Uchiha Sasuke - az alvilág legerősebb démona - a halandók világába érkezik, hogy a világukat uraló gonosz úrnő átka alól valami megoldást találjon.
Haruno Sakura az első munkanapját követően mit sem sejtve tart hazafele, amikor az autója elé kiugri...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Sakura:
Hinata és Sasuke egyszerre kapta fel a fejét, zavartan néztek össze.
- Történt valami? – kérdeztem bizonytalanul.
- Sasuke, itt nem vagyunk biztonságban – Hinata felénk nézett – El kell mondanod neki.
Mesteremmel együtt értetlenül néztünk rá. Sasuke elmondott mindent magáról, vagyis a legfontosabbakat gondolom.
- Utaltam rá néhány órával ezelőtt, hogyha egy másik világban újrakezdhetnéd, megtennéd-e – Tsunade arcából kifutott a szín, ahogy rám tekintett – A mi világunkban könnyebben meg tudlak védeni, itt nem vagyok teljes erőm birtokában – nem gondoltam, hogy ilyen hamar választás elé kényszerülök, habár a történteket tekintve nem kellene csodálkoznom.
Egyetlen személy kötött csak az evilághoz, méghozzá Tsunade. Akármennyire is utálom a múltamat, ő volt az első, aki felszabadított béklyóimtól.
És most mégis ő láncol ehhez a világhoz.
Sasuke és Tsunade között cikázott a tekintetem. Tsunade célt adott az életemnek, miatta váltam orvossá, de Sasuke mellett végre szabadon érezhetek és önmagam lehetek. Tsunade rájött a vacillálásom okára, kedvesen rám mosolygott.
- Menj, ebben a világban csak szenvedés vár rád! – összeszorult a torkom.
- Nem hagyhatlak itt! A maffia és Akira miatt állandó veszélynek vagy kitéve – kétségbeesetten néztem Sasukéra – Nem vihetnénk őt is magunkkal? – Hinata szomorúan megrázta a fejét.
Dühös lettem.
- Ha én mehetek, akkor Tsunade miért nem jöhet velünk?
- Vannak bizonyos szabályok, amiket nem szeghetünk meg – hajtotta le fejét Hinata szomorúan.
- De... - épp készültem vitába szállni velük, de Tsunade a vállamra tette a kezét.
- Nekem itt a helyem Sakura, a gyógyítás az életem. Még sok lélek vár gyógyulásra, rajtuk csak én tudok segíteni. Sokkal nagyobb dolgokra vagy hivatott Sakura, biztos megtalálod a számításaidat a másik világban – könnyekkel telt meg a szemem, Tsunade átölelt – Ez a végső búcsúnk – visszaöleltem, ekkor már zokogtam – Ne sírj, mert mindjárt én is elsírom magam – hisztérikusan felnevettem.
Tsunade elengedett, és megtörölte a szeme sarkában lecsordulni készülő könnycseppeket.
- Megmondtam, nem? – értetlenül néztem rá, nem tudtam, mire gondolt. Fejével Sasuke felé bökött – Mondtam, hogy magával visz vagy itt marad veled – ekkor már én is felszárítottam könnyeimet.
- Mikor nincs igazad? – tettem fel a költői kérdést, elmosolyodott – Köszönök mindent, Tsunade.
- Miattam meg ne aggódj! Vigyázok magamra! – attól függetlenül görcsbe ugrott a gyomrom, amint elmegyek Tsunadét bármikor levadászhatják. Sasuke elé álltam kérlelő pillantással néztem rá, Sasuke hosszasan fürkészte az arcomat.
