Demons //BEFEJEZETT//

3.

A levél elolvasása után Draco ösztönösen a zsebébe süllyesztett a Zara szárnyából való tollat, úgy sietett le a pincébe. Tudta, hogy a vesztébe rohan, de azt is, hogy aki bármit is tud tenni a lányért, akkor az a professzor. A zsupszkulcs egy már eléggé rozsdás edény, amely egy romokban álló, kísérteties házba szállította. A Szellemszállásra.

Piton professzor már ott várta, dühtől vörös arccal, attól tartva, ha a fiú még egy percet késlekedik, maga megy el érte, és ott helyben a szülei előtt tekeri ki a nyakát.

- Hol van Zara? - üvöltötte le rögtön a fiú fejét - Hol van? Veled ment el. Nekem kellett volna vigyázni rá!

Draco nem tudott megszólalni.

- Nem hallottad? Merre van? Ha valami baja esett...

- Nem tudom merre van. - szólalt meg halkan a szőke.

-Mi az, hogy nem tudod? Hiszen veled volt? Mi lett vele??

- Elvitték - Draco sem bírta tovább, ő is elkezdett üvölteni. Tudta, hogy az ő hibája, hogy Zara eltűnt. Nem lett volna szabad egyedül hagynia annyi időre.

- Mi az, hogy elvitték? Ki vitte el? - a professzoron már látszott, hogy majdnem összetört. 13 évig azon dolgozott, hogy senki ne szerezzen tudomást a lányról, így védje meg őt az emberektől. Erre most, mikor már kezdett felelőségteljesebb lenni Zara, most veszti el.

- Nem tudom. Csak ezt találtam - adja oda a szőke hajú srác a tollat. Piton rögtön kikapja a kezéből, majd vizsgálni kezdi.

- Mikor fehéredett ki?

- Miután elvitték azután kezdett el. Teljesen fehér csak tegnap lett. Zara 3 napja tűnt el - mondta halkan, félve mit fog reagálni keresztapja. Azonban az csak a tollat bámulta, majd fejét felemelte, és pálcáját a fiúra irányította.

- Nem fogsz emlékezni a lányomra. Nem engedem, hogy emlékezz rá - szólalt meg halk, félelmetes hangján a professzor - Exmemorian!

Draco valóban mindent elfelejtett a lányról, még a létezését is, ám volt valami amivel a professzor nem számolt. Zara különleges volt. Így különleges emléket is hagyott, mely visszaidézhető, ha az illető a lány szemébe néz. Erre azonban ugyanannyira kicsi volt az esély, minthogy Zara valaha emlékezni fog nevelőapjára, vagy Draco Malfoyra.

Valahol Románia erdeiben, egy eldugott kúriában éppen Zara emlékeit törölték. Ez azonban nagyon nagy erőfeszítéssel járt. A lány igaz kábult volt, ereje még így is vetekedett elrabróiéval. Miután a halálfalóknak végleg sikerült kitörölni Zara összes emlékét, amely külsőleg is meglátszott a lányon, új emlékeket kapott, melyek mindegyike a sötét oldal szolgálatára ösztönözte. Külsőleg is megváltozott, haja és szárnyai kifehéredtek, többé nem tudott beleolvadni az éjszakába. Az egyetlen, ami az eredeti maradt benne, az a szeme volt, mely most is zöldeskéken csillogott. De nem a boldogságtól...

Ha valaki végignézte volna Zara több évig tartó kiképzését, hogy ő legyen a legerősebb halálfaló, azt mondaná ő Bellatrix Lestrange lánya. Külsőleg nem hasonlítottak, ám belülről annál inkább. Ezt még a Sötét Nagyúr is elismerte, mikor egy évvel később visszatért és meglátogatta azt akiről minden híve, olyan izgatottan beszélt.

Zara imádta erejét. Imádta olyan dolgokra használni, amik veszélyesek voltak. Szerette nézni a muglik kínzását, tényleg, igazán hasonlított Bellatrixra. Igaz embert ölni képtelen volt. Kisebb állatokat ölt, és élvezte is, de emberrel képtelen volt végezni. Voldemort először ezt orvosolandónak tartotta, ám egy idő után elengedte a problémát, volt neki több másik halálfalója, aki bármikor gyilkol a parancsára.

Mindezek mellett Zara hatalma felülmúlta az összes halálfalóét egybevéve. Az, hogy varázslattal nem volt képes gyilkolni, nem azt jelentette, hogy kínozni sem kínozta áldozatait.

A mugli gyerekeknél a "csajos nap" azt jelenti, hogy pár barátnő elmegy bevásárlóközpontba, trécselnek, beszélgetnek. Zaráéknál ez a nap nagyon más volt. Mivel a halálfalók közül Bellatrixxel ápolta a legjobb kapcsolatot, ami kölcsönös volt, együtt mentek el egy egy faluba, vagy esetleg a hegy tetejére, ahonnan nevetve nézték ahogyan a muglik menekülnek a lezúduló kő és hó elől. Mintha anya - lánya napot tartottak volna. Már a saját módjukra...

Zara Thompson 4 évet töltött Romániában, mikoris a Nagyúr hívatta, segítségül a Roxforti csatához. Erre lett felkészítve, és úgy is nevelték az előző években belé, hogy ő erre született. Hogy segítsen a Sötét Nagyúr terveiben. Nem is sejtette, hogy valahol messze, de még Európában, van valaki, aki több mint 4 éve minden erejével csakis őt keresi.

Perselus Piton ugyanis elhatározta, hogy nem nyugszik, amíg meg nem találja nevelt lányát, akit több mint 4 éve nem látott. Még mindig haragudott Draco Malfoyra, de ezt nyíltan nem fejezte ki.

Apropó, Draco! Igaz emlékeit elvesztette a lányról, érzéseit nem. Tudta, hogy van egy lány, valahol a világban, akivel már találkozott, és akit teljes szívéből szeretett. Néha álmaiban is megjelent, ám reggel csak annyira emlékezett, hogy a lánynak zöldeskék szemei voltak. Semmi másra. Az évek során halálfaló lett, mint apja, de Dumbledoret megölni nem volt képes. Tudta, hogy a Nagyúrnak különleges terve van a csata megnyeréséhez, amelyben biztos volt. Azt viszont nem tudta, hogy mi ez...