Hiccstrid - A szerelem próbatétele

21. Levelek

Walland, Tennessee

A hajnal első sugarai már narancssárgára festették a horizontot. Astrid nagyon sokáig maradt el, az álmosság teljes mértékben elkerülte őt, és egyfolytában Hiccup szomorú arca lebegett a szemei előtt. Akkor sem érzett késztetést, hogy legalább néhány órára ledőljön, amikor az egész estés kószálás után végre hazaért. Csak egy forró zuhanyra vágyott és egy jó erős kávéra, amitől azt várta az élet egy csapásra visszatér majd a testébe, ha a lelkébe nem is. Miután megszabadította Viharbogarat a nyeregtől és a kantártól, beosont a házba, ugyanezzel a technikával felment a lépcsőn, majd meglepő módon a szobája ajtaját nyitva találta. Megesküdött volna rá, hogy amikor eljött otthonról tegnap este, gondosan becsukta maga után épp azért, hogy a szüleinek ne tűnjön fel a hiánya. Amikor belépett a szobájába rögtön szemet szúrt neki a papírhalom az ágyán, rajta a nyaklánccal, amit nemrég visszaadott Hiccupnak. El sem tudta képzelni, hogy hogyan került mindez ide, hiszen Hiccup csak nem jött be éjszaka a házukba. Vagy mégis? Egyesével vette a kezébe a papírokat, melyeken egytől-egyig Hiccup kézírása szerepelt.

Kedves Astrid!

Már csak két hét van vissza az indulásig. A telefont még mindig előszeretettel kerülöd, de megértem, hogy elfoglalt vagy. Bellával sokszor végeláthatatlanok a beszélgetések, nagyon sokat érdeklődik a szüleim felől és persze felőlem is. Csak ne változna olyan kimérté, amikor rólad kezdek el kérdezősködni. Örülök neki, hogy beindult a karriered, mint lovas oktató, csak kár, hogy ennek a kapcsolatunk látja a kárát. Persze én nem mondhatok semmit, hiszen én vagyok az az önző dög, aki egyetemre jár, és nem tud emiatt elköltözni Wallandra. Ez azonban hamarosan meg fog változni. Olyan jól teljesítettem az egyetemen, és annyi tárgyból tettem le előbb a vizsgát, hogy a következő szemeszter után levelezőre fogok váltani. Így havi 2-3 napot kell csak Denverben töltenem, ahová akár te is elkísérhetsz majd. Végre Wallandra költözhetek, és többé nem választhat el kettőnket semmi. Személyesen is el fogom ezt mondani neked, ha már ott állunk majd szemtől szemben egymással. Már nem kell rá sokat várni.

Szeretlek!

Hiccup

Astridot lágy mosolyra késztette ez a kis írás, bár azzal ami benne állt, már tisztában volt hála Jackynek. Tudta, hogy nem kellene több levelet elolvasnia, de ezek Hiccuptól jöttek. Az utolsó megmaradt szavai, gondolatai tőle. Kicsit olyan volt, mintha nem akarta volna, hogy azok legyenek az utolsó emlékei róla, ahogyan szomorúan, végleg elválnak egymástól. Ez az igazi Hiccup, amikor minden rendben van, kiegyensúlyozott és boldog. Így szerette volna megőrizni az emlékében. Újabb levelet választott ki.

Kedves Astrid!

Még csak március vége van, szóval elég sokat kell várni, hogy újra találkozhassunk. Azonban most valami sokkal komolyabb dologról szeretnék írni neked, mint az idő lassúsága. Ma bejöttek a rendőrök a suliba. Elég rossz időpontot választottak arra, hogy minden figyelmeztetés nélkül berontsanak, mert pont Chadwick óráján ültünk. Kiderült, hogy Haroldért jöttek. Chadwick számonkérte őket, hogy hogyan képzelik megzavarni az oktatás fellegvárát a tudás átadásában az arra érdemeseknek, ami elég vicces jelenet volt, de csak addig, amíg el nem mondták az érkezésük okát. Kiderült, hogy egy drogdíler vallomást tett, és feladta nekik Haroldot, így őt jöttek letartóztatni. Szabályosan megfagyott a levegő, amikor kattant egykori legjobb barátom kezén a bilincs. A legijesztőbb az volt, hogy ő meg sem próbált tiltakozni, ebből mind tudtuk, hogy emberükre akadtak a rendőrök. Félelmetes látvány volt, és ez rávett arra, hogy elmondjam neked nyáron a legrosszabb dolgot, amit valaha tettem. Egykor nekem is közöm volt ilyesmihez. Harolddal együtt vállaltunk szerepet ebben, a különbség csak az volt, hogy ő előszeretettel fogyasztotta is, míg én undorodtam tőle. Csak a pénzt láttam benne, semmi többet, illetve az esélyt a lázadásra. Egy nap Harold aggasztó hívást kapott a dílertől, akinek besegítettünk. Valaki felnyomta őt a rendőrségen, és megszerezték valamennyiünk adatait, akik segítettünk lebonyolítani az üzleteket. Mindent eltűntettünk, és mindketten odahaza vártuk a rendőröket napokig, hogy vajon eljönnek-e értünk, vagy nekünk sikerült valami óriási szerencse folytán kimaradni a balhéból. Volt egy srác a suliban, akinek nyomozó volt az apja, és végül tőle tudtuk meg, hogy lezárták az ügyet, és a tetteseket pedig letartóztatták. Mi szóba sem kerültünk, és ennél nem is kellett több ok, hogy egy életre felhagyjak ezzel az egésszel. Hatalmas szerencsénk volt, hiszen kaptunk egy második esélyt arra, hogy jobbak legyünk. Nem állítom, hogy szentté is avathattak volna olyan jó ember lettem, de megfogadtam, hogy ilyesmiben többet nem veszek részt. Haroldot azonban győzködni kellett, méghozzá elég sokáig. Csak akkor állt le, amikor sorra buktak le a környéken a dílerek, így végül belátta, hogy okosabb lesz abbahagyni a dolgot. Fogalmam sincs, hogy mennyi időre sikerült felhagynia ezzel, egyáltalán valaha is leállt-e, vagy csak addig függesztette fel, amíg össze nem kaptunk a télen. Most mégis utolérte az, amiről annyit beszéltem neki. Örülök, hogy én okosabb voltam, hiszen ha akkor engem is bezárnak a kóterbe, soha nem találkozok veled. Már azelőtt hatással voltál az életemre, mielőtt még belecsöppentél volna. Sajnálom, hogy nem mondtam el neked ezt már a legelején, de rettegtem tőle, hogy mit fogsz gondolni rólam. Biztosan ezer kérdésed lesz majd, amikor ezt elmesélem neked, és én mindegyikre készségesen választ fogok adni.