Kelletlen szerelem

4.rész- Mit akar ez a srác?

      Még volt háromnegyed órám a találkáig, de elindultam, mert amíg oda érek az úgy is 15 perc és akkor kicsit elleszek a gondolataimmal.

     A park a város központjában volt, ami azért elég jól esett, hogy lehet látni valami zöldet. Azaz jelenleg nem zöld a növényzet, de nagyon szeretem a színes leveleket is. Elég sokan használják a parkot, ha más nem keresztül sétálnak rajta olyan útlerövidítésként, mivel az egyik végén vannak a mindenféle boltok, éttermek, kávézók, míg a másik oldalán az óvoda, iskola és az egyetem van. Mondjuk az előbb említett helyekre nem hiszem, hogy szombaton fognak menni...

    Épp odaértem a park közepére és leültem a kedvenc padomhoz, amikor hátulról a padra ugrott valaki és azt mondta:

- Mivan rámenős csaj?

-Daniel! Majdnem a szívbajt hoztad rám és ne hívj rámenős csajnak, mert egyáltalán nem érdekelsz, az egy véletlen baleset volt.- mondtam egy kicsit bosszúsan.

-Aú ez fájt!- mondta miközben a szívére szorította a kezét- Még szerencse, hogy nem hiszek a véletlenekben!- majd megajándékozott egy kacsintással.

- Ne hülyéskedj már!- mondtam miközben beleboxoltam a vállába. Ez most honnan jött? Mi ütött belém. Vagy valami mágus? Hisz a szigorú biosztanárunk kioktatását is megúszta.

    Eddig nevetett, de most komoly lett az arca és mintha egy kicsit zavarban lett volna.

- Izé ööö.. sajnálom, hogy megfogtam a melled.-enyhén piros lett az arca a végére- Kiengesztelhetlek valamivel?

- Ez egyáltalan nem szükséges!- mondtam furcsálva- Hisz én voltam az aki neked jött, majd rádesett és amikor felkeltem hát asszem beletérdeltem a khm... amiért bocsi, de nem ez a lényeg, szóval inkább nekem kellene ezt kérdeznem.

-Akkor azzal engesztelhetsz ki, hogy hagyod, hogy kiengeszteljelek.- mondta ravasz mosollyal az arcán.- Add meg a telefonszámod és akkor majd megbeszéljük.

   Köpni, nyelni nem tudtam. Végül zavartan bepötyögtem a nekem nyújtott telefonba a telefonszámom, majd odaadtam Danielnek a telefonom, hogy ő is ugyanezt megtegye. Amikor visszadta ott virított a kijelzőmön a telefonszáma és az, hogy Daniel, mögötte meg egy mosolygós smiley.

-Nem kell ennyire hivatalosnak lenned!- nevetett fel, mivel én azt írtam a névhez, hogy Samantha Carter. Éreztem, hogy elvörösödöm. Daniel rácsapott a homlokára olyan ''ó basszus'' szerűen, én meg furcsán néztem rá, hogy magyarázza meg már azt nekem, hogy ezt mért csinálta.

- Hogy lehetek ilyen gyökér, hogy nem is kérdeztem meg a neved? Pedig te alabból tudtad.- mondta bünbánó szemekkel, amin nekem nevetnem kellett.

- Bocs, de téged mindenki ismer, mert népszerű és helyes vagy, míg engem lehet, hogy csak akkor vettek észre, hogy létezem miután feldöntöttelek.

- Szóval helyesnek tartasz?- Baszki. Miért mondtam ezt!? Cékla vörös lett a fejem, belőle meg kitört a röhögés.

- Bocs, de ezt nem bírtam ki.- mondta miközben próbált levegőhöz jutni. Majd ránézett az órájára és lefagyott az arca.- Ó basszus. Chris ki fog nyírni. Így is késésben voltam most meg még 20 perccel később érek a focipályára.- tényleg akkor amiatt futhatott, mert késésben volt...

-Akkor menj csak ne pazarold rám a drága idődet! - erre furán nézett rám, majd megjutalmazott egy huncut mosollyal és olyan közel hajolt hozzám, hogy már csak pár centi volt köztünk, aztan a fülembe suttogta: 

- Örülök, hogy rád pazaroltam.- ezzel elfutott.