Kelletlen szerelem

9.rész- Megváltoztam?

    (Samantha szemszögéből)

     Mire hazaértem, egy cetli fogadott:

   Munkaügyben elutaztunk, három nap múlva jövünk, kaja a hűtőben, ha kell valamit venni az asztalodon hagytunk pénzt, viselkedj jól! Szeretünk!
                                          
                                                        Puszi! Anya és Apa

   Hát igen. Szeretem a szüleimet, meg mindent megadnak nekem, én vagyok az ''édes pici lányuk'' mivel egyke vagyok, de sokszor egyedül kell lennem a munkájuk miatt, meg így megkellett tanulnom főzni is meg a házimunkák nagy részét is én végzem el, de nem baj, mert tudom, hogy szeretnek és féltenek, és örülök, hogy segíthetek nekik.
   
    De most amúgysem volt étvágyam a spagettis eset miatt, inkább a szobámba siettem és bekapcsoltam a laptopom, majd felmentem instára ahol ''nagy meglepetésemre'' az én spagettival teli fejem volt szinte mindenhova kirakva. Én hülye rákattintottam a kommentekre és elkezdtem őket olvasni. Ahogy olvastam őket, úgy gyűltek a könnyek a szemembe, de most nem bőghetek megint! Így hát lecsaptam a laptopom tetejét és felültem az ágyamon.

     Természetesen depisebbnél depisebb gondolatok voltak a fejemben, már majdnem elkezdtem vágdosni magam, de eszembe jutott, hogy ha ezt teszem akkor Rachel eléri a célját: megfutamodok, behódolok neki és a hülye fanklubbjának, de én nem adom meg neki ezt az örömöt!

   Gondolatmenetemet a csengő szakította félbe. Mégis ki a fene lehet az? Mondjuk még nincs keső, de akkor is. Lerobogtam a lépcsőn és mentem, hogy ajtót nyissak. Nemvárt személy állt a küszöbön.

- Beszélhetnénk?- kérdezte Daniel.

    Hirtelen lefagytam, azt se tudtam, hogy mit mondjak. Csak akkor eszméltem föl amikor kezét a szemem előtt legyezte.

-Hahó! Föld hívja Samanthát! Hallasz? - kérdezte és közben megvillantotta aranyos féloldalas mosolyát.

-Ööö...persze. Bejössz, vagy?...

-Szerintem menjünk le a parkba.- mondta. Ekkor vettem észre, hogy kicsit ki van izzadva. Valyon idáig futott?

-Persze, csak magamra kapok valamit....egy pillanat és jövök, addig gyere be és érezd magad otthon.

- Oké, köszi.- mondta és én már rohantam is fel a szobámba.

    Csináltam egy enyhe sminket ďs rendbe szedtem magam amíg azon kattogott az agyam, hogy miről akar beszélni Daniel velem? Pulcsit elfelejtettem felvenni természetesen. Lerobogtam a lépcsőn, Daniel épp a családi képeinket nézte a kandalló fölött.

- Kész vagyok, mehetünk!- mondtam, hogy észrevegyen.

- Aranyos vagy ezeken a képeken.- mondta, meg gyorsan hozzátette: Meg amúgy is aranyos vagy!- aztán kicsit elvörösödött amikor rájött, hogy mit is mondott. Én is elpirultam és elmorogtam egy köszit, majd indultunk is.

     Már egy ideje sétáltunk csöndben, ami kicsit kínos volt, de ő akart beszélni, szóval én csak vártam. Majd akkor megszólalt:

-Bocsánat.- közbe akartam szólni, hogy miért is, de folytatta:
Bocsánatot kérek azért, hogy miattam bántottak az iskolából a lányok és megértem, hogy látni se akarsz többet, de esküszöm, hogy nem tudtam erről az egészről és kérlek adj egy esélyt, de ha nem akarsz látni akkor szólj és már megyek is, de elintéztem, hogy többet ne zaklassanak, így nyugodtan tudod folytatni tovább az életed.- hadarta el egy szuszra.

-Na itt álljunk meg!- kezdtem bele.- Nem hibáztattalak és nem is foglak hibáztatni azért amit azok az őrültek csináltak! Köszönöm, hogy beszéltél velük.- folytadtam lassabban- és biztosíthatlak afelől, hogy szívesen megismernélek mégjobban. Persze ha nem bánod...- mondtam félénken.

   Te túl jó vagy!- suttogta, majd hirtelen megcsókolt. Én meglepődtem, de aztán visszacsókoltam és kezeimet összekulcsoltam a nyakában ő meg átkarolta a derekamat. Percek után válhattunk szét, de annyira nem figyeltem.

-Sajnálom, hogy így lerohantalak.- mondta.

- Ne sajnáld!- csókoltam meg újra. Ő bele mosolygott csókunkba és örömmel viszonozta.- Egyébként- hajoltam hátrébb- hogyan állítottad le Racheléket?- majd elmesélte az egész sztorit miközben kéz a kézben ballagtunk. Már kicsit elkezdem fázni, így odaadta a pulcsiját és hazakísért. Nem tudom miért, de megkérdeztem, hogy nem akar-e bejönni, de ő csak mosolygott eggyet, majd megpuszilta a fejemet és azt suttogta, hogy vigyázzak magamra és szép álmokat, majd elfutott. Utána akartam kiabálni, hogy itt hagyta a pulcsiját, de már messze járt. Nem tudtam mit  csinállni, így bementem, és a szobámban megnyitottam a laptopom. Eltüntek a képek rólam teljes mértékben.
 
   Végül mosolyogva aludtam el és Daniel pulcsiját öleltem közben.