Uchiha Sasuke - az alvilág legerősebb démona - a halandók világába érkezik, hogy a világukat uraló gonosz úrnő átka alól valami megoldást találjon.
Haruno Sakura az első munkanapját követően mit sem sejtve tart hazafele, amikor az autója elé kiugri...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Itachi (20 évvel ezelőtt)
Szüleink elvesztették a háborút, tekintetem a holtestekkel borított csatamezőre meresztettem. Mindennek vége, Kaguya került hatalomra, akinek nincs ellenfele ezen a világon. Tehetetlen voltam.
Minden elveszett.
Keresztülvágtam a vértengeren, a halottak arcáról varjak röppentek fel károgva, ahogy elhaladtam a testek mellett. Üveges tekintettel közelebbről megnéztem az egyik elesett arcát. A madarak az áldozatok szemgolyójából csaptak lakomát, az ismeretlen harcos szeme helyén két hatalmas üreg tátongott, a bűz elviselhetetlen volt. Megfogtam a hullát és vonszolni kezdtem a többi felé.
A nap végére sikerült az összes holttestet egy kupacba gyűjtenem. Aktiváltam a Mangekyou sharingant.
- Amaterasu – kiáltottam megtörten.
Az áldozatok testét hamar felemésztették a fekete lángok, a látásom homályosodni kezdett, a fájdalom vörös függönye mögül tudtam csak kémlelni a hamvasztást. Szememhez kaptam, a lángok eltűntek. Egy csont sem maradt a névtelen hősökből, csak hamvak.
Fekete hamut fújt az arcomba a kora esti szél. Letöröltem a vért az arcomról, túl sokat használtam a szemem képességét. Egy nagyobb testű varjú szállt a vállamra, értelem csillogott a fekete íriszeiben.
- Megtaláltad? – inkább volt kijelentés, mint kérdés.
A varjú felszállt, én is lassan megindultam utána, több mérföldnyire vonszoltam magam a felperzselt föld porában. Két testet láttam magam előtt feküdni. Térdre rogytam szüleim mellett, nem fojtottam vissza könnyeimet.
- Itachi – lehelte szaggatottan anya. Oldalán hatalmas lyuk tátongott, a ruhája elázott a fekete alvadt vértől. Ölembe vettem anya fejét, arca sápadt volt, nehezen vette a levegőt.
Apa testére meredtem, de ő már egyértelműen halott volt.
- Izumi mindjárt megérkezik – próbáltam hitegetni magam, hogy ő képes megmenteni legalább az anyámat.
De ez hazugság volt, Izumi nem fog időben megérkezni. Már túl késő bármilyen segítséghez is. Nagyon jól tudtam, de mégis egy részem áltatni akartam a csodával.
- Itachi – ejtette ki nevem kedvesen, tenyerét az arcomhoz simította – Ssh nincs semmi baj – csitítgatott az anyám – Ígérd meg, hogy Kaguya kezébe sohasem kerül az Uchihák büszkesége, a sharingan. Nem szerezheti meg... a legféltettebb titkunkat – anya hangja elcsuklott a fájdalomtól, én pedig megígértem szív szorítva, hogy betartom a kérését.
Anya elmosolyodott.
- Vigyázz Sasukéra, Itachi – lehunyta a szemeit.
- Akár az életem árán is meg fogom védeni a kisöcsémet! – ígértem meg suttogva.
