Uchiha Sasuke - az alvilág legerősebb démona - a halandók világába érkezik, hogy a világukat uraló gonosz úrnő átka alól valami megoldást találjon.
Haruno Sakura az első munkanapját követően mit sem sejtve tart hazafele, amikor az autója elé kiugri...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Sakura:
Benyitottam a szobába, ahol egy igen jóképű férfi feküdt az ágyon. Igyekeztem, hogy semmi se látszódjon az arcomon, a bámulása viszont nagyon zavarbaejtő volt. Értem én, hogy nem mindennapi jelenség a hajam, de azért nem kellene ennyire megnézni. Odahúztam mellé egy széket és leültem. Megigazítottam a ruhámat, hátra észreveszi magát.
Továbbra is csak bámult.
- Talán van valami az arcomon, amiért ennyire bámulja? – kérdeztem érdeklődően.
Mint akit arcul csaptak hirtelen, úgy nézett rám.
- Csak a haja színe lepett meg – felelte.
Ritka genetikai jelenség miatt rózsaszín a hajam, és már belefáradtam, hogy ezt elmagyarázzam az embereknek. Nem túl barátságosan néztem rá, ő is érzékelte, hogy rossz témára tapintott. Az éjjeliszekrényen heverő papírokra pillantottam, onnan olvastam le a nevét.
- Szóval Sasuke-san, tisztában van a kressz szabály alapjaival?
- A mivel?
Feldühített. Most ugye csak szórakozik velem?!
- A közelekedés alapjaival! Ha piros a lámpa Ön megáll, ha zöld akkor átmehet az úton. – magyaráztam hűvösen.
Szinte láttam, hogy az a bizonyos villanykörte felgyulladt a fejében.
- Az én hibám, figyelmetlen voltam- ismerte be.
Sóhajtottam.
- Legközelebb jobban figyeljen oda, most lehet, hogy könnyedén megúszta, de nem biztos, hogy a következő alkalommal is lesz ekkora szerencséje.
Bocsánatot kért. Láttam, hogy még valamit szeretne mondani, ezért megvártam.
- Engedje meg, hogy megtérítsem a kocsiban okozott kárt -ajánlotta fel hirtelen.
Sikeresen belegázolt a második legérzékenyebb témába. A pénz... Több mint tíz éve önellátó vagyok, és próbálom saját erőmből megfizetni szüleim tartozását. Soha nem fogadtam el pénzt senkitől, mert az ő adósságuk csak rám tartozik. Nem voltam túl kedves a válaszadásnál.
- Nem vagyok rászorulva az Ön pénzére. Saját önerőből is ki tudom majd fizetni.
Komolyan felbosszantott, inkább felálltam, és az ajtó felé sétáltam, mielőtt még mást is hozzávágnék.
- Várjon, mi a neve? – meglepett a kérdése, reméltem, hogy nem a sztárügyvédjének akarja megadni. Visszanéztem rá, és a keresztnevemet kiböktem.
- Sakura. – ekkor már a kilincsen volt a kezem.
- Fogom még látni Sakura-san? – kérdezte reménykedve.
