Kelletlen szerelem

12.rész

Amikor felébredtem akkor Daniel még engem ölelve szuszogott. Mosolyt csalt az arcomra már a puszta jelenlétével. Megnéztem az órát, még bőven volt idő indulásig. Óvatosan kimásztam az ágyból és lementem a konyhába palacsintát készíteni. Közben zenét hallgattam, de figyeltem arra, hogy ne legyen túl hangos. A zene ritmusára kezdtem mozogni, a csipőm lágyan ringott. Két kéz óvatosan megfogta a derekam és elkezdte mozgatni.

-Szívesen ébrednék minden reggel erre a látványra.- suttogta a fülembe rekedtes hangján Daniel. Belepirultam a bókba, ő meg félresöpörte a hajamat, és elkezdte a nyakamat csókolgatni. Megfordultam és úgy folytadtuk az egészet. Kezem a kusza hajával kezdett el játszani, ő pedig a hátamat simogatta.

Később már a szobámban öltözködtem, amíg Daniel mosogatott. Majd elindultunk Danielhez, mert kellett neki ruha meg pár sulis cucc. Csendben lépkedtünk egymás mellett.

-Köszönöm!- mondtam hirtelen.

-Mégis mit?- értetlenkedett Daniel.

-Azt, hogy megérted, hogy én nem tudok olyan gyors tempóban haladni, mint ahogy te tudnál és hálás vagyok, hogy nem siettedsz ezzel, és ígérem, hogy igyekezni fogok!

-Figyelj!- mondta komolyan Daniel, miközben szembefordult velem- Én vagyok a világon a legszerencsésebb, hogy veled lehetek, szóval nem érdekel, hogy mennyit kell eggyes dolgokra várnom, mivel az, hogy veled lehetek már felér nekem a legnagyobb boldogsággal a világon.

-Na jó az nagyon nyálas volt!- törtem meg a komoly hangulatot a kacagásommal.

- Pedig én komolyan gondoltam!- mondta Daniel rájátszva.

- Így még ínkább az!- szakadtam a röhögéstől amihez már Daniel is társult.

Elértünk Danielék házához. Szép és modern volt, kovácsoltvas kerítéssel.
Amikor Daniel nyitotta ki a kaput akkor egy aranyos golden retriver futott felénk. Azaz inkább felém. A váratlan lökettől a földre kerültem, és elkeztem röhögni, mert csikizett az ahogyan a kutya nyalogatott.

-Herceg elég legyen! Sajnálom Sam, jól vagy? -aggodalmaskodott Daniel.- Herceg nagyon szereti az új barátokat.

-Szóval egy barát vagyok?!- élcelődtem. Daniel zavarba jött én meg elkezdtem kacagni.

-Nem úgy értettem...- motyogta az orra alatt miközben kinyitotta az ajtót.
-Foglalj helyet, és érezd otthon magad én mindjárt jövök.- mondta és ezzel felrobogott az emeletre.

-Hol van a családod?- kiabáltam fel neki.

-Anyám valószínüleg most viszi a húgomat oviba, onnan meg megy dolgozni.- nem esett szó az apjáról, de gondoltam ezt most inkább nem firtatom tovább, viszont egy másik dolgon fennakadt a szemem.

-Nem is mondtad, hogy van húgod.

-Hát még nem kérdezted.- tűnt fel a lépcsőfordulóban, azzal a huncut mosollyal az arcán.- Viszont ha jól szűrtem le akkor, te egyke vagy.

-Így van, csak én és senki más!

-Mehetünk?- kérdezte.

-Persze, menjünk.- mondtam s ezzel kiléptünk a házból és tovább haladtunk a suli felé.