Hiccstrid - A szerelem próbatétele

18. Lelépés

Nashville, Tennessee

Pár órával később a srácok átöltözve iszogattak a nappaliban, és a lányokra vártak. Hiccup a második pohár whiskeyt gurította le, és elég zaklatottnak tűnt.

- Hű, haver! – hüledezett Fishlegs. – Minden oké?

- Hát persze – sziszegte Hiccup, miután végigsöpört rajta az alkohol okozta borzongás.

- Még meddig készülődnek a tyúkok? – csattant fel Tuffnut, direkt olyan hangerővel, hogy a fürdőszobában sminkelő lányok meghallják. Astrid nagyon szótlan volt, és ez nem kerülte el Jacky figyelmét sem. Még mindig elég kínosan érezte magát amiért rájuk nyitott a hálószobában. Nem hagyta nyugodni unokatestvére zaklatottsága, így amikor Ruffnut elhagyta a fürdőszobát, hogy rápirítson az idegesítő Tuffnutra, rögtön kapott a lehetőségen.

- Minden rendben? – kérdezte alig hallhatóan Jessica.

- Hát persze. Miért ne lenne? – grimaszolt értetlenül a szöszi, mintha elképzelése sem lenne mire próbál célozni a másik.

- Szóval Hiccuppal – kezdett bele bizonytalanul a gesztenyebarna lány. – Most nem egészen világos számomra, hogy mi van köztetek.

- Ne is törd rajta a fejed, mert semmi sincs! – figyelmeztette Astrid, miközben a szempillaspirállal bíbelődött.

- Tudod az egy dolog, hogy neki, és körülötted mindenki másnak is hazudsz az érzéseidről, de legalább magadat ne csapd be! – mondta Jacky, s unokatestvére már messziről megérezte a kioktatás szagát. Bosszantotta, hogy annyi minden mellett ebben is hasonlítottak egymásra, a hangos és teátrális hegyibeszédben.

- Nézd, nem akarom tönkretenni ezt a békés állapotot közöttünk, szóval kérlek szépen ne avatkozz bele! – kérlelte Astrid, és magán is meglepődött, amiért nem kezdett heves vitába a másikkal, ahogyan azt mostanában mindig tette vele. Jacky mégsem állt le.

- Ez már kegyetlenség, amit teszel vele – véleményezte Jessica. – Miért édesgeted közel magadhoz hiú ábrándokkal, amikor elmondásod alapján nem szeretnél újabb esélyt adni magatoknak? Szeret téged, és mostanáig egy kész roncs volt lelkileg miattad. Nem volt még elég az őrületből Astrid? Mennyiszer akarsz még belerúgni, és egyáltalán mit tett szerencsétlen, hogy ezzel bünteted?

- Fogd be! – sziszegte a fogai között Astrid, és minden erejével a féktelen kiborulás ellen küzdött. Nyilván Jackynek teljesen igaza volt, és most, hogy ezeket valaki hangosan is kimondta már meg is bánta, hogy közel engedte magához Hiccupot. Jó lett volna mentségként felhozni, hogy van egy pszichopata srác, aki sakkban tartja őt, de most, hogy távol vannak ettől a fenyegetéstől, végre rettegés nélkül élvezhette a nyarat a többiekkel, és azzal az emberrel akibe még mindig szerelmes volt. Mégsem mondhatta el Jackynek, mert még Hiccupnál is jobban szerette volna megkímélni őt Eliot ámokfutásától.

- Miért csinálod ezt vele? – kérdezte keserves hangon Jacky. – Annyira szeret téged, és bármit megtenne értetek. Annyit küzdött azért, hogy jövőre levelezőre válthasson az egyetemen. Neked ez semmit sem jelent?

- Mi? – kérdezte döbbenten Astrid, miközben az összes vér kiment a fejéből, és csak a pirosítója akadályozta meg, hogy ne váltson falfehér ábrázatra. Jacky a szája elé kapta a kezét, mert tudta, hogy ezt nem lett volna szabad kikotyognia. – Miről beszélsz Jacky?

- Én semmiről – hebegte a gesztenyebarna lány, és inkább gyorsan kiviharzott a fürdőszobából, mielőtt még valamit elkotyog, vagy Astrid megsorozza őt a keresztkérdéseivel. Hiccup nem lesz boldog, amikor Astrid erre rá fog kérdezni, és erről már megint Jacky tehetett. Talán tényleg Astridnak van igaza, és meg kellene tanulnia befogni a lepcses száját, mielőtt még nagyobb vihart kavar közöttük. Azonban már képtelen volt szó nélkül tűrni, ahogyan unokatestvére ezt műveli a Haddock fiúval, amikor annyira nyilvánvaló, hogy ő is teljesen oda van érte még mindig. Próbálta megérteni, miért csinálja ezt az egészet kettejükkel, és ahogyan a denveri srác korábban már utalt rá, úgy benne is egyre jobban éledezett a gyanú, hogy Eliot korlátozza valamivel a szöszit. S ha így van, neki mindent meg kell tennie, hogy rájöjjön mi is ez a dolog.
Astrid a mosdókagylónak támaszkodva, lehunyt szemekkel próbált lecsillapodni. Kicsit sem volt jótékony hatással a lelkére ez az információ Hiccupról. Levelezőre fog járni? De miért? És ami ennél is fontosabb, ő miért nem mondta el ezt még neki? Végül nagyon hamar megszületett a válasz is a Hofferson lányban, ugyanis esélyt sem adott Hiccupnak amikor megérkezett a nyár elején, ahogy az utána következő hetekben sem. Újra elhatalmasodni érezte maga felett azt a pokoli fájdalmat, ami elől ide menekült Nashvillebe. A bűntudatot. Mielőtt a kelleténél jobban elmerült volna az önsajnálatban, valaki megkopogtatta a fürdőszoba ajtaját, és ez visszarántotta őt a jelenbe.