Hiccstrid - A szerelem próbatétele

5. Ördögi kör

Walland, Tennessee

Már négy nap telt el a kedvezőtlenül alakult este óta. Hiccup saját magát is felülmúlva merült el az önsajnálatban és beletemetkezett a farm körüli teendőkbe, illetve Fogatlan istállójának kipofozásába. A srácoktól kért néhány nap gondolkodási időt, így az összes lehetséges szabadidejében Fogatlannal lovagoltak. Már egészen messzire, az erdőn túlra is elmerészkedtek, de ott már nem volt valami alkalmas a terep a lovaglásra, mivel telis tele volt sziklákkal. Elég unalmasak voltak itt a mindennapok Astrid nélkül, de a lány továbbra sem kért a fiúból. Még a gondolat is elborzasztotta, hogy lemondjon a szőke szépségről végérvényesen. A mai napon elhatározta, hogy újra megpróbál beszélni vele, feltéve, hogy otthon találja. Jobbnak látta gyalog menni, de az út a Hofferson birtokig most hosszabbnak tűnt, mint bármikor ezelőtt. A kapu, mint ahogyan általában most is tárva nyitva volt, és a ház bejárati ajtaja melletti oszlophoz ki volt kötve egy ló. Hiccup furcsálta a dolgot, de aztán az állat szépsége kezdte foglalkoztatni. Világosszürke volt, de a lábtövektől egészen a patákig sötétszürke, a sörénye pedig törtfehér. Nagyon különleges színe volt, és barátságosan szimatolta Hiccupot. Ezen végre halványan elmosolyodott a fiú, és megsimogatta az állat fejét.

- Nézzenek oda, milyen kis helyes vagy – sutyorogta a gesztenyebarna srác, és úgy tűnt nagyon szimpatikus a jószágnak. Miért van kikötve ide egy ló, amikor hátul egy egész istálló van nekik? Ez bizonyára nem Hoffersonék lova, és akkor valaki van náluk. Lehet jobb lenne később visszajönnie, amikor nem zavar meg semmit. Már képes lett volna elindulni, amikor eszébe jutott mit mondtak a többiek arról a srácról, aki Astrid körül legyeskedik. Bizonyára ez a pompás jószág is az övé, nem véletlen a különlegessége. Érezte magában a lüktető haragot, és azonnal a végére akart járni a dolognak. Ha tényleg ez az Eliot srác van Astridnál, akkor tudni akarja. Joga van hozzá és amúgy is talán ez elindíthatná benne is a felejtés folyamatát, ami ellen annyira harcol. Határozottan bekopogott az ajtón, annak ellenére, hogy fogalma sem volt mit mondjon majd annak aki kinyitja. Végül Isabellával találta szembe magát.

- Hiccup – mosolyodott el az asszony, és őszintén örült a találkozásnak. Kedvesen megölelte a fiút, aki lágyan mosolyogva viszonozta azt. – Nagyon jó látni téged!

- Köszönöm, én is örülök a találkozásnak – udvariaskodott Hiccup, mielőtt a lényegre tért. – Beszélhetnék Astriddal?

- Sajnos Astrid nincs itthon – közölte Bella, s a lelkes mosolya leolvadt az arcáról. Gyűlölte, hogy hazudnia kellett ennek a szegény fiúnak. – Elkísérte az apját a faluba kocsival. Talán később próbáld meg.

- Hát persze – préselte ki magából fájdalmasan. – Úgy tűnik nincs szerecsém vele kapcsolatban.

- Annyira sajnálom Hiccup – szégyenkezett Bella, pedig ő igazán nem tehetett semmiről. Sajnos a legutóbbi eset után megesküdött Astridnak, hogy nem próbálja meg befolyásolni semmivel a dolgok alakulását. Épp elég galibát okozott azzal, hogy eltitkolta Hiccup utazását, arról nem is beszélve, hogy a fiú nem ment haza és nem is fog még egy darabig, így Astrid egész nyara egy kínlódás lesz.

- Én is – motyogta a fiú, és épp sarkon fordult volna, hogy hazakullogjon, amikor újra megakadt a szeme a lovon. – Ez a szépség itt kié?

- Ő Sarkcsillag. Dean unokahuga kapta kölcsön tőlünk – ecsetelte Bella, Hiccupnak pedig egy hatalmas kő esett le a szívéről. Tehát nem a brit nyálgépé.

- Értem. Nagyon szép – jegyezte meg fájdalmas hangon a Haddock fiú. – Akkor viszlát!

Bella végignézte, ahogy a fiú átsétál a szomszédos farmra, majd dühösen beviharzott a házba. Jessica a nappaliban olvasott néhány lovas magazint, Astrid pedig karikás szemekkel, nyúzottan próbált magának kávét tölteni. Mióta Hiccup megérkezett alig aludt éjszakánként, és úgy fest ez most sem volt másképp. Édesanyja aggódó pillantást vetett a szöszi lányára, aki közben a bögréje mellé öntötte a fekete folyadékot. Néhány szitokszó után gyorsan tépett a pulton lévő papírtörlőből, és egy mozdulattal eltávolította az éktelenkedő foltot. Vajon szólnia kellene, hogy Hiccup kereste? Talán jobb lenne, hiszen azt mondta neki, hogy később próbálja meg újra, és ő a szavát adta Astridnak, miszerint részéről nincs több titok.