Uchiha Sasuke - az alvilág legerősebb démona - a halandók világába érkezik, hogy a világukat uraló gonosz úrnő átka alól valami megoldást találjon.
Haruno Sakura az első munkanapját követően mit sem sejtve tart hazafele, amikor az autója elé kiugri...
Hoppla! Dieses Bild entspricht nicht unseren inhaltlichen Richtlinien. Um mit dem Veröffentlichen fortfahren zu können, entferne es bitte oder lade ein anderes Bild hoch.
Sakura:
- ... Az ok amiért idehívtalak, nem más mint, hogy mondj el mindent a gazdádról – értetlenül néztem rá.
- Van neve is – közöltem vele hidegen. Nagyon zavart, hogy Sasukét gazdámnak szólítja. Nem vagyok tárgy, amit birtokolni lehetne.
- Valóban. Sasuke-san igaz? – továbbra se értettem, hogy miért pont tőlem akar információt szerezni róla. Haruki-san mindenről tudni szokott a kapcsolatai által.
Nem szóltam, ezért folytatta.
- Tudod Sakura Konoha az én városom, mindenről tudok az összeköttetéseimnek hála. Azonban 12 nappal ezelőtt megjelent a feketehajú lovagod és jelentősen estek a részvényeim. 300 millió yennel lettem szegényebb. Egy héttel később rá 400 millióval húztak le, amikor az a hollófekete hajú szépség megjelent a városomban – kérdőn pillantott rám.
- Nekik ehhez semmi közük – állítottam határozottan, Haruki gúnyos félmosolyt eresztett felém.
- Egy adatbázisban sincs róluk adat, Sakura. Tudod mit jelent ez?
- Hogy bővítened kellene a kapcsolataidat? – kérdeztem felvont szemöldökkel.
Haruki a távolba révedt, majd elővett egy noteszt, amibe belekörmölt valamit.
- Zseniális ötleteid vannak, a jobb kezemmé válhattál volna – a szemeimet forgattam.
A jobb kezévé, szeretővé és hidegvérű gyilkossá.
A múltban elég egyértelmű megjegyzéseket tett felém, de sosem ért hozzám. Csak szóban terrorizált, amit mindig figyelmen kívül hagytam.
- Szóval azt akarod, hogy csicseregjek a barátaimról – vontam le a következtetést – Mert az embereid nem végeznek jó munkát – tettem hozzá elég csípősen.
- Okos kislány – az állam alá nyúlt és mélyen a szemembe nézett – vagyis inkább érett nő. Egy vadcseresznyevirág.
- Engedd el Tsunadét és elmondom, amit tudok – Haruki sóhajtott.
- Tudod, hogy nem tehetem – ajkait lebigyesztette – Muszáj sakkban tartanom téged. Első alapszabály, sose hagyd kiütni a jokerlapot a kezeid közül. Gondolom mondanom se kell mi történik, ha hazudni mersz – az arcomból kiszaladt minden vér, Haruki intett egyet.
A jacht fedélzetén levő halvány világítás ellenére láttam, hogy Tsunadét a korláton akarják ledobni a tenger a mélyére. A mesterem kétségbeesetten próbált kiszabadulni fogvatartói keze közül, de mindhiába. Már félig a levegőben lógott a teste, én pedig eszeveszetten kiabálni kezdtem és oda akartam rohanni hozzá, de Haruki gerillái lefogtak engem. A tehetetlenség könnyei utat találtak.
