-Siess már Sam!- kiabálta Chloe- Elvileg a te barátod meccsére kell odaérni és nem az enyémre!
-Megyek már, nyugi van.- igazából nagyon izgulok a meccs miatt, mert ezen múlik, hogy Daniel megkapja-e az ösztöndíjat. Szerettem a gimis éveimet, de őszintén szólva örülök, hogy végre lesz egy kis szabadságom. Mondjuk nekem eddig is volt, mivel a szüleim sokszor nincsenek otthon, de végre olyan lesz az egyetem, ahol csak én és Daniel vagyunk. Engem felvettek ösztöndíjjal, de Danielnek minden ezen a meccsén múlik. Közben eljutottunk Chloéval a lelátóig.
-Öt perc és kezdődik.- jegyezte meg, de nem mondtam rá semmit, mert éppen azon voltam, hogy imádkozzak, hogy megnyerjék. Igazából az egész olyan, mintha minden lassítva lenne. Olyan, mintha testben itt lennék, de lélekben már a nyerés öröménél tartok. Mivel tudom, hogy sikerülni fog neki. Sokat dolgozott ezért, meg is érdemli. Igazából mindig csodáltam amikor valamiért ennyire küzdött. Ilyen volt például a kapcsolatunk. Mivel rengeteget civakodtunk egymással, meg voltak durvább viták is és mellé még külső tényezők (khm Rachel) is társultak. Mondjuk ilyenkor Daniel azt mondja, hogy én is tudok ilyen lenni, és valószínűleg igaza van, hiszen egyedül nem sikerült volna neki fenntartani a kapcsolatunkat. Mivel ehhez kettő ember kell.
-Sam!!!! Nyertünk!!!!!- rázott Chloe, de emellett még meg is süketültem a kiabálásától. Aztán eljutott az agyamig amit mondott, és rögtön én is sikongatni, és ugrándozni kezdtem.- Gyere menjünk az öltözők bejáratához, Daniel már biztos vár.- azzal húzott maga után. De csak addig kellett amíg ki nem szúrtam Danielt és sikítozva futottam hozzá, mint valami kisgyerek, majd rácsimpaszkodtam nem törődve azzal, hogy milyen izzadt.
-Megcsináltad!- suttogtam a nyakába.
-Igen.- puszilta meg a fejem búbját, majd még erősebben magához szorított. És ezzel a pillanattal ,lezártuk életünk egy szakaszát, de nem az utolsót.
Ezzel befejezném az első sztorimat wattpadon, mert nem tudom, hogy mások, hogy vannak vele, de nekem már az elején egy kicsit unalmas és lapos volt ez az egész...De vannak új könyvekhez ötleteim, amiket már próbálok majd jobbra csinálni, és nagyon fogok örülni, ha elolvassátok. Ami meg ezt a történetet illeti lehet, hogy egyszer majd folytatni fogom, meg átírom, de az biztos nem mostanában lesz. Mindenesetre köszönöm azoknak, akik elolvasták!😊
VOUS LISEZ
Kelletlen szerelem
Roman d'amourSamantha Carter vagyok, lassan betöltöm a 16-ot, 9.-es vagyok, bár még alíg kezdődött el a suli... és Rachel Amber az egyedüli barátnőm...tudom kicsit gáz, de na. Antiszoc vagyok😆. Elég nekem egy barátnő is, csak az legyen igaz. Amúgy azért jövünk...
