Hiccstrid - A szerelem próbatétele

16. Fegyverszünet

Nashville, Tennessee

Hiccup álmosan emelte fel a fejét a párnájáról, amikor felébredt Fishlegs elviselhetetlen horkolására. Rápillantott a telefonja kijelzőjére, majd miután nyugtázta, hogy csak néhány perce múlt hajnali három visszaejtette a fejét a párnájára. Legalább tíz percig fáradozott azon, hogy valahogyan elaludjon, már a vaskos párnát is a fülére húzta, de hiába. Végül feladta a próbálkozást, és mivel amúgy is vattát tudott volna köpni a szomjúságtól elhatározta, hogy lemegy a konyhába egy pohár vízért. Lábujjhegyen igyekezett elhagyni a szobát, de Fishlegs még a nyikorgó ajtóra sem ébredt fel. A néhány órával ezelőtt bevitt alkohol még megnehezítette a dolgát a lépcsőn lefelé menet, és a villanykapcsoló megtalálása sem ment egyszerűen. Végül töltött magának egy kis vizet, és már épp belekortyolt volna a pohárba, amikor felfigyelt a kivilágított kertre. Először azt gondolta, hogy valaki felkapcsolva hagyta a kültéri világítást, de amikor közelebb lépett az üvegajtóhoz megpillantotta Astridot az egyik napágyon, egy vékony takaróba burkolózva, a csillagokat kémlelve. Erős morfondírozásba kezdett, hogy kimenjen-e hozzá, hiszen volt miről beszélniük, de olyan hűvös lett kettejük között a hangulat a hülye "Én még sohasem" miatt, hogy nem volt biztos a dolgában. Leoltotta a konyhában a villanyt, és már épp indult volna vissza a lépcsőn, amikor megtorpant. Összeszorította a szemhéjait, a mutatóujjával megkocogtatta a pohár szélét, mintha erősen küzdene a saját akarata ellen. Persze, hogy vágyott a másik társaságára, de szilárdan próbálta tartani magát az elhatározásához, miszerint Astrid érdekeit fogja szem előtt tartani. Azok szerint pedig úgy helyes, ha békén hagyja. Nem is ő lett volna, ha a könnyű utat választja, és inkább visszamegy túlsúlyos, horkoló barátja mellé. Akkor már inkább Astrid megvető pillantása mellett teszi le a voksát. Gyorsan legurította a pohár tartalmát, letette a pultra, majd lassan kidugta a fejét az üvegajtón. Pechjére a szöszi azonnal kiszúrta őt.

- Szia! - üdvözölte kissé dadogva a gesztenyebarna srác. Astrid szíve óriásit dobbant, és csak diszkréten biccentett egyet. Hiccup idegesen dobolt az üvegajtón, miközben hol balra, hol jobbra fordította a tekintetét. Érezhetően kínos volt a helyzet mindkettejük számára.

- Nem tudsz aludni? - törte meg végül a csendet Astrid. Hiccup lemondóan sóhajtott, és bátorságot véve magán tett néhány lépést a másik felé.

- Nem - ismerte be, miközben a tarkóját vakarászta. - Fishlegs horkolása elviselhetetlen.

- Már a srácok is mondták - idézte fel Astrid egy félmosollyal az arcán. Hiccup végtelenül elragadónak találta így, és nem hitte volna, hogy még lesz szerencséje mosolyt csalni Astrid arcára. Meg is lepte, hogy a pár órával ezelőtt történtek ellenére még szóba áll vele.

- És veled mi a helyzet? - kérdezte a Haddock fiú, majd lassan leült a másik napágyra. Astrid kicsit összehúzta magát, mintha minimum közvetlenül mellette foglalt volna helyet, meglehetősen szűk területen osztozva. Attól félt, hogy Hiccup megint megpróbálkozik valamivel, ami már számtalanszor kudarcba fulladt, neki mégsem volt soha elég ahhoz, hogy feladja. Még mindig libabőrös lett, ha visszagondolt a Luau szigeten történtekre, és épp emiatt nem tudta garantálni, hogy a kellő pillanatban megálljt lenne képes parancsolni magának, ha a fiú közeledni próbálna hozzá.

- Én a melegtől nem tudok aludni - hebegte a szöszi, mivel zavarában semmi egyéb kifogás nem jutott az eszébe. - Az emeleten elviselhetetlen a hőmérséklet.

- Értem - nyugtázta Hiccup, s ezután jó pár másodperc csend következett. Annyi mindenről kellett volna beszélniük, mégis kölcsönösen a torkukra forrt minden szó. Hiccup elsősorban bocsánatot akart kérni, amiért a körzeti versenyen olyan becsmérlő volt Astriddal és Viharbogárral szemben, és simán a másik szemébe mondta, hogy a musztángja ellen nincs esélyük. Ez sem akkor, sem utólag nem bizonyult jó ötletnek, de egyszer megfogadta, hogy a régi, zűrzavaros kapcsolataitól eltérően, Astriddal mindig őszinte lesz. A Hofferson lány pedig millió dolgot tudott volna mondani neki, amik az érkezése óta már szabályosan túlcsordultak benne. Legfőképp ezt az Eliot ügyet lett volna jó tisztázni Hiccuppal, miszerint az angol fiú folyamatosan zsarolja őt egykori szerelmének biztonságával. Mégsem mondhatta el neki, mert csak ezzel szabadította volna rá az igazi veszedelmet Hiccupra.