Hiccstrid - A szerelem próbatétele

7. Illat

Walland, Tennessee

Hiccup rettenetesen kialvatlanul érezte magát, amikor reggel öt órakor megszólalt a telefonján az ébresztő. Megígérte Gobbernek, hogy ma minden feladatot ellát az állatok körül, hogy nagybátyja dolgozhasson egy fontos megrendelésen, így nem lustálkodhatott sokáig az ágyban. Kelletlenül elindult felöltözni, utána pedig megmosta az arcát, pontosabban inkább fröcskölte a hideg vizet az arcába, mintha azt várta volna, hogy ettől eltűnik a fáradtsága. Lassan újabb hetet tudhatott maga mögött, és kezdte elfogadni a rideg valóságot, miszerint egyetlen nyugalmas napra sem számíthat már itt. Épp, hogy feldolgozta volna a Jackyvel való kínos megismerkedését, de máris újabb kellemetlen helyzetben találta magát, amikor ott álltak szemtől szemben Astriddal, miután újdonsült lovagja hazahozta őt. Jacky pedig tudott az egészről, és hagyta, hogy megtörténjen, és még szemrebbenés nélkül a fiú arcába is hazudott. Irtózatosan dühös volt rá, ahogyan az összes többi Hoffersonra. Talán Dean az egyetlen, aki nem adott okot a haragra sőt, neki még hálával is tartozott, amiért gondját viselte Fogatlannak mostanáig. Arról pedig nem tehet, hogy a lánya ilyen elfuseráltan viselkedik.
Hiccup a fürdőszobából a konyhába robogott, és bár farkas éhes volt, mégsem ült le megreggelizni. Csak gyorsan ivott egy kis kávét, amitől aztán rögtön élénkebbnek érezte magát. A vén Morgó a teraszon szunyókált, ami egy halvány mosolyra késztette a Haddock fiút. Gyengéden megvakargatta a jószág fejét, de az meg sem mozdult. Persze amikor a mellette lévő tálban landolt a reggelije, arra egyből feltápászkodott. Hiccup, miközben begyűjtötte a tojásokat a tyúkok alól arra gondolt, hogy milyen esetlen volt tavaly nyáron a legelső napján. Össze-vissza csipkedték a baromfik, ő pedig fejvesztve menekült előlük. Egy éve, ha valaki azt mondja neki, hogy egy nap ő is saját farmot szeretne majd, akkor képen röhögi az illetőt. Óriási jellemformálódáson ment keresztül, és ezért rengeteg embernek hálás volt. Dilis Jack is csak duzzogva fújtatott a közelében. A bárányok néhány napja estek túl a nyíráson, így a legszeleburdibb példány morcosan vonult félre a nyilvánosság elől. Hiccup fölényesen vigyorgott, miután megtöltötte az itatójukat is. Végül csak Fogatlan maradt. A Haddock fiú lassan kitárta az istálló ajtaját, és a fekete csődör hatalmas lelkesedéssel fogadta.

- Jó reggelt! – köszöntötte szelíden mosolyogva Hiccup. Adott bőségesen abrakot a barátjának, s amíg Fogatlan evett, addig ő kikefélte a musztáng éjfekete sörényét. Mozdulatai egyre gépiesebbé váltak, ahogy a gondolatai ismét elhatalmasodtak rajta. Ugyanaz a dolog gyötörte őt már napok óta, hogy vajon mit tudhat ez a brit fajankó, ami elfeledtette Astriddal a tényt, hogy mennyire utálja az ilyen bájgúnárokat. Felfordult a gyomra és mérhetetlen harag lett urrá felette, ha arra gondolt, hogy talán ezekben a percekben is fogdossa, vagy akár csak megcsókolja valaki más Astridot. Végül Fogatlan rántotta vissza a valóságba, amikor kihasználva gazdája figyelmetlenségét, játékosan megnyalta annak arcát. Hiccup fintorgott egy sort a nyáltól, de aztán jóízűen kacagott az egészen. Az éjfekete jószág még mindig a legjobb gyógyír volt a szívén tátongó sebre. Gyorsan felnyergelte, és mivel eleget tett ígéretének az állatokat illetően, úgy gondolta egy kis lovaglást megérdemelnek kettesben. Lassan ügettek ki az udvarból, de mire az erdő széléhez értek már sebesen vágtáztak.

A Hofferson házban már jó pár napja pattanásig feszült a hangulat. Jacky és Astrid alig szóltak egymáshoz, de amikor mégis, valahogy olyan erőltetettnek tűnt a jó viszony közöttük. Ezt persze Dean és Bella is észrevették, és igyekeztek megfontoltan beszélni, mert elegendő egy szikra is, és máris lángra lobban a tűz a két lány között. Jacky a hatalmas istálló mögötti karámnak támaszkodva meredt maga elé, és csak néha pillantott fel a körbe-körbe ügető Sarkcsillagra. Tisztában volt a ténnyel, hogy mennyire elszúrta a dolgot Hiccuppal, de bármit megtett volna, hogy megbocsásson neki a másik. Arról nem is beszélve, hogy szívesen megleckéztette volna unokatestvérét, amiért ilyen csúnyán a bolondját járatta fél évig szegény fiúval. Miután külön-külön is eltöltött velük némi időt, és megismerte az érme mindkét oldalát, világos volt számára, hogy segítenie kell kibékíteni ezt a két eltévedt lelket. Mivel Astrid hajthatatlannak tűnt, ráadásul épp ő volt az, aki meghozta ezt a rossz döntést, így csak Hiccup oldaláról lehetett volna megvalósítani az elképzelést. A Haddock fiú viszont hallani sem akart felőle, hiába ment át többször, hogy megpróbáljon vele beszélni, Gobber mindig azzal fogadta, hogy Hiccup nincs otthon. Azonban már az is megfordult a fejében, hogy talán azért alakultak így az események, mert tényleg így kell lennie. Egyszerűen nem úgy lett megírva a nagy könyvben, hogy ők ketten életre szóló barátságot kössenek Hiccuppal, miután kibékültek Astriddal. Pedig micsoda nyár lehetett volna ez, ha mindez mégis így alakul. A legjobb nyara, mióta elvesztette az édesapját.