Uchiha Sasuke - az alvilág legerősebb démona - a halandók világába érkezik, hogy a világukat uraló gonosz úrnő átka alól valami megoldást találjon.
Haruno Sakura az első munkanapját követően mit sem sejtve tart hazafele, amikor az autója elé kiugri...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Sakura:
Özönvízként hagyták el a szavak a számat, csak reménykedni mertem, hogy Sasuke nem fogja elutasítani a valódi énemet. Hosszú évek után úgy érzem, végre eljött az ideje annak, hogy lezárjam életem legsötétebb szakaszát és kezdetét vegye egy új, fényesebb jövő. Sasuke volt az, aki kirángatott a múltam fogságából és elindított azon az úton, ahol végre boldog és teljes életet élhetek. A lelkem mázsás súlytól szabadult fel, most megkönnyebbülve szabadon száll, és én élvezem, hogy érezhetek. Egyszerre voltam boldog, mert képes voltam megtenni az első lépést Sasuke felé, végre kialakíthatok egy normális köteléket anélkül, hogy rettegnem kellene az elvesztésétől. Az örömkönnyeimben a bánat könnyei is vegyültek, hisz több mint tíz évig az érzelmeim a saját testem börtönében raboskodtak, életem ezen szakaszán kellett volna a lehető legtöbbet megtapasztalnom és fejlődnöm érzelmileg. Sirattam az elvesztegetett éveimet és az elhalasztott élményeimet. Kétségbeesett is voltam, hisz ezek az elfojtott érzések egyszerre törtek felszínre, mi lesz ha belefulladok az érzelmeim viharos tengerében? Sasuke segítő kezet nyújtana felém, és kihúzna a partra vagy hagyna örökre elmerülni? Gondolatban megráztam a fejem, Sasuke nem olyan aki cserben hagyna, főleg nem most. Miatta voltam képes ilyen messzire elmenni, hiszem, hogy nem árulna el. Dühös is voltam magamra, hisz a fal ledöntésének pillanatában nem szánt szándékkal behúztam Sasukénak is, fájdalmat okoztam neki, de dühítő volt a tehetetlenségem is.
Meg akarok változni!
- Sosem hagynálak el – suttogta a fülembe, lehelete cirógatta a nyakamat.
Sasuke az állam alá nyúlt, bal kezével megfogta jobb kezemet és vállmagasságban összekulcsolta az ujjainkat.
- Mi lenne, ha együtt próbálnánk megtalálni a választ a kérdéseidre? – egy földöntúli mosollyal ajándékozott meg, a szívem azonnal olvadni kezdett.
- Ígérd meg! – szememet lehunytam, enyhén csücsörítettem. Egy szájrapuszi kezdésnek jó lesz.
Sasuke:
Lehajoltam, hogy gyengéden birtokba vegyem Sakura ajkait. Jobb mutatóujjammal végigsimítottam ajkai lágy ívén, a kívánt reakció sem maradt el. Halkan felsóhajtott és enyhén nyitva hagyta a száját. Lehunytam a szemem, innentől kezdve az ösztöneimre bíztam magam. Ajkaimmal súroltam a felső ajkát, majd Sakura elhúzta a jobb kezét, amivel összekulcsoltuk az ujjainkat. Kinyitottam a szemem, és Sakura csak egy pillanattal később nyitotta ki. A smaragdok vágytól ragyogva szikráztak. Karjait a nyakam köré fonta, testével hozzám simult. Átöleltem a derekát, mélyen a szemébe néztem. A félelem és a bizonytalanság nyomait kerestem, de helyette egy határozott tekintettel néztem szembe. Lehajoltam újra, amikor már csak centiméterek választottak el, mindketten lehunytuk a szemünket. Először csak ízlelgettem ajkainak ízét, Sakura hasonlóképp tett. Ízlelgettük a másikat.
