Hiccstrid - A szerelem próbatétele

6. Sötét fellegek

Walland, Tennessee

Hiccup gondterhelt arccal görnyedt az asztal felett a konyhában, miközben azon töprengett, hogy vajon a jelenlegi szerencsétlen események sorozata a régi, rossz cselekedetei miatt történnek-e vele. Már egy hete annak, hogy a faluban összefutott Jessicával aki, mint kiderült Hofferson, akárcsak Astrid. Életében olyan kínosan nem érezte még magát, mint amikor Ruffnut közölte vele a tényeket a lányról. És neki még az jutott az eszébe, hogy megpróbál kikezdeni vele, hogy féltékennyé tegye Astridot.
Ráadásul még ott volt a körzeti versenyre való készülődés is, amit nagyon megnehezített az elhatározása, miszerint az erdőn kívül nem hajlandó máshová menni. A srácok először nem értették, majd miután harapófogóval kitépték barátjukból az igazságot minden világossá vált számukra. A legkevésbé sem szeretett volna újra összefutni Jackyvel, és gondolta ha csak az erdőben lovagolnak, akkor minimálisra csökkentheti a találkozásuk esélyét. Egyszóval, Hiccupnak megvolt minden oka a kiborulásra. Azt kívánta bárcsak megnyílna alatta a padló és elnyelné őt a sötét mélység. Gobber, akinek a keze szerencsére ennyi idő alatt meggyógyult, aggódva figyelte unokaöccse vajúdását az érzelmeivel. Pontosan jól tudta min megy keresztül, mert már ő is érezte ezt a fájdalmat, amikor Sarah elhagyta őt.

- Hogy vagy öcskös? – kezdte barátságosan az öreg kovács, és helyet foglalt a fiú mellett.

- Megvagyok – sóhajtozta bánatosan Hiccup. Ha valami kiderült az ideutazása óta, akkor az az, hogy pocsékul hazudik.

- Látom. Szinte üvölt rólad milyen jól érzed magad – véleményezte Gobber, majd a pipájával kezdett bíbelődni.

- El tudod hinni, hogy ekkora balek voltam? – fakadt ki végül a gesztenyebarna srác, és újra előadta a történetet, amit Gobber már másodjára hallgatott végig. Megértette, ha ez kínosan érintette a fiút, ugyanakkor azt gondolta ez még nem a világ vége és túlreagálja az egészet. Miután Hiccup az önostorozása végére ért Gobber a szemeit forgatta.

- Oké, ez elég kínos jelenet lehetett – nyugtázta a férfi. – Ugyanakkor ezzel még nincs vége semminek sem. Jacky akár egy jó szövetséges is lehet.

- Az teljességgel kizárt – vetette el mindenféle átgondolás nélkül az ötletet Hiccup. Méghogy szövetséges. Na és miben? A hogyan szerezzük vissza Astridot című halálra ítélt próbálkozásban?

- Fogalmad sincs ő milyen – világított rá a lényegre Gobber. – Ne ítéld el csak azért mert Astrid unokatestvére. Hidd el, van benne valami különleges.

- Mármint?

- Nem tudom – hebegte kissé zavartan Gobber, és tanácstalanul vakargatta a tarkóját. – Nem tudnám elmagyarázni, de amikor először találkoztam vele olyan furcsa látvány volt. – Hiccup értetlenül hallgatta nagybátyját, és fogalma sem volt hova szeretne kilyukadni.

- Nem értem mit szeretnél ezzel az egésszel, de mindegy is – zárta rövidre a beszélgetést a Haddock fiú, majd felállt az asztaltól. Lassan készülődnie kell Fogatlannal, mert kevesebb mint egy óra múlva jönnek a srácok, majd együtt indulnak az erdőbe gyakorolni. Szinte feltépte a bejárati ajtót, és az elé táruló látványtól majdnem dobott egy hátast. Le kellene szoknia arról, hogy mindenben Astridot látja és az arany fürtjeit. Jobb lenne ha először az emberek arcát venné szemügyre.

- Szia – hebegte kissé zavartan Jacky, és a kezét még a levegőben tartotta, mert éppen kopogott volna az ajtón, amikor azt kis híján kitépték a falból. Egy fóliával letakart tányért fogott a másik kezében. Hiccup egy pillanatra meg sem tudott szólalni, ott állt csaknem kővé dermedve.