Kelletlen szerelem

17.rész-Hülye érzelmek

Samantha szemszöge

Már otthon ültem és a telefonomat nyomkodtam amikor kaptam egy üzenetet. Racheltől jött. Kiváncsian léptem a chat fejbe. Egy képet küldött, amin a suli közelében lévő kávézót láttam kívülről, és az ablaknál lévő asztalnál ő és Daniel ültek, egymáshoz hajolva és mosolyogva.

Oké, hogy nem csókolgatta meg mit tudom én, de miert is kávézgat vele?
És engem lekoppintott, hogy közben titokban találkozzon ezzel a kis picsával. Fogadjunk, hogy több is volt egy kis bájcsevegésnél. És valyon egyszerre hány lányt füzöget? A könnycseppek csak potyogtak az arcomról. Túl szép lett volna ha egy ilyen helyes srácnak pont én kellettem volna. Biztos jó lehet neki az érzelmeimmel játszadoznia.

Fel kell hívnom Chloét. Most szükségem van valakire. A harmadik csöngésre vette fel.

-Hali! Mizu?-kérdezte mit sem sejtve.

-Daniel...-bömböltem bele a telefonba.

-Többet ne is mondj. 6 perc és ott vagyok nálatok.-ezzel bontotta a vonalat. Én addig elballagtam a földszintre, és elövettem egy doboz nutellát meg nasikat. A telóm megint pittyent eggyet. Félve de megnéztem. Ezt írta még hozzá az a kis dög:

Rachel: Jaj Daniel annyira jól csókól! Bár gondolom ezt te is tudod😙😂

Samantha: Rohadj meg te kis kurva.

Rachel: Miért is lennék az? Hiszen ö mászott rám😊😇. Még most is beleborzongok, ha az érintésére gondolok.😍😍😍

Én kinyírom ezt a csajt. Daniel meg eljátsza nekem azt, hogy mennyire sajnálja amit velem tett ez a kis mocsok, és meg neki is akar menni, aztan meg mögöttem összeszűri a levet vele. Szép kis barát mondhatom de már nem hiszem, hogy sokáig...

A csengő hangjára összerezzentem, majd hüppögve mentem ajtót nyitni. Chloe amint meglátott egy szoros ölelésbe vont, aztán együtt bejöttünk és a kanapén helyezkedtünk el. Elmeséltem neki az egész sztorit és megmutattam neki  a beszélgetésemet Rachell-lel.

-Ezt nem nézném ki Danielből, de sajnos a kép az hamisíthatatlan bizonyíték- mondta csalódottan Chloe.-Sajnálom Sam. Mást nem nagyon tudok mondani... És ne felejtsd el rám számíthatsz. Mindig itt leszek neked.-ezzel szorosan megölelt.- És itt alszok nálad ma.-tolt el magától- és ez nem kérdes volt.

-Oké-nevettem fel gyengén. A csengő hangjára újra összerezzentem. Ki lehet az? Anyáék csak később jönnek meg, meg ők miért is csengetnének?
Oda csoszogtam az ajtóhoz Chloéval a nyomomban.

Daniel mosolyogva állt az ajtóban de amint meglátott lehervadt az arcáról a mosoly, és aggódóan nyúlt felém, de elhúzódtam.

-Szép kis ember vagy mondhatom. Mindennel beetetsz engem, aztán mögöttem meg másik lányokkal találkozgatsz. Mondjuk igaz én voltam a naív, mert azt hittem, hogy te más vagy.- Daniel értetlenül állt előttem, s ezzel még jobban fel húzott.- Azt hitted, hogy ilyen hülye vagyok? Miért játszod nekem itt az ártatlant? Előbb-utóbb úgyis kederültek volna a mocskos kis titkaid.- ezeket már ordítva vágtam a fejéhez. Daniel kapcsolt és azonnal elkezdett valami magyarázkodás félét:

-Fogalmam sincs miért csinálod ezt Sam, de engedj be, beszéljük meg nyugodtan és...

-Nincs mit veled megbeszélnem!-vágtam a szavába-Szakítok veled!

Könnyek gyűltek a szemébe, es kétségbeesetten nézett rám én meg hangosan zokogtam. Próbált közelebb jönni hozzám és tovább magyarázkodni, de Chloé közénk állt és ordibálva kitessékelte, majd rá csapta az ajtót.

Amikor visszafordúlt hozzám, csak zokogva omlottam karjaiba és megállíthatatlanul sírtam.