Uchiha Sasuke - az alvilág legerősebb démona - a halandók világába érkezik, hogy a világukat uraló gonosz úrnő átka alól valami megoldást találjon.
Haruno Sakura az első munkanapját követően mit sem sejtve tart hazafele, amikor az autója elé kiugri...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Hinata:
Két nyulat és egy őzet sikerült levadásznom. Büszkén húztam magam után a zsákmányomat, Sakurával hatalmas lakomát fogunk csapni! Dél körül értem vissza a rejtekhelyünkre, de rögtön kiestek a vadak a kezeim közül a látványtól. A szél a nyitott ajtót csapkodta és lábnyomokat láttam meg a hóban.
- SAKURA! – üvöltöttem kétségbeesetten.
Berontottam a faházba, minden szobát végigfésültem, de sehol sem találtam meg őt.
- Sakura gyere elő, ez nem vicces! – kérleltem, de tudtam, hogy szánalmas a kérésem, hisz nyilvánvaló, hogy nincs itt.
Kisétáltam a küszöbre és sírva térdre borultam.
Sasuke meg fog ölni! Hol lehetsz Sakura?!
A gyomrom görcsbe rándult, Sasuke jelent meg előttem.
Vér szagot éreztem rajta. Embervért.
Mindketten elképedve néztük a másikat. A pupilláink kitágultak a döbbenettől.
- Hol van? – kérdezte Sasuke haragosan.
- Mit tettél? – kérdeztem vádlón tőle.
- Az most lényegtelen! Hol van Sakura? – tette fel a kérdést lassan szótagolva. Sasuke egyre szaporább légzése arra engedett következtetni, hogy leírhatatlanul dühös és ideges most.
- Nem tudom – feleltem a könnyeimmel küszködve. Sasuke felrángatott a karomnál fogva.
- MI AZ, HOGY NEM TUDOD?! – üvöltötte – HINATA EGY DOLGOD VOLT, DE ARRA IS KÉPTELEN VOLTÁL! – igaza volt, de attól függetlenül, nagyon fájt, hogy Sasuke így viselkedett velem.
Olyan erővel szorította a karomat, hogy a csont megrepedt. Felüvöltöttem a fájdalomtól.
- ELÉG – sikítottam.
- NEM KELLETT VOLNA RÁD BÍZNOM SAKURÁT! – a könnyeim megállíthatatlanul folytak – MINDEN REMÉNY MEGHALT MIATTAD!
Nem bírtam tovább. Másik kezemet ökölbe szorítottam és akkorát húztam be Sasuke arcába, hogy pár méteren keresztül felszántotta a havat. Ráugrottam és ütni kezdtem.
- Élelmet kellett szereznem, mert hatalmas hóvihar közeleg! Mond mit kellett volna tennem? Hagynom kellett volna éhen halni Sakurát, mikor fogalmunk sem volt a visszatérésed időpontjáról?! Ahelyett, hogy engem hibáztatnál mindenért, nézz mélyen magadba! Embert öltél Sasuke – ordítottam az arcába – És az pontosan ugyanakkora probléma, mint Sakura eltűnése! - az arcát hólyagosra ütöttem. Egy ideje már nem ellenkezett, szótlanul tűrte a kirohanásomat.
Rossz érzésem támadt. Elhúztam ingjének a gallérját, az átokpecsét vörösen izzott a bőrén.
