Kelletlen szerelem

22.rész

   Amikor leértünk az étkezőbe finom illatok csapták meg az orrom, de egyben számomra nagyon ismerős illat volt.

-Csak nem édes szezámmagos csirke illatát érzem?- szippantottam bele a levegőbe.

-De bizony!- mondta Susan miközben lerakta a gőzölgő ételt az asztalra.- És az egészet Daniel csinálta! Némi segítséggel.- tette hozzá kuncogva.

-Ezt tényleg nekem csináltad?- néztem Danielre.

-Hiszen ez a kedvenced.-rántotta meg a vállátt. Én meg elkezdtem ugrándozni és végül a nyakába ugrottam.

-Mama mi mikor indulunk?- kérdezte Rose Susant.

-Vacsora után kicsikém.-mondta.

-Miért, hová mentek?-kérdeztem.

-Csak nem hitted, hogy itt maradunk végig Rose-sal és zavarunk benneteket?- vágta csípőre kezét viccesen- egy barátnőmhöz megyünk és nála alszunk ma. Haggyuk, hogy kettesben lehessetek.- mosolygott rám. Én meg hirtelen köpni nyelni nem tudtam, végül Danielre kaptam a fejem aki csak vállat vont.

-Na gyere ülj le!- húzta ki nekem a széket. A vacsora egyszerűen isteni volt! Nem győztem dicsérni és mintha Danielen egy kis megnyugvást és zavarodottságot láttam volna, bár én se tudnék arra reagálni, ha valaki minden tizedik másodperc után dicséri a főztömet. Vacsi után Susanék elég gyorsan leléptek, mi meg Daniellel elkezdtünk mosogatni, és törölgetni.

Nagyon érdekelt már, hogy mi volt az, ami előttem történt Daniellel, hiszen már két hozzá közel álló személy beszèlt róla. Csak hogy kezdhetnék neki?

-Mi az amin ennyire gondolkozol?- kérdezte mit sem sejtve. Talán megpróbálom egy egyszerűbb kérdéssel:

-Mi van az apukáddal?- itt hirtelen megállt a törölgetés közben, állkapcsa megfeszült, izmai merevek lettek és száját apró vonallá préselte össze.

-Nekem nincs apám.- szűrte ki a fogai közt. Most mit csináljak mert tovább nem akarom erőltetni, hátha még mérgesebb lesz, de csak nem állhatok itt így igaz? Végül bátorkodtam odamenni hozzá és hátulról szorosan átöleltem, remélve hogy ettől majd ellazul. Így álltunk egy darabig, fejem a hátának döntöttem, majd megfordult és viszonozta ölelésem. Fejemet mellkasába fúrtam és lebiggyeztett szájjal azt mondtam:

-Sajnálom... nincs jogom itt áskálni a múltadban és nem is fogok többet.

Itt sóhajtott egy nagyot, majd azt mondta:

-Nem igazából igazad van...- tekintetével idegesen nézett a távolba.- Amíg 12 nem lettem, addig nem vettem észre, vagy legalábbis nem előttem vitatkoztak a szüleim. De utána kezdtek eldurvulni a dolgok közöttük. Apám sokszor részegen jött haza, volt hogy haza se jött, mert valószínüleg valami kis kurvával szűrte össze a levet- csak úgy köpte ki a szavakat- és anyámat bántalmazta. Én még nem tudtam volna sokat tenni, de megpróbáltam anyán segíteni és tegyük hozzá, hogy egészen idáig a példaképem volt és én felnéztem rá. Szóval amikor közéjük álltam akkor rajtam is csattant egy pofon- itt beleremegett a visszaemlékezésbe.- felfutottam a szobámba és bebújtam a szekrénybe, de hallottam, hogy jön föl a lépcsőn és anyám hiába próbálja visszatartani. A szobámba már egyedül lépett be és mint valami gyilkos, úgy lépkedett a szekrényig. Tudta, hogy úgyis ott vagyok. Hirtelen kinyitotta az ajtót és kiráncigált. Én hiába sírtam és kiabáltam- itt már egy-két könnycsepp is lefolyt az arcán- rendesen megvert. És amikor az akkor még 1 éves kishúgom betotyogott a szobába. Apám meglátta és elindult felé. Én még utolsó erőmböl odafutottam kilöktem Roset az ajtón es becsaptam, majd összeszorított szemekkel neki dőltem. Apám tajtékzó ideggel levette az övét és elkezdett ütni vele. Én elvesztettem az eszméletem és már csak a korházban tértem magamhoz. Ezek után börtönbe került, de már két éve szabadon van. Egyszer eljött ide a szabadlábra helyezése után és még egyszer a földbe tiport, mostmár lelkileg gyalázva meg. Ez volt életemben az, amikor csalódnom kellett egy számomra nagyon fontos személyben.- már némán sírt a sok emlék hatására. Mivel mást nem tudtam tenni ezért szorosan átöleltem és csak annyit mondtam:

-Sajnálom!- majd ránéztem- Köszönöm, hogy elmondtad. Ez nagyon sokat jelent nekem. És tudd ha bármi baj van nekem elmondhatod én mindig itt leszek neked.

-Tudom.- mosolyodott el halványan.- Gyere menjünk fel.- húzott a szobája felé. Szoktam olyanokat olvasni, vagy filmekben látni, hogy akármilyen heves érzelmek után szikrázik a hangulat két személy között. Most itt is ez történt. Amint beléptem a szobába, Daniel becsapta az ajtót, majd szorosan neki nyomott, és vadul elkezdett csókolni. Én viszonoztam és lábaimmal átkulcsoltam derekát, kezemmel hajába túrtam.elkezdte leszedni rólam a fölsőt, majd amikor megszabadított tőle ledobott az ágyára, gyors kibújt a pólójából majd újra rám tapadt. A számtól elkezdett a nyakamfelé haladni és azt szívogatta. Halk nyögések hagyták el számat, ami mégjobban feltüzelte.

-Tudod én alapból egy őszinte kapcsolatot szeretnék veled, ahol nincsenek egymás előtt titkaink.- mondta a csókok között.

  Én nem is gondolva arra, hogy elcseszem a hangulatot, feltettem a következő kérdést:

-Akkor mit csináltál az azelőtti időben, hogy megismertél engem?- hirtelen szállt le rólam és az ágy szélére ült nekem háttal.

-Arra a korszakomra nagyon nem vagyok büszke.- kezdett bele lassan- Sok olyan dolgot csináltam amiket mostmár szégyellek és nem tudnám elmondani neked, mert félek, hogy megundorodsz tőlem.- arca eltorzult az önundortól. Én hevesen pattantam fel és hátulról átkaroltam nyakát.

-Ne mondj ilyeneket! Akármit csináltál is a múltban az már a múlt! És ez nem változtat a jelenen.- enyhén elnevette magát a reakcióm miatt, kezemet lefejtette magáról és visszadöntött az ágyra mand fölém hajolt.

-Köszönöm, de ezt nem kérheted, hogy elmondjam neked, mert nagyon szégyellem.- itt apró szünetet tartott- tudod nekem mocskos volt a múltam és te pedig olyan ártatlan vagy.- simított végig az arcomon- Kérlek bocsáss meg nekem, hogy már most elbuktam azt amit az előbb mondtam, de ezt nem tudhatod meg.- úgy éreztem, hogy jobb, ha tényleg hanyagolom a témát, szóval megpróbáltam oldani a hangulatot.

-Csak akkor, ha gitározol nekem.- fontam össze kezeimet. Daniel erre megrázkódott fölöttem a nevetéstől, amire én is elmosolyodtam. Lemaszott rólam majd felhúzott és elment a sarokba a gitárjáért, majd leült a székébe. Én kényelmesen törökülésben elhelyezkedtem az ágyon vele szemben. És akkor lekezdett játszani. Amikor az éneklés is hozzápárosult, akkor szemeit az enyémbe fúrta és nekem énekelt. Gyönyörű volt.

-Ezt nekem írtad?- kérdeztem meghatódva, amikor befejezte a dalt.

-Igen...- vakarta meg a fejét, miközben másik kezével lerakta a gitárt.- Tetszett?- nézett rám reménykedve.

-Imádtam!- másztam rá és megcsókoltam. Ő gyengéden felállt velem, majd lefektetett az ágyára, lehúzta a nadrágomat, majd a sajátját is és befeküdt mellém. Még egy ideig csókolóztunk, majd egymást ölelve aludtunk el.