Uchiha Sasuke - az alvilág legerősebb démona - a halandók világába érkezik, hogy a világukat uraló gonosz úrnő átka alól valami megoldást találjon.
Haruno Sakura az első munkanapját követően mit sem sejtve tart hazafele, amikor az autója elé kiugri...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Sakura
Teljesen lesokkolt Sasuke magánakciója. Nem akartam veszélybe sodorni őt, hisz annyiszor kockáztatta már értem az életét. Nem akartam őt elveszíteni.
„Én megvédelek."
A fenébe is! Én miért nem tudom megvédeni a szeretteimet?! Miért én vagyok az, akit végül megmentenek? – a fegyvert továbbra is a homlokomhoz szegeztem.
- Miért? – suttogtam, szemem könnybe lábadt – Nem kellett volna előjönnöd! – remegett a hangom.
Sasuke fegyvertelenül állt a maffia emberei előtt, bármikor lelőhetik, élete Haruki kezében van. Sasuke csak engem nézett, Harukit figyelmen kívül hagyta.
- Megmondtam nem? – mosolygott – Annyiszor megyek érted tűzbe, ahányszor csak kell. Nem hagylak meghalni – Haruki tapsolni kezdett.
- Micsoda szívszorító drámai pillanatok! – kisimított egy barna tincset az arcából, tekintete megváltozott. A vérszomj és őrület keverékét láttam megvillanni – Elég a nyálas szövegelésből, térjünk a tárgyra! – intett és az összes talpnyaló fegyvert szegezett Sasukéra, aki a körülményekhez képest elég higgadtan tűrte, hogy 9 pisztoly rászegeződik. A 10. fegyvert ugye én szorongatom, ami Harukié – Szóval lennél szíves beavatni, hogyan csaltatok ki tőlem 700 millió yent? – igazából én is érdeklődve füleltem. Amikor Haruki, azt mondta, hogy semmilyen információja nincs róluk, akkor tényleg nem hazudhatott, hiszen a maffia főnök mindenről tudni szokott arról, hogy mi zajlik ebben a városban. Sasuke üzletembernek adta ki magát, de nekem is szemet szúrt, hogy mennyi pénze van. Reméltem, hogy csak a véletlen műve lehet ez. Sasuke továbbra se nézett Harukira, hanem engem figyelt.
- Valóban én és Hinata intéztünk el a részvényeidet – leesett az állam, nem akartam elhinni, amit Sasuke szájából hallottam az imént – A módját megtartanám magamnak – Haruki dühös volt, még sosem láttam ennyire mérgesnek.
- Nem vagy abban a helyzetben, hogy titkolózni merj előttem! - Egy hirtelen mozdulattal mögém került és a pisztolyt kikapta a kezemből. Leengedtem a védelmem, annyira sokkolt a tény, hogy valóban Sasukéék állnak a dolog mögött. Most már Haruki szorította a fegyvert a homlokomhoz, másik karjával a nyakamat szorította – Mondd el vagy búcsút mondhatsz a menyasszonyodnak – valósággal köpte az utolsó szót.
Sasuke tekintete most már Harukira siklott.
- Mi folyik itt? – suttogtam erőtlenül, a lábaim kezdték felmondani a szolgálatot. A dolgok egyre kuszábbá váltak számomra, tudni akartam a teljes igazságot!
- Engedd el, neki semmi köze hozzá – mondta Sasuke hűvösen.
- Majd, ha befagy a pokol! – Sasuke cinikusan elmosolyodott – Mi olyan vicces?!
