Kelletlen szerelem

19.rész- Visszahódítás hadművelet

Daniel szemszöge

   Nem értettem azt amit tegnap csinált Samantha, de azt biztosan tudtam, hogy ennyi miatt nem adom fel. Amikor mentem edzésre Chrissel elmondta, hogy Samantha miért hitte azt, hogy megcsalom. Elmagyaráztam neki, hogy miért találkoztam Rachellel, és elmondtam, a furcsa viselkedését is ami akkor emiatt volt. Chris azt javasolta, hogy még ma menjek el Samhez.

Így most felé tartok, egy doboz csokival és egy csokor virággal. Remélem, hogy inkább nekem fog hinni, mintsem a kicsinyes Rachelnek.
Idegesen csengettem be. És ki nyitott ajtót? Hát nem Samantha.

-Jó estét kívánok!-mondtam, miután feleszméltem, ugyanis valószínüleg Sam annya nyitott ajtót.- Samantha itthon van?

-Szia! Igen. Már bocsánat, nem szeretnék udvariatlan lenni, de te ki is vagy?-kérdezte érdeklődve.

-Daniel Ross, Samnek egy barátja-nyújtottam a kezem.

- Á szóval egy barátja.-mondta egy mosoly kíséretében-Nos én vagyok az anyukája, hívj nyugodtan Clarnek! De milyen udvariatlan vagyok!-állt arrébb-gyere csak beljebb!

    Beléptem a számomra már ismert házba-amit jobb ha nem tudnak Sam szülei- és a fotelban megláttam valószinűleg Sam apját, így odamentem bemutatkozni.

-Jó estét kívánok! Daniel Rossnak hívnak!

-Stefan Carter!- rázott velem kezet.

-Elmegyek szólni Samanthának, addig csak ülj le nyugodtan!- szólt Clar. Én le is ültem míg ő felment, de hát kicsit feszengve voltam, mert erre nem voltam felkészülve. Érdekes nem? Hiszen az a természetes, hogy a szülők otthon vannak általában.

   Aztán lejött ő. A haja kontyba volt tűzve egy bő pulcsi volt rajta és egy melegítőnadrág. Amikor megpillantott, akkor meglepődött, de gondolom Chris hatására nem akatt ki.

-Szia!-álltam fel.

-Szia!-mondta halkan.- Anya mi most felmennénk, ha nem baj, nem fog sokáig tartani.-és már indult volna fel,  hogy kövessem.

-Ha már eljöttél ilyen későn, akkor maradj vacsorára is!- mondta lelkesen.

-Köszönöm a meghívást, de ez Samanthától függ.- néztem rá óvatosan.

-Ó akkor még szép, hogy maradsz!- legyintett majd ment is a konyhába nem törődve Sam hitetlenkedő tekintetével. Ezen muszáj volt felkuncognom. Ő meg megajándékozott egy szemforgatással.- Majd szólunk ha kész a vacsora!- kiabált ki Clar.

-Jó!- válaszolt Sam majd intett, hogy kövessem. Amint beértünk a szobába becsukta az ajtót.-Szóval? Várom a magyarázatod!-dőlt neki az ajtónak, összefont kezekkel. Letettem a virágot és a csokit az asztalára, majd felé fordúltam.

-Azért mentem el Rachellel abba a kávézóba, mert megfenyegettem, hogy ne bántsanak téged többé!

-És mégis mivel tudtad volna megfenyegetni?- húzta fel a szemöldökét.

-A suliban vannak kamerák. És azon is rajta kell lennie annak amikor a fürdőben bántottak.-itt nyelt eggyet.

-És a képen miért mosolyogtok mindketten?

-Megnézhetem azt a képet?- ő kivette a zsebéből a telefonját, én meg közelebb léptem hozzá, majd felém fordította a képernyőt. Akkor én azért mosolyogtam, mert éppen akkor mondtam el, hogy hogyan húzhatnám a csőbe. Ő neki meg gondolom az egyik baratnője készenlétben állt, ezért villantott egy mosolyt és már kész is a kép.-szólásra nyitotta a száját, majd újra becsukta. A tekintetem a szemeiről lassan az ajkaira vándoroltak, és itt már nem bírtam tovább, megszüntettem a maradék távolságot és a szájára tapadtam. Nem lepődött meg, sőt lelkesen viszonozta a csókot kezével az arcomat simogatta és lábával átkulcslta a derekam. Én kapcsoltam és megfogtam a lábát mikőzben az ajtónak nyomtam és lágy puszikkal hintettem be a nyakát. Kezei vándorútra indultak amikor kopogtak az ajtón.

-Gyerekek! Kész a vacsora!- kiabált kintről Clar. Szerencse, hogy nem akart benyitni. Nevetve döntöttem homlokom a mellkasának.

-Akkor szent a béke?-néztem fel rá.

-Igen- mondta mosolyogva, majd még egy lágy csókot adott a szám szélére. Elengedtem és felvette a csokrot az asztalról-Ezt vízbe teszem!-szippantott bele a csokorba.

Már összefonnt kezekkel mentünk le a szüleihez.