaikat, így maradék erejét összeszedve surrant ki a házból. Valahol a tengerparton voltak, magas sziklákon. Zara meg sem kísérelte a hopponálást, annyi energiája már nem volt, ezért, ahogyan a lába bírta, futott minél messzebb, csak sajnos észrevették...

Hirtelen hopponálás, és még pont láthatták, ahogyan Zarát körbekerítik egy szikla szélén, elzárva őt a menekülési lehetőségtől. Már majdnem teljesen lement a nap, halványan már kezdtek látszani a csillagok, a tenger mégis háborgott. Olyan erősen csapódtak a több száz méter magas szikláknak a hullámok, hogy még a peremükön álló lány is érezte a vízcseppeket a hátán, azonban abban a pillanatban más vonta el a figyelmét.

Draco, Ginny, Hermione, Harry, Ron, és egy csomó auror érkezett ebben a percben a partra, hogy segítsenek a lánynak. Az aurorok olyan gyorsasággal támadták Zara elrablóit (akikről kiderült, hogy éppen feltörekvő feketemágusok, akik a Minisztériumot akarták megtámadni, illetve fenyegetni, ahhoz azonban kellett valami információ, erre kellett a lány), hogy pillanatokon belül sikerült szinte mindet lefegyverezni. Szinte mindet. Közben Dracot úgy kellett visszatartani, hogy ne rohanjon oda a feleségéhez, aki úgy remegett pár centire a semmitől, mint aki mindjárt összeesik és még csak föl sem kel többször.

- Nem juttatott közelebb minket semmihez, tehát rá már nincs szükség - bökött pálcájával az utolsó elrabló Zara felé, amiből abban a pillanatban hurrikánszerű akármi tört ki és vette célba a remegő lányt. Zara mindent megpróbált, minden megmaradt erejét bevetette, sőtt még pár auror is küldött védővarázslatot, de ez sem volt elég. Igaz, már csak kis lökés érte, de ez is elég volt ahhoz, hogy elveszítse egyensúlyát, és hátraessen. Hátra a semmibe...

- Zara! ZARA! - törte át az aurorok alkotta falat Draco, amikor már nem látta a lányt - ZARA! - rohant volna egyenesen a szikla széléhez, amikor két-két erős kar megragadta a kezeit, ezzel visszatartva őt. Harry és Ron teljes erejükkel próbálták visszarángatni a szőkét, aki még mindig torka szakadtából kiabált.

- Elhisszük, hogy neked most nagyon rossz, de le kell nyugodj! Nem ugorhatsz utána! - próbálta visszalökni a férfit Harry.

- Te nem tudsz semmit! Ő a feleségem! Nem tudhatod milyen érzés, mert neked ott áll, és tudod, hogy amikor hazamész, akkor ő ott fog várni. De látod itt Zarát? - ordított rá Draco - Mert én nem. Azért, mert az előbb küldte a halálba egy nyomorult átok. Tudod milyen magasak ezek a sziklák? Hogy mennyit zuhanhatott? Rengeteget. Bele a tengerbe! Soha többé nem láthatom. Érted? Soha. Többé

- Ember, nekünk is fáj, mi is ismertük! De azzal nem mész semmire, hogyha te is meghalsz! - kiáltott rá Ron is - Gyereked van! Te sem akarhatod, hogy árva legyen.

- Pont ez az! Tudod mit mondott Zara mikor elárulta, hogy terhes? Azt hogy egy nagy, boldog család leszünk! EGY NAGY BOLDOG CSALÁD!

Miután az aurorok az utolsó feketemágust is elkapták a helyszínen, valahogyan sikerült Dracot is hazarángatni. Mármint Ginnyékhez. 1 hetet töltött náluk, amíg senkihez egy szót sem szólt, magában gyászolta feleségét. Szinte minden pillanatban fiával volt, akit Scorpiusnak nevezett el, miután ebben egyeztek meg Zarával abban az esetben ha fiú születne. Igaz az elején nehezére esett ez is, hiszen a gyermek az édesanyja szemeit örökölte, és egyszerűen fájt neki az emlék. Éjszakánként, amikor egyedül maradt a gondolataival mindig azon elmélkedett hogyan is történt ez az egész. Hogy mi lett volna, ha Zara nem hal meg, ha élne, és itt lenne vele. Látta maga előtt leperegni azt a pillanatot, amikor a felesége lezuhan a háborgó tengerbe a hullámok közé. Pont akkor tűnt fel az égen az esthajnalcsillag. Zara kedvence. Minden és mindenki rá emlékeztette, nem tudott megszabadulni a gondolattól, hogy azért adta az életét, hogy őt és a kisfiát megmentse. Az életét adta a szeretteiért.

Draco nem is sejtette, hogy egy lánya is született, ahogyan azt sem, hogy kevesebb mint egy órával azután, hogy Zara lezuhant a szikláról valaki kivette a kislányt a gyermekotthonból, ahová be lett adva, és elvitte egy varázslatokkal elzárt házba. Az emberek csak egy hatalmas fekete köpenyt láttak, aminek csuklyája a viselője arcába volt húzva, így fedve kilétét, ám amikor magához ölelte a kislányt, az nem sírt, hanem mintha felismerte volna az illetőt, akinek ő láthatta az arcát.