Hiccstrid - A szerelem próbatétele

1. Fél év

Denver, Colorado

Perzselő forróság söpört végig a nagyvároson. A nagy múlttal rendelkező denveri egyetem épületében a hallgatók tűkön ülve várták, hogy véget érjen az utolsó tanítási nap. Ez a szemeszter is bővelkedett nehéz tananyagokkal és vizsgákkal. Akadtak, akik sajnos leszerepeltek a záróvizsgákon. Ők még jó néhány hétig aggodalmaskodhatnak és készülhetnek a pótvizsgákra, amíg a többiek élvezik a szabadságot és a nyári szünetet. Talán mindannyiuk közül, aki a legjobban várta már ezt a három hónapnyi felüdülést az Hiccup Haddock volt. Közel fél éve nem látta barátnőjét, a tőle több ezer kilométerre élő Astrid Hoffersont. Az őket szétválasztó távolság napról napra elviselhetetlenebb volt. 1346 kínkeserves mérföld, mintha te magad a magyarországi Sopronban élnél, életed szerelme pedig az írországi Dublinban. Mások elképzelhetetlennek tartják, hogy ilyen messze éljenek attól, akit szeretnek. Hiccup azonban ennél erősebb volt, és kitartott a kapcsolatukba vetett hite mellett. Pedig, ahogyan azt már megszokhatták, legutóbbi találkozásukkor sem zajlottak zavartalanul körülöttük az események. Mikor már épp elfogadták volna, hogy külön kell tölteniük a karácsonyt, Astrid szülei váratlan ajándékkal lepték meg lányukat. Elutazhatott Denverbe, hogy Hiccuppal tölthesse az ünnepeket, s ezáltal alkalma nyílt megismerni a fiú barátait is. Az ellenségeiről nem is beszélve. Hamar a feje tetejére álltak a dolgok, amikor Hiccup exe, Heather a fejébe vette, hogy mindenáron visszaszerzi őt. Ha ez nem lett volna elég az állítólagos legjobb barátjáról, Haroldról is kiderültek a szörnyűségek, amikor rájöttek, hogy az egész őket szétválasztó akció az ő agyszüleménye volt. Szerencsére elképzeléseik nem jártak sikerrel, azonban még így is szinte teljesen tönkre tették azt a néhány napot, amit Hiccup és Astrid együtt tölthetett. Mert összességében nem zárult kudarcként a látogatás, legalábbis a Haddock fiú így gondolta. Hiszen Astrid megismerkedhetett az igaz barátaival, akik nem keverték bajba a fiút, és valójában nagyon szerethető és összetartó csapat voltak. Annak ellenére, hogy a hazautazást megelőző napon kibontakoztak a nézeteltéréseik. Hiccup az egész világot az ellenségének érezte, és képtelen volt tisztán gondolkodni. Mindenki csak jót akart körülötte, ő mégis mindenfajta tanácsot támadásnak vett. Barátja, Dagur Berserker végül jobbnak látta engedni, hogy Hiccup azt tegye amit jónak látott. Akkor is, ha a kétségbeeséstől elködösítve, már-már a józan ítélőképesség határain táncolt ezzel az egésszel. Soha nem kérdezte tőle, hogy tulajdonképpen miért szereti annyira Astridot. Persze gyönyörű volt, és az elmondottak alapján nagyon tehetséges, de annyi ilyen lányt találhatna még. Miért ragaszkodik görcsösen hozzá? Ráadásul, amióta januárban hazament Astrid nem is találkoztak mitöbb, alig beszéltek még telefonon is. Ez utóbbira Hiccup sem tudott olyan magyarázattal szolgálni, ami megállta volna a helyét ebben a zűrzavaros történetben kettejükről. Miután tavaly nyár végén hazautazott minden flottul működött, napi szinten beszéltek telefonon, videóchateltek, ezzel igyekeztek kiküszöbölni az őket elválasztó mérföldeket. Még így is szörnyű volt a hiány, de korántsem annyira, mint az elmúlt fél évben. A napi telefonbeszélgetések egyszer csak leredukálódtak heti egyre, kis idő múlva pedig csoda volt, ha havonta egyszer beszéltek. Hiccup minden nap tárcsázta Hoffersonékat, de szinte soha sem Astrid vette fel neki a telefont. Olykor hosszasan elbeszélgetett Bellával Fogatlanról, az egyetemről, a szüleiről. Néha, szűkszavúan még Deannel is eldiskuráltak a születendő csikóról. Egyetlen téma volt, amit mindketten úgy tereltek, mintha pisztolyt tartottak volna a fejükhöz. Ez pedig Astrid volt. Valahogy a lány soha nem tartózkodott otthon, amikor Hiccup telefonált, vagy épp olyasmit csinált, ami miatt nem tudott vele beszélni. Ilyenkor mindig megígérte, hogy ha végez bokros teendőivel, akkor visszahívja a fiút. Hiccup pedig türelmesen várt, sokszor napokig, mert annyira bízott Astridban, hogy meg sem fordult a fejében, hogy ne tartaná be az ígéretét. Egyáltalán nem volt rá dühös, amikor végül sosem hívta vissza. Dagurék szíve minden alkalommal újra és újra megszakadt, amikor a Haddock fiú mindenfajta aggodalom nélkül vázolta nekik ezeket az eseteket. Végtelenül megértő volt, és fel sem merült benne, hogy Astrid azért nem keresi, mert nem szeretne vele beszélni. Sokszor döbbenten hallgatták őt, és bólogattak olyasmikre is, amitől valójában a hajuk az égnek állt. Hiccup unokatestvére, Trixie Godfrey is elképedve állt az egészhez. Amikor megismerte Astridot, és testközelből tapasztalta meg a két fiatal között dúló, elsöprő szerelmet sosem gondolta volna, hogy a Hofferson lány végül így a bolondját járatja majd a fiúval. Beleszólni azonban már ő sem mert. Egyszer próbálta meg jobb belátásra bírni Hiccupot, miszerint beteges amit művel, mert a vak is látja, hogy Astrid le szeretné zárni ezt az egészet. A Haddock fiú elképesztően dühös lett, és nagyjából egy hétig levegőnek nézte Trixiet. Végül Dagur beszélt a lánnyal, aki aztán bocsánatot kért Hiccuptól, így folytatódtak a hajmeresztő érvek amellett, hogy minden a legnagyobb rendben, Astrid csak nagyon elfoglalt.
Alkalom adtán Hiccupnak szerencséje volt, és véletlenül épp Astrid vette fel a telefont. Olyankor madarat lehetett volna fogatni vele annak ellenére, hogy a lány nagyon szűkszavúan fogalmazott, és rendszerint gyorsan lezavarták a beszélgetést. Mindig volt valami kifogás. Most segítenie kell az apjának, most mindjárt ide fog érni egy tanítványa, ide kell menni, oda kell menni. És Hiccup hitt neki. Soha, egyszer sem fordult meg a fejében, hogy a lány le akarja rázni őt, annyira elvakították az érzései iránta. Az utóbbi pár napban pedig csak rosszabbodott a helyzet, mivel vészesen közeledett a nyári szünet, és megrögzött elképzelései voltak annak kapcsán, hogy egy újabb fantasztikus nyár elé néznek Astriddal. Úgy gondolta, hogy ha majd ott állnak szemben egymással minden rossz érzés elillan, amit ez a fél év okozott nekik. Lelkiismeret furdalása volt, amiért mostanáig nem tudta meglátogatni a lányt. Ebben a félévben felvett három új tantárgyat a meglévők mellé. Sokszor este ért haza az egyetemről. Azonban ezzel hatalmas előnyt szerzett a többiekhez képest, ugyanis ezek a tárgyak az utolsó évben lettek volna aktuálisak, így állt volna fel a teljes tanmenet. Most, hogy ő már levizsgázott ezekből, összesen két órája maradt, amit két év múlva fel kell vennie. Ami tökéletesen fog menni levelező szakon, havi két repülőúttal Wallandról. Az utolsó olyan nyár következett, aminek a végén megint búcsúzkodniuk kell Astriddal. A szeptemberben induló szemesztert végigcsinálja, és egy év múlva ilyenkor már a költözéshez fog csomagolni. Alig várta, hogy közölhesse ezt Astriddal, majd utána letérdeljen, és feltegye neki élete legnagyobb kérdését. A Hofferson lány minden bizonnyal igent is fog mondani, ő pedig boldogan húzza majd az ujjára a gyűrűt, amit karácsonykor nem tett meg. Hibátlan terv volt.