Uchiha Sasuke - az alvilág legerősebb démona - a halandók világába érkezik, hogy a világukat uraló gonosz úrnő átka alól valami megoldást találjon.
Haruno Sakura az első munkanapját követően mit sem sejtve tart hazafele, amikor az autója elé kiugri...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Sakura:
Tsunade szavai visszhangzottak a fejemben, ahogy Sasukéra néztem. Elpirultam a gondolatra, hogy ő és én... hogy mi ketten... esetleg jó párost alkotnánk. Ezt a kósza gondolatot azonnal el is hessegettem, ugyanis miért lennék vonzó számára? Úgy értem, ő olyan tökéletes, az én eddigi életem pedig egy kudarc, sokkal inkább való mellé egy tökéletes nő.
Sasuke az ónixaival figyelt engem. Az átható pillantásától kihagyott egy ütemet a szívem. Miért van rám ilyen hatással?
- Szeretném, ha tudnád, hogy fontos vagy számomra. Hiszem, hogy nem véletlenül találkoztunk aznap.
Fontos lennék neki? Mégis mit érezhet irántam? A legfontosabb, hogy én mit érzek iránta?
Az érzéseim elég kuszák voltak vele kapcsolatban. Zavarban éreztem magam a közelében és már attól elpirultam, hogy ránéztem. Hálás voltam, amiért megmentette ma az életem, kiérdemelte a bizalmamat. Kisugárzása egyszerre volt határozott és megnyugtató, így könnyebben fel tudtam oldódni a társaságában. Azonban amint történt valami romantikusnak titulált dolog kettőnk között, én voltam az, aki mindig elbizonytalanodott és visszavonulót fújt. Nem voltam az emberi kötelékek, kapcsolatok szakértője, de annyit sikerült kibogarásznom, hogy többet jelent nekem ő, mint barát.
Ezt a bizonytalan érzelmi hullámvölgyet nevezné az irodalom szerelemnek?
Kicsit magasztosabb és fennköltebb érzésnek képzeltem el. Habár sosem voltam szerelmes, honnan tudnám, hogy milyen érzés. Ez a hullámvölgy köszönhető lehet az elmúlt napok eseményeinek is. Teljesen meggyőztem magam, hogy ez az érzelmi instabilitás, csak annak tudható be. Semmi többet nem kell belemagyarázni. Igen jött Sasuke, aki mindent felbolygatott körülöttem, de ha húzok egy határvonalat kettőnk között, hiszem, hogy minden rendeződni fog.
Ha egy szóval kellene a jövőbeni kapcsolatunkat jellemezni, akkor a társat választanám.
Lakótárs.
Elköszöntünk Tsunadétól és új otthonom felé vettük az irányt.
Este a szálláson:
A hajamat törölközőbe csavarva léptem ki a fürdőből, egyébként egy lila trikós pizsamában voltam. Odakiáltottam Sasukénak, hogy mehet nyugodtan fürdeni, én nyugovóra térek. Meglepődve nézett rám, hisz még 9 óra sem volt. A mai nap teljesen lefárasztott, pihenésre volt szükségem.
- Jó éjt – nagyot ásítva haladtam a hálóm felé. Mielőtt becsuktam volna az ajtót, Sasuke szép álmokat kívánt.
Valósággal bezuhantam az ágyba. Perceken belül átadtam magam a hívó sötétségnek, így sikeresen megszabadultam az élet nagy terheitől. Legalábbis egy időre.
A sötétséget éles fény váltotta fel, mely valósággal kiégette a retinámat. Bizonytalanul felálltam, a fejemben levő néma csendet őrjöngő huligánok ordítása zavarta meg. Az ütéstől még csillagokat láttam magam körül, de talpra álltam. Imbolyogtam és a rosszullét kerülgetett. Tudtam, hol vagyok. A bíró felkiáltott, a következő menetet jelző hangot mindig tisztán hallottam. Ellenfelem tíz évvel idősebb szőke hajú nő volt, aki élvezettel gondolt rám rongybabaként a ringben. Szédültem, nem tudtam a támadását kivédeni, az arcomon talált el. Vért köptem fel, de nem adhattam fel. Nyernem kell! Maradék erőmmel egy jobb horoggal próbálkoztam, de nevetve tért ki a szánalmas próbálkozásom elől.
