Kelletlen szerelem

3.rész- Megalázva

    Amint kicsöngettek nem kellett sok idő ahhoz, hogy odajöjjön Rachel hozzám, de meglepetésemre nem egyedül érkezett, hanem legalább még négy lány kíséretében.

- Beszélnünk kell!- mondta szúrós szemmel, majd hátat fordított és elindult. Én feltápászkodtam és elkezdtem követni, a többi lány pedig körbe vett. Mintha a börtönbe vinnének, mert valami végzetes bűnt követtem volna el...

     A női mosdó felé tartottunk. Amint beértünk Rachel nekilökött a falnak, ezzel sarokba szorítva, de ezzel nem tudtam foglalkozni, mert éppen azzal voltam elfoglalva, hogy tátott szájjal bámuljak rá. Ő kimérten elkezdett a beszédébe:

- A Daniel Ross csodálására megalakult klubb vezetőjének nevében felszólítalak arra, hogy ne merj közeledni Danielhez!

-De az egy baleset volt!- hebegtem zavartan.

- Halgass! Tudom, hogy azért barátkoztál velem, hogy ki tudj használni és megszerezd magadnak a legjobb pasikat!

- De hisz tudod, hogy utálom a fiúkat! Rachel kérlek ne csináld ezt velem! Átmosták a agyad? Te komoly egy fiú miatt dobsz egy négy évig tartó barátságot?- mondtam megtörten. Éreztem, hogy az első könycseppek legördülnek az arcomon.

- Nem mosták át az agyam, eddig is ilyen voltam- mondta jeges mosollyal az arcán- és nem egy fiú, hanem a fiú, szóval simán dobok egy barátságot ami amúgy is hamis volt, de tudod, hogy én bárkivel tudnék és tudtam is volna barát lenni, te voltál az aki mindig úgy akaszkodott rám! - Fájt. Nagyon fájt a pár másodperccel ezelőtt még legjobb  barátnőmnek nevezett személy szájából ilyeneket hallani, de még össze szedtem minden erőmet, hogy még megpróbáljam megmenteni a barátságunkat:

- Rachel, kééérlek ne csinálj ilyen meggondooolatlan döntést.- bőgtem neki, mint egy ovodás.

- Ó ez nem meggondolatlan döntés,- mondta miközben az egyik lánytól elvett egy nagy pohár vizet majd olyen közel jött hozzám, hogy csak pár centire voltunk egymástól és a fülembe súgta:

- Ez életem legjobb döntése.- ezzel hátrébb lépett  és szépen, lassan rámöntötte a pohár tartalmát, miközben minden lány tapsolt, de ő leintette őket és folytatta:

- Ezennel még egyszer utoljára figyelmeztetlek, hogy ne közeledj Daniel felé, mert azt még jobban megkeserülöd!- Ám ekkor belépett egy lány fekete, sima hajjal, ami a fenekéig ért. Fehér bőre volt, és pisze orra, a szája szélén pedig egy piercing virított. Fekete bakancs és egy fekete rövidgatya volt rajta fekete harisnyával, a derekára egy kockás inget kötött és mí meglepő, de egy fekete póló volt rajta és egy fekete csöves sapka.

- Mi folyik itt?- kezdte a lány ahogy a szeme elé tárult a látvány. Ekkor esett le, hogy ő Chloe Ramsay, az évfolyamtársunk, akit a pletykák szerint haloweenkor  látott egy gyerek, hogy egy csomó kisgyereket felakasztott. Mindenki félt tőle és kerülte.

- Semmi.- mondta Rachel és a lányokkal elég gyorsan távozott. Chloe felém fordult, és amint jobban végigmért elég aggodalmas fejet vágott, odafutott hozzám  és megakarta fogni a vállam miközben azt kérdezte, hogy  ''Jól vagy?'', de én ijedten elfordítottam a fejem és úgy néztem, mint aki a kivégzésére készül. Csalódott arcot vágott és épp készült felállni, hogy elmenjen, de engem mardosott a bűntudat és sajnáltam őt, ezért a keze után kaptam és csak úgy megeredtek belőlem a szavak:

- Várj! Sajnálom, hogy bunkón viselkedtem veled, pedig nem is ismerlek, csak konkrétan annyit tudok rólad, hogy mi a neved, de ott vannak azok a hülye pletykák és én is hülye voltam, mert hittem nekik, ahelyett, hogy a dolgok után jártam volna. Amúgy semmi fontos nem történt, csak a legjobb barátnőm dobott egy hülye pasi miatt és tudom, hogy ezt nem kellett volna így mind rádzúdítanom.

- Hűha.- csak ennyit tudott kinyögni de fél perc múlva magához tért és halványan elmosolyodott.- Nos te lehet, hogy tudod a nevem, de én nem tudom a tiédet...szóval, hogy is hívnak?

- Samantha...Samantha Carter, de nyugodtan hívj Samnak.

- Nos Sam engem Chloe Ramsaynak hívnak de akkor ezt gondolom már tudtad. Az a haloweeni sztori egy félreértés, mert az egész úgy történt, hogy éppen zenét hallgattam miközben takarítottam, így nem hallottam azt ahogy kopogtatnak a gyerekek az ajtón. Azt tudni kell, hogy anyám kicsit fura és az a hobbija, hogy babákat készít, amik néha túl élethűek. Akkor lett vége a zeneszámnak amikor az ablakon elkezdtek kopogtatni. Meghallottam és ki húztam a függönyt de akkor meglátták a babákat messziről, amit anya mondta, hogy használjunk haloweeni dísznek, így felvoltak akasztva. Mondjuk az se segíthetett a képen, hogy éppen egy zöld arcmaszk volt a fejemen. A gyerekek természetesen sikítva rohantak el és velük volt az egyik gyerek nővére, aki történetesen idejár, és szétterjesztette a suliban az egész félreértést, így mindenki kerül engem és félnek tőlem. Na ez az én történetem.

- Hűha!- most nekem kellett eltátanom a számat- ez szar ügy....de akkor elég magányos lehetsz....

- Valahogy kibírom.- húzta szomorú mosolyra száját Chloe.

- Na azt már nem! Mivel most ugrott a filmmaraton a volt legjobb barátnőmmel, így szabad a holnapom. És mivel szerintem neked sincs sok dolgot ezért találkozhatnánk a parkban és jobban megismerhetnénk egymást. Mit szólsz hozzá?- akármennyire össze voltam törve nem bírtam ki, hogy látok valakit aki ilyen magányos hisz én ugyanezt már átéltem. És szar volt.

- Ööö..rendben.-adta be a derekát- de nehogy félreérts, de szerintem rendbe kéne hozni téged.- majd rápillantott a telefonjára és elmosolyodott- Szerencse, hogy ez volt az utosó óra, mert biztos késnénk a következőröl.- ezen nevetnem kellett és örültem, hogy így felvidított. Rendbe raktunk engem és kölcsön adott egy fekete pólót, mert az én fölsőm ugye elázott.. Közben végig beszélgettünk, majd megattuk egymás telefonszámát, hogy egyeztetni tudjunk a holnapról.

Otthon azon gondolkodtam, hogyha ilyen gyorsan túltettem magam Rachelen, akkor nem is volt igaz barátság? Vagy csak szimplán ilyen típus vagyok?