Kelletlen szerelem

20.rész

Samantha szemszöge

     Daniel reggel eljött hozzánk, hogy suliba kisérjen. Tegnap amikor hazament elmondtam a szüleimnek, hogy igazából nem csak egy barát hanem a pasim. Anyukám erre csak annyit mondott, hogy tudta, hiszen még a vak is látja, hogy odavagyunk egymásért. Meg még áradozott pár sort róla, hogy milyen romantikus, helyes, vicces stb.

-Anyukámat már most levetted a lábáról.- mondtam ahogy ballagtunk egymás mellett.

-Pedig nem csináltam semmi különöset.- mosolygott az orra elé.

-De te már így is különleges vagy.-erre gyorsan felkapta a fejét.

-Úgy gondolod?- fürkézte szemeimet.

-Még szép!- kacagtam, és összeborzoltam a haját. Erre felkapott és megpörgetett en meg nevetve ütögettem, hogy tegyen már le. Amikor a lábam talajt ért lassú csókba fonódtunk össze.

A suliban amikor kéz a kézben elsétáltunk Rachel mellett elég nagy önfegyelem kellett ahhoz, hogy ne röhögjek a tehetetlen és dühös arcába. Gyors puszival elváltunk, majd mentünk a saját termeinkbe.Megint bioszom volt és az előző órán volt párokkal kellett együtt dolgozni.

-Köszönöm!- mondtam Chrisnek aki meglepetten felkapta a fejét.

-Miről van szó?- nézett úgy, mint aki a világát se tudja, hogy hol van.

-Hogy neked köszönhetően megmaradt a kapcsolatom Daniellel.

Ugyan már! Ez baráti kötelességem volt.Sőt igazából örülök, hogy most te vagy vele, mert most sokkal inkább olyan, mint régen volt.- meredt a távolba.

-Miért, mi történt?- kérdeztem érdeklődve, hiszen én nem tudtam semmi ilyesmiről.

-Hát tudod,- kezdett bele egy nagy sóhaj kíséretében- a családjában voltak gondok, és emiatt előtted volt egy olyan időszaka ire nagyon nem büszke, de amikor feldöntötted azon a napon, meglátott valamit benned és mostmár olyan, mint régen volt.

Én csak csendben bólintottam és azon járt az eszem, hogy mégis mik lehettek azok a családi gondok.

-Tényleg- nézett rám Chris-Pénteken lesz egy buli nálam, arra majd gyertek el együtt. Mondjuk Danielnek úgy is mondom majd, de téged én szerettelek volna személyesen meghívni.- vigyorgott.

-Nem nagyon voltam még bulikban, de szerintem elmegyek, ha már személyesen meghívtál boncolás közben.

-Ezazz!- boxolt bele viccből a levegőbe én meg csak nevettem rajta. Ugye milyen jók ezek a bioszok?

Délután elmentünk a parkba Daniellel. Épp egy padon ültünk, vagyis inkább csak én, hiszen Daniell feküdt, és a gejét az ölembe hajtotta én meg a hajtincseivel szórakoztam.

-Valamikor aludhatnál nálunk.-emelte fel tekintetét az enyémre.-Anyukám és a kishúgom megszeretné tudni, hogy ki az a lány aki így elcsavarta a fejemet.

-Rendben.

-Ilyen gyorsan belemész?- kapta fel a fejét.

-Persze! Csak majd anyáéknak be kell valamit mesélnem... várjál meg van a tökéletes terv!- csaptam bele a markomba.

Mègis mi?- ült fel mellém.

-Hát anyáék elmennek szerda estén is itthonról és akkor lehetne. Meg ha már itt tartunk lesz pénteken az a buli amibe Chris meghívott, és majd bekamuzom, hogy Chloénál alszok utána és akkor is lehetne. Persze csak akkor ha nem baj.- emeltem félénken rá a fejemet.

-Én lennék a világ legboldogabb embere!- hajolt hozzám majd heves csókcsatába kezdtünk. Aztán még beszélgettünk egy kicsit és elbúcsúztunk. Alig várom, hogy nála aludjak! Szeretném megismerni a családját! De valyon mi lehetett az amiről Chris beszélt?