Uchiha Sasuke - az alvilág legerősebb démona - a halandók világába érkezik, hogy a világukat uraló gonosz úrnő átka alól valami megoldást találjon.
Haruno Sakura az első munkanapját követően mit sem sejtve tart hazafele, amikor az autója elé kiugri...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Sasuke:
Sakura közelebb jött hozzám, egyáltalán nem félt tőlem. A tenyerét az üveghez érintette, én pedig a fejemet odahelyeztem.
- Várj csak, mindjárt hozok neked valamit! El ne röppenj! – mosolygott rám.
Milyen jól állt neki a mosolygás! Azt hiszem meg tudnám szokni, ezt a gyönyörű látványt. Természetesen eszem ágában nem volt onnan elmozdulni. Láttam, hogy az ebédjéből fogott meg egy falatot, izgatott lettem. Ki fogja nyitni az ablakot!
Reméltem, hogy az idősebb nő aggodalmára nem ad, hisz én egy igazán értelmes és szelíd teremtés voltam. Szerencsém volt, Sakura ennél határozottabb volt. Rájöttem, hogy ez egy igazán vonzó tulajdonság.
Az ablak kinyílt, kezét pedig óvatosan közelítette felém. Amikor elég közel ért hozzám, csőrömmel elvettem a falatot.
- Látod mondtam, hogy nem bánt.
Gondoltam egyet, és beröppentem a szobába. Tettem egy tiszteletkört, és leszálltam Sakura vállára. Kíváncsi voltam mit fog szólni. Csodálattal nézett engem, míg az idősebb kis híján agyvérzést kapott.
- Szerinted megsimogathatom? Olyan édes!
Igen, kérlek!
- Elment az eszed, azonnal kergesd ki – nem csípem ezt a nőt, gyilkos pillantást lövelltem felé. Közelebb húzódtam Sakurához.
A nő nevetve megsimogatta a tollaimat.
- Azt hiszem beleszerettem ebbe a sólyomba. Ha lesz saját házam, tuti lesz egy solymom is. – erre hevesebben kezdett dobogni a szívem. Remélem, hogy a valóságban is hasonlóképp fog érezni irántam.
- Eddig cicapárti voltál – jegyezte meg a szőke. Hinata örülni fog ennek az információnak, szerintem már ennyitől a legjobb választásnak fogja tartani.
- Cica is lesz – nem örültem. Lelki szemeim előtt láttam Hinatát, aki macskaformájában próbál engem levadászni.
Lassan lejár az ebédidejük, így érzékeny búcsút vettünk egymástól. Boldogan szálltam vissza a mosdó ablakán. Visszaváltozva az utamat a 217-es rendelő felé vettem.
Sakura:
- Mit akarsz? – kérdeztem nem túl barátságosan.
- Hát így kell fogadni egy régi ismerőst? – hangja csepegett a gúnytól. – Hallottam az apámtól, hogy baleseteztél.
Ökölbe rándult a kezem.
- Törlesztettem minden adósságom, Akira-san.
- Láttam a kocsidat, kezemben pedig az a felvétel, amin látható a baleset.
