Hiccstrid - A szerelem próbatétele

17. Megadás

Nashville, Tennessee

Kicsit abszurd volt, hogy mindannyian jókedvűen vágtak neki a Nashville-i hétvégének, Hiccup és Astrid pedig fasírtban voltak, most pedig egy szempillantás alatt fordult a kocka. Végül rövid furikázás után megérkeztek a paintball pályára. Több pálya is volt, mindenféle rozoga bódéval, autó roncsokkal és hordókkal tarkítva, melyek mögött el lehetett bújni az ellenség elől. Mindenki kapott védőruhát, egy sisakot, és védőszemüveget is, hogy a mindenfelé fröccsenő festékből ne kerüljön a szemükbe is. Egy olyan pályát választottak, aminek volt egy kis erdei része is az autóroncsok és a bódékon kívül, már csak a csapatok felosztása volt a kérdés, amit megnehezített a társaságra telepedett feszültség. Nem is nagyon akarták rávenni magukat a döntésre, csak álltak ott bambán. Végül Astrid megelégelte.

- Na jó, akkor Snotlout, Fishlegs és Tuffnut legyenek egy csapatban.

- És akkor ti négyen lesztek? Még mit nem! – méltatlankodott Tuffnut.

- Téged egyedül is elintézlek – fenyegetőzött Ruffnut, és a két testvér villámló tekintettel meredt egymásra.

- Majd én leszek Ruffnuttal – ajánlotta fel Jacky. – Lealázzuk őket.

- Ez a beszéd! – nyugtázta Ruff, majd a két lány összeérintette az öklét. Astrid és Hiccup a szemeit forgatta. A srácok zöld, a lányok pedig piros festéket kaptak, és ennek megfelelő színű szalagot a mellényükre. Miután kiosztották a színeket, Hiccupnak csak azután esett le, hogy ők egyik csapathoz sem tartoznak.

- Velünk mi legyen? – kérdezte tanácstalanul.

- Eszem ágában sincs bárki oldalára állni ebben az őrületben, amikor azt sem tudom min veszekednek – magyarázta Astrid. – Így arra gondoltam, hogy megkímélve magunkat ettől az egésztől, mi lehetnénk egy külön csapat. Ha nem bánod persze.

- Viccelsz? Ezzel fog csak igazán működni a tervem. Intézzék csak el egymást, mi meg majd jót röhögünk rajtuk – vázolta elégedetten Hiccup, s közben megkapták a kék festéküket, hozzá illő kék szalaggal. – Meg leszedem Tuffot a nagy szája miatt.

- Úgy érzem ez nagyon vicces lesz – vigyorogta Astrid, miközben megindultak a pálya bejárata felé, jócskán lemaradva a többiektől, akik már mind elhelyezkedtek egy megfelelően védett álláson.

- Jól áll neked ez a szerkó – bókolt Hiccup, és Astrid épp készült volna megköszönni a dícséretet, amikor a másik hirtelen magához rántotta. Abban a pillanatban egy zöld folt hangos csattanással terült szét az Astrid melletti falon.

- Tuffnut! – üvöltötte a gesztenyebarna srác. – Még nem kezdődött el a játék!

- Mind meghaltok! – kiáltotta vissza a rasztás fiú, egyelőre ismeretlen tartózkodási helyéről. Astrid teljesen meghökkent, Hiccup pedig mérges volt, mert a Thorston fiú majdnem eltalálta a szöszit. Még mindig ott állt előtte, egész testével hozzásimulva, miközben teljesen elveszett az égkék, csillogó szemeiben. A Hofferson lány jól láthatóan mondani szeretett volna valamit, de nem jöttek szavak a szájára. Ki tudja mi történt volna, ha nem szólnak nekik, hogy rejtőzzenek el, mert perceken belül indul a menet. Az erdőben bújtak el egy vastag törzzsel megáldott fa mögé, és Astrid izgatottan várta a jelzést, a fegyvere pedig csőre volt töltve. Végül egy éles sípszó elindította a játékot.

- Szerinted ki esik ki elsőnek? – sutyorogta Hiccup, Astrid pedig felvont szemöldökkel meredt vissza rá.

- Fishlegs – bökték ki egyszerre, miközben igyekeztek mérsékelt hangerővel kuncogni egyetértésükön.