Hiccstrid - A szerelem próbatétele

9. Feszültség

Walland, Tennessee

Snotlout, Fishlegs és Tuffnut egy sarokba húzodva figyelte az önfeledten bulizó fiatalokat. Általában nem okozott gondot ismerkedni új arcokkal, de ez a sok európai versenyző, a hatalmas egójukkal kicsit kiverte náluk a biztosítékot. Nekik határozottan azt mondták, hogy sok helyi arc is meghívást kapott, mégis egytől-egyig ismeretlen volt számukra mindenki. Mind ugyanarra gondoltak, miszerint jobb lett volna Hiccuppal maradni este, és akkor talán ilyen nyomorultul sem éreznék magukat, amiért egy ilyen vacak buli miatt magára hagyták a barátjukat. Ráadásul annak a csávónak a házában, akit a pokolra kívánt Astrid miatt. Snotlout már épp felszólalt volna, hogy induljanak haza, amikor meglátta Jackyt a tömeg felé sétálni. Még az álla is leesett a döbbenettől, gyorsan a nyomába is eredt.

- Jacky?

- Áh, hali! – hebegte a lány, és úgy tűnt valami nagyon aggasztja, s ez nem kerülte el a Jorgenson fiú figyelmét sem.

- Minden rendben? Hogy kerülsz ide? – faggatta Snotlout.

- Hát, Eliot engem is meghívott, de nem akartam jönni. Aztán gondoltam átmegyek Hiccuphoz, hogy megnézzem minden rendben-e vele, mert hallottam, hogy ti itt lesztek. Éppen Fogatlant nyergelte fel, majd közölte velem, hogy ide jön. – vázolta a szöszi, miközben a vele szemben álló zavarában a padlót fikszírozta. – Ki a fene adhatta meg neki a címet? Ha ideér, abból világraszóló botrány lesz.

- Talán eltévedt, mert ide még nem jött, ez egészen biztos – magyarázta a fekete hajú, és eddig is meg volt győződve róla, hogy Ruff terve borzalmas, de immár bizonyosságot is nyert számára. Ha Jacky megtudja, hogy tőle kapta meg Hiccup a címet soha többé nem áll szóba vele, és ez az egész terv épp a visszájára fordul majd.

- Mostanáig követtem, de aztán valahogy egy utcányira innen elvesztettem a nyomát. Szerintem valahol itt kell lennie – idegeskedett Jacky, és a homlokát fogva kapkodta jobbra-balra a fejét, azt remélve, hogy valahol megpillantja a Haddock fiút.

- Segítek megkeresni – ajánlotta fel Snotlout, majd biccentett Fishlegsnek és Tuffnutnak, akik a két fiatalhoz siettek, hogy bevonhassák őket is a keresésbe.

Astrid unottan sóhajtott fel, miután egy újabb sikersztorit hallhattak a galérián Eliottol. Eret persze az egekbe magasztalta, s most először fordult meg a kérdés Astrid fejében, hogy ha ilyen jó cimbik, és Eret is van olyan jó lovas, mint Eliot, akkor ő miért nem tartott a másikkal Európába. Aztán arra gondolt, hogy mennyire szánalmas, ahogy itt magában áskálódik az irigységtől, amiért neki mindez még nem sikerült. Az ő álma is az volt, hogy egy nap elismert lovas lehessen, és bautazza a világot egy versenyturné keretein belül, csak az ő ideje még nem jött el. Mindezzel tisztában is volt, de úgy érezte leugrik a galériáról, ha még egy győzelmi históriát meg kell hallgatnia. Mégis hány versenyt nyerhetett ez a fiú, hogy soha nem fogyott ki a sztorikból?

- Azt hiszem megkeresem a srácokat – magyarázta Ruffnutnak, aki teljesen le volt döbbenve az ötleten. Mit akarhat barátnője a többiektől, amikor most elvileg mosolyszünet van velük? Mivel azonban ott volt a terve, amiről még nem lehetett tudni, hogy mi lesz a végkifejlete, így elengedte a Hofferson lányt. Talán ha Hiccup tényleg feltűnik itt, akkor esélyük nyílik úgy beszélni, hogy Eliot ne vegye észre őket, és akkor nem kerül sor semmilyen balhéra. Astrid már épp a lépcsőhöz indult volna, amikor valaki gyengéden elkapta a csuklóját.

- Hová mész? – értetlenkedett Eliot.

- Csak megkeresem a srácokat. Talán Jacky is itt van velük, gondoltam köszönök nekik – hebegte a szöszi, mert őszintén szólva kissé bepánikolt a másik tekintetétől. Még nem volt rá példa, hogy Eliot ilyen szigorú pillantást vessen rá, nem is nagyon tudta hova tenni a dolgot. Pláne, hogy ma is nagyon kedvesen viselkedett vele a buli előtt, hát még az ezt megelőző hetekben. Most mégis kissé ellenséges volt számára a másik viselkedése.