Hiccstrid - A szerelem próbatétele

20. Hazugságok hálójában

Walland, Tennessee

Astrid lesütött szemekkel meredt a földre, míg Eliot az arcára fagyott, önelégült mosolyával visszaszállt a kocsiba, és egy kövér gázzal kihajtott a ház elől. A feszültséget szelni lehetett volna a levegőben, olyan nagy mértékben ereszkedett rájuk. A szégyenkező szöszinek kedve lett volna minden szó nélkül berohanni a házba, háta mögött hagyva ezt az egész rémálmot. Amikor azonban Hiccuppal összetalálkozott a tekintetük a lábai földbegyökereztek. Sokszor volt már szerencséje a gesztenyebarna srác gyűlölettől izzó pillantásához, de egészen más volt úgy belenézni a dühös, zöld szempárba, amikor ő maga vívta ki Hiccup haragját.

- Miért? – kérdezte alig hallhatóan, mégis Astrid számára olyan volt, mintha közvetlenül a fülébe kiáltottak volna.

- Hiccup, én... - hebegte a Hofferson lány. Jacky elkerekedett szemekkel lépett Hiccup mellé, és a szemei épp úgy szórták a villámokat, mint a Haddock fiúnak.

- Én meg már azt hittem, hogy megint újra olyan vagy, mint régen – vetette oda becsmérlően.

- Ti ezt nem érthetitek – sziszegte a fogai között Astrid.

- Mit? – förmedt rá Snotlout. – Hogy egy hazug féreg vagy?

- Snotlout! – próbálta csillapítani Fishlegs, de amint a Jorgenson fiú vállára tette a kezét az hevesen lerázta magáról. Hiccup szinte érezte a tarkóján a másik égető tekintetét, és a korábbi szavai visszhangoztak a fülében. Teljesen értelmetlen volt számára Snotlout indulata, hiszen korábban éppen ő volt az, aki megadta neki Eliot címét, hogy Astrid után mehessen.

- Megmondtuk neked Jackyvel, hogy ez lesz! Ő már nem olyan, mint régen volt – magyarázta feldúltan Snotlout. A Haddock fiú érezte, ahogy szabályosan túlcsordulnak benne az érzelmek, míg nem már képtelen lesz őket kordában tartani.

- Akkor miért segítettél nekem azon az estén, amikor megadtad Eliot címét? – csattant fel dühösen Hiccup. A hallottaktól Snotlout ereiben még a vér is megfagyott, a tenyerei izzadni kezdtek, mert rettegett a pillanattól, amikor ez a féltve őrzött titok napvilágot lát. Jacky lassan megfordult, hogy szembe nézzen azzal az emberrel, aki mostanáig hazudott neki. Jól tudta hogyan vélekedett arról az esetről, hogy mennyire dühös volt arra, aki volt olyan bolond és hozzásegítette Hiccupot ahhoz a veszedelmes estéhez. A gesztenyebarna lány ajkai megremegtek, látszólag szeretett volna mondani valamit, de egyszerűen nem szakadtak fel szavak belőle.

- Jess... - rebegte Snotlout, miközben próbálta megfogni a másik kezét. Jacky lassan húzódott el előle.

- Hazudtál nekem – motyogta elcsukló hangon. Rettenetesen érezte magát, amiért úgy tűnt, hogy félreismerte Snotloutot. Eddig azt gondolta róla, hogy mindig őszinte, és akármennyire is igyekszik elrejteni a valós érzelmeit, előtte bátran vállalta azokat. Például amikor Hiccupra volt féltékeny a körzeti versenyen, amit aztán Nashvilleben sikerült tisztázniuk. Ami talán egy olcsó trükk volt, és mostanáig minden csak egy játék volt számára, szórakozás egy naiv lánnyal, amíg véget nem ér a nyár.

- Én el akartam mondani neked már számtalan alkalommal – mentegetőzött kétségbeesetten Snotlout.

- Mégsem tetted – üvöltötte Jessica, miközben a könnyei utat törtek maguknak. A Jorgenson fiú számára szívfacsaró látvány volt sírni látni a lányt akit szeretett, éktelen haragot érzett magában amiatt, hogy elhallgatta előle az igazat olyan sokáig. Jó lett volna azzal mentegetőzni, hogy ha Hiccup és Astrid nem lennének ilyen gyerekesek, akkor ez az egész meg sem történt volna, de nem lett volna helyes. Hiccup és Astrid ide vagy oda, ő akkor sem mondta el az igazat, és ezért egyedül ő volt a felelős.