Kelletlen szerelem

16.rész-Mindent a szerelmedért

Daniel

A kávézóban vártam Rachelre, mert nem akartam,hogy még több dolgot beleképzeljen az egészbe. Minden egyes alkalommal feszülten néztem az ajtó irányába, amikor megszólalt a csengő.
Amúgy meg az ablakon bambultam ki a világba és néztem ahogyan történnek az élet apró mozzanatai.

Nagyjából tíz perc múlva lépett be Rachel egy kicsit mérges fejjel. A gondolatra mosolyognom kellett, hogy azt hitte majd együtt jövünk ide. De látom, hogy a mű mosolyát visszavarázsolva jön az asztalhoz.

-Szia Daniel!- ereszkedett le a székre.-Csak nem szerelmet szeretnél nekem vallani?- tette fel a kérdést viccnek szánva, bár gondolom legbelül csak erre vágyna.

-Nem fogok kertelni- kezdtem bele.- Samantháról lenne szó.

-Csak nem dobtad? Úgy se illett hozzád szegényke.- mondta lenézően.

-Én kicsit visszavennék a képemből, mert tudom, hogy mit csináltatok és emiatt akár ki is csaphatnának.- mondtam összeszorított fogakkal.

-Csak tudod nincs rá bizonyítékod, hogy ki tette, még ha el is mondanád a tanároknak, nem tudnád bebizonyítani, hogy tényleg közöm lenne hozzá.- győzedelmes mosollyal dőlt hátra székében, de megnyugodhat, mivel nemsokára az arcára fog fagyni.

-Hát én ezt nem jelenteném ki olyan biztosan.- dőltem hátra én is kényelmesen.

-Ezzel mire célzol?- kérdezte szerepéből kiesve.

-Arra, hogy a suliban vannak kamerák, és elég visszanézni azt a napot és megis lesz a hamisíthatatlan bizonyíték.- a mosoly már teljesen lefagyott az arcáról és barátságtalanabb hangnemre váltott:

-Mit akarsz?

-Azt, hogy szálljatok le a csajomról véglegesen.- hajoltam közel hozzá szikrákat szóró szemekkel.

-Rendben. Ennyi lett volna?

-Igen.- mondtam kissé meglepetten a gyors beleegyezésén.

-Akkor nekem sietnem kell Daniel baba. Puszika!- s ezzel kiviharzott a kávézóból. Ez kicsit fura volt. De így legalább van időm átmenni Samhez...