Demons //BEFEJEZETT//

1.

13 évvel később

Zara mindent megtett, hogy nevelőapja elvigye őt a Kviddics Világkupára, ám mélyen legbelül tudta, hogy ez lehetetlen, hiszen hogyan rejtené el szárnyait a világ elől még egy olyan forgatagban is, mint amilyen a Világkupa lesz.

- Kérlek Perselus... Tudok vigyázni magamra, nem vagyok már kisgyerek. - kérlelte újból a professzort. - Szinte mindenki megy a suliból. Sőtt még olyan is van, aki csak most fogja kezdeni.

- Merlinre, Zara! Hányszor mondjam el, hogy nem megyünk. Se te, sem én. Nem nyitok vitát.

- Akkor majd én. Hiszen még Harryt is elviszik Weasleyék. Pedig neki nem is ők a családja. Mégis eljut. És még simán szerezhetnél jegyeket rá. Főleg te. - csattant fel lány.

- Pont ezaz. Nem szabad olyan helyre menned, ahol ott van az az átkozott Potter. Ő csak vonzza a veszélyt. Nem hiányzik, hogy téged is elveszítselek - vágott vissza Piton. Nem tudta volna elviselni, hogy miután annyira megszerette, sőt, sajátjaként tekintett a lányra, őt is elveszítse. Azt már nem élte volna túl.

- Ne csináld már. Tudom, hogy szereted a Kviddicset, nem érdemes tagadnod. Harry miatt meg ne izgulj. Hiszen nem azt mondtad, hogy a Mágiaügyi Miniszter is ott lesz? Meg egy halom auror, akik megvédik ha kell... - Zara újabb meg újabb érvekkel állt elő, azért, hogy elmehessen.

- Újabb ok amiért nem mehetsz! Ha valaki a befolyásosabbakból meglát, nagyon nagy bajban leszel. És én is. Meg Dumbledore is, hogy ennyi éven át rejtegetett. Ugye tudod, hogy összesen rajtad kívül négyen tudják, hogy létezel? Nagyon veszélyes lenne, ha valaki meglátna. - kezdett el járkálni az asztalánál a professzor.

- Ez nem igaz. Más is tudja, csak ők éppenséggel a te denevéredként ismernek - pukkanás és a lány helyén már egy röpködő kis denevér volt, ami ugyanúgy tudott volna tovább beszélni, ha nem szakítják félbe.

- Igen tudom, hogy pár diákommal, köztük Potterékkel is összebarátkoztál, de elmondanád, hogyan gondoltad, hogy elkezdessz velük beszélgetni? Mert ha még csak ott röpködsz az oké, de hogyan magyarázod nekik azt, hogy képes vagy beszélni?

- Különleges vagyok. Ennyi. Azt mondom, hogy én sem tudom, miért. Egyszerűen tudok. És elfogadják - igazat mondott a lány, mégsem tűnt eléggé hihetőnek.

- Azért ennyire nem naívak. Miss. Grangernek sem jutott eszébe más? Nem érdeklődik? - érdeklődött a férfi. Igazi aggodalom tükröződött a szemében, amit csakis Zara tudott előidézni.

- Ez nem naívság. Hermione is csak nagyon ritkán érdeklődik. Szerintem elfogadta. - felelte a lány.

- És Dracoval mi van? Ő nem érdeklődik? Láttam, hogy mostanában vele is egyre többet beszélgetsz. - próbált új embert felhozni Zara ellen.

- Igen, nagyon jóban lettünk. Kezdem megkedvelni. Nem is annyira gonosz, mint Harry, Ron és Hermione hiszik. Tud kedves is lenni. Ebben az évben eléggé jóban lettünk. Tényleg sokat beszélgetünk. Ilyenkor nagyon jó társaság. Ő is érdeklődik, de nem mondok el neki semmit. - biztosította nevelőapját Zara, miután visszaváltozott újra emberi testbe. Illetve, emberi testbe, plusz valódi szárnyait is visszakapta. - Egyébként kérhetnél nagyobb irodát. Alig lehet benne elférni - próbált meg úgy körbefordulni a tengelye körül, hogy nem ver le semmit.

- Elég nagy ez az iroda - mosolyodott el a professzor.

- Szerintem nem. Na mindegy. Én most megyek, még elbúcsúzok a diákoktól mielőtt felszállnak a vonatra. Nemsokára itt vagyok - nyitotta ki az ablakot, majd fölállt az ablakpárkányra és kiugrott az ablakon.