Kelletlen szerelem

31.rész

Samantha szemszöge:

     Épp jövök le az emeletről, de még a lépcső tetején megpillantom, hogy valami verekedés van. Ahogy jobban megnézem, úgy leesik, hogy Daniel üt egy srácot. De várjunk csak...az Ethan?
Gyorsan lerobogtam a lépcsőn, mjad a tömegben próbáltam utat törni a párosukhoz. Amikor odaértem megpróbáltak megállítani Daniel haverjai, hogy ne avatkozzak bele, mert ők is próbálták, de most nem lehet bírni vele, de ennek ellenére odamentem és megragadtam Daniel karját.

-Daniel állj le!- de ő nem figyelt és kezével ellökött, így a földre estem.

-Á szóval ő a barátnőd?- kérdezte Ethan vigyorogva ahogy rám pillantott. Daniel is rám nézett, de amikor meglátta azt ahogy Ethan vigyorog újra ütlegelni kezdte.

-Merj még egyszer vigyorogni te kis rohadék és a szart is keverem belőled!- fenyegette. Ethan rájött, hogy ez nem játék, és nem tudják nagyon Danielt leállítani, így kezeit védekezőn arcához emelte, és elkezdett magyarázni:

-Nem csalt meg a barátnőd! En igazából csak a plázában sétáltam, amikor oda jött egy csaj és azt mondta, hogy leszop, ha odamegyek ehhez a csajhoz, és elérem, hogy naggyából egy órán keresztül beszélgessen velem.- itt Daniel abbahagyta a verést és azt kérdezte:

-Hogy nézett ki az a lány?

-Szőke hosszú haja volt, és kék szeme.

-Rachel.-szűrte ki a fogai közt majd alrább lépett a sráctól és körbe nézett a tömegen, de hiába hiszen Rachel felszívódott ''valamilyen csoda folyamán''. Így tekintetét rám emelte. Én felszegtem a fejem és könnyel csillogó szemekkel kisétáltam az ajtón, ő meg aggódva futott utánam az utcára.

-Sam sajnálom! Hagytam, hogy engem is megtévesszen Rachel, mint téged.- na itt elegem lett es hevesen feléfordúltam.

- Az lehet, hogy engem is átvert már így, de én mégsem váltottam vadállat üzemmódba!- hadonásztam a kezeimmel.- Azt is csinálhattad volna, hogy odajössz hozzám, mivel csak pár métert kellett volna menned és megkérdezed az informáciok igazságát!

-De nem szóltál nekem elről semmit, és az ilyeneket elszoktuk mondani egymásnak, es azt hazudtad, hogy Chloéval mész vásárolgatni!

- Én tényleg Chloéval mentem, egyébként ajándékot venni, de dolga akadt így lelépett! Ez a srác meg odajött egy olyan szöveggel, hogy a barátnőjének vesz ajándékot és segítsek neki benne!- a végére Daniel elgondolkodva nézett rám és amikor realizáltam, hogy mit mondtam akkor halkan elkáromkodtam magam.

-Mért egy fehérnemű boltban veszel nekem ajándékot?- még mindig nem esett le neki???

-Azért, mert most akartam neked adni a szüzességem te marha!- majd megfordultam és sietős léptekkel mentem tovább, de nem sokáig, mert Daniel megragadta a karom és szembefordított magával.

-Én, én...sajnálom!-szemei őszinteségről csilloktak meg egyébként sem voltam rá dühös, csak az zavart, hogy így a tervem nem sikerült.

-Én...én nem haragszok- néztem félre idegesen a szemei láttán- csak szomorú, mert nem így terveztem a dolgokat, és minden el lett végül cseszve.

-Ne mondj ilyeneket!- fogta kezei közé arcomat- És köszönöm az ajándékot, majd a megfelelő alkalommal ki fogom bontani.- nevettetett meg, majd lassó csókba vont. Utána kézenfogva és nevetgélve mentünk Danielékhez. Hát nem így terveztem a dolgokat, de ha a pozitív oldalát nézzük, akkor még jobban megerősödött a kapcsolatunk: hiszen ha Rachel a mindent szétromboló vihar, akkor mi vagyunk a föld és az a fa amelyiknek gyökere úgy egybefonódott, hogy lehetetlen kicsavarni azt a talajból. Csak ideje lenne visszavágni ennek a viharnak valamivel...