(Samantha szemszöge)
Vártam a sulit, hogy találkozhassak Chloéval. Tudom, hogy szombaton találkoztunk, de akkor is: a lányok már csak ilyenek.
Amikor beértem a suliba rögtön elment a kedvem a sok hideg tekintet láttán, amik rám szegeződtek és többnyire lány volt a gazdája.... De most komolyan. Még olyanok is úgy néztek rám, akikről fogalmam sincs, hogy kicsodák és szerintem ők sem ismernek engem....
Az egész nap úgy telt el, hogy éreztem magamon a halálos tekinteteket, vagyis majdnem az egész. Amikor Daniel bejött az osztályba Chrishez, akkor kedvesen rám mosolygott és intett eggyet. Én félénken visszaintettem, aminek látszólag nagyon örült Daniel....
Pompás. Most jön az ebéd, ahol újra érezhetem a suli majdnem összes lányának az indokolatlan utálatát.Legalább azonnal kiszúrtam Chloét az egyik sarokban ülve. Éppen felé igyekeztem- spagettivel a tálcámon- amikor valamiben elestem és magamra borítottam az egész tál spagettit. Felnéztem és azt vettem észre, hogy Rachel lábában estem el, aki éppen egy képet csinált rólam. Az ebédlő zengett a röhögéstől. Éreztem, hogy könnyek gyűltek a szemembe, de mielőtt elvesztettem volna minden méltóságomat, akkor egy szalvétát nyújtott át Daniel. Felsegített, és kivezetett volna az ebédlőből, de ekkor ott termett Chloe és elválasztva minket elkezdett velem robogni a lánymosdóba. Danielnek annyit vetett oda, hogy: kösz innentől átveszem és máris faképnél hagyta.
Nem tudtam felfogni az eseményeket, de a wc-ben Chloe karjaiba ugrottam és csak zokogtam és zokogtam. Ő meg csak csitítgatott és simogatta a hátam amíg meg- nyugodtam. Rendbe raktunk engem majd elkísért az osztályteremig és sűrű bocsánatkérések közepette futott el a folyosón, mert még volt valami dolga és nem tudott velem hazamenni.
Mondtam, hogy semmi baj, de valyon mégis mi dolga lehet még?!
ESTÁS LEYENDO
Kelletlen szerelem
RomanceSamantha Carter vagyok, lassan betöltöm a 16-ot, 9.-es vagyok, bár még alíg kezdődött el a suli... és Rachel Amber az egyedüli barátnőm...tudom kicsit gáz, de na. Antiszoc vagyok😆. Elég nekem egy barátnő is, csak az legyen igaz. Amúgy azért jövünk...