Hiccstrid - A szerelem próbatétele

23. Fékezhetetlen harag

Walland, Tennessee

Hiccup másnap reggel arra ébredt, hogy teljesen elzsibbadt a jobb karja. Egy pillanatra olyan érzése támadt, mintha a tegnap történtek csak az álmaiban zajlottak volna le, és valójában semmi sem jött rendbe közöttük Astriddal. Oldalra pillantott, majd megkönnyebbülve vette tudomásul, hogy Astrid mellette alszik. Csak a takaró leplezte a mesztelen testét, és miatta zsibbadt le a fiú karja is, miután egész éjjel a feje alatt volt. Próbálta óvatosan kihúzni, de felébresztette vele a szöszit, aki belekapaszkodott. Hiccup szélesen elvigyorodott.

- Jó reggelt! - suttogta lágyan, majd egy forró csókot lehelt a másik vállára. - Nem mintha nem lenne kielégítő számomra ez a helyzet, de már egyáltalán nem érzem a karom.

- Az a te bajod - motyogta lehunyt szemekkel Astrid, mire Hiccup gonosz tervet eszelt ki. Becsúsztatta a kezét a takaró alá, és Astrid combjától felfelé haladva lassan cirógatta végig a lány forró bőrét. Astrid mélyet sóhajtott, és teljesen átadta magát az érzésnek, miközben magában azon gondolkodott, hogy a tegnap éjszaka után Hiccupnak honnan maradt még ereje erre. Tegnap késő estig voltak a tisztáson, és habár már Nashvilleben mindent elmeséltek, ami január óta történt velük, erre az este folyamán újra sor került. Sokáig eszükbe sem jutott Eliot, míg végül Astrid ki nem fejtette, hogy mi zajlott a hátuk mögött mindvégig. Hiccup sokszor gúnyosan felnevetett, amikor sejtései igazolást nyertek, és bizony számos alkalommal jók voltak a megérzései. Ismerte már annyira Astridot, hogy képes legyen megállapítani mikor tesz valamit saját elhatározásából és mikor kényszerítenek rá valamit. Miután már rájuk esteledett visszamentek Gobber farmjára, és a búcsúcsóknak indult gesztus végül Hiccup ágyában végződött.

- Ugye tudod, hogy erre nincs most időnk? - sóhajtozta Astrid, mivel Hiccup már a nyakát halmozta el csókokkal.

- Mindenkinek arra van ideje, amire szeretné, hogy legyen. Talán nem akarod? - suttogta mély, érzéki hangon Astrid fülébe, amitől tetőtől talpig libabőrös lett a másik. Valóban jó lett volna hosszú idő után, egész nap csak feküdni az ágyban Hiccuppal, hogy együtt tegyék túl magukat az elmúlt fél év eseményein. Mégsem lehetett, mivel Astridnak hamarosan órát kell tartania odahaza, ráadásul Hiccup is elígérkezett Gobbernek a műhelybe. Óvatosan kibontakozott a fiú öleléséből, majd felült az ágyon.

- Este folytathatjuk ezt, de most mindkettőnkre várnak - magyarázta lágy hangon, miközben a csalódott arcú Hiccup hajával játszadozott. Beletelt néhány percbe, míg a gesztenyebarna srác beletörődött a sorsába, így kissé kelletlenül, de végül mindketten öltözni kezdtek. Amikor lementek a konyhába az asztal meg volt terítve, és Gobber házi bagelének illata belengte az egész alsó szintet. Hiccup értetlen arccal kereste nagybátyját, de csak egy cetlit talált az asztalon az egyik tányérra rakva.

"Jó étvágyat ti hősszerelmesek!"

Mindketten nagyon jót nevettek az üzeneten, majd nekiláttak a reggelinek. Astridnak már nagyon hiányoztak Gobber házi péksüteményei, melyekkel tavaly nyáron is megörvendeztette őt és Hiccupot reggelente.

- Szerinted mitől sokkal finomabb Gobber bagele, mint az anyámé? - kérdezte a szöszi, már amennyire érthető volt a szájában lévő falattól.

- Fogalmam sincs - vigyorgott Hiccup, mert ő csak annyit tudott felidézni nagybátyja konyhában való ténykedéseiből, ahogyan táncol és énekel, miközben az alapanyagokkal bíbelődik. Elmélkedéséből a komor arcú Astrid rángatta vissza.

- Valami baj van?

- Ma át fogom hívni Eliotot, és beszélek vele - magyarázta magabiztosságot magára erőltetve a szöszi. Hirtelen Hiccup is elkomolyodott, és egy pillanatra még a lélegzetét is visszatartotta a hallottaktól.