SasuSaku: A démoni kör ✔

BÓNUSZ

Az alábbi fejezet egy kiegészítő rész a múlthoz, még anno akkor kezdtem el írni, mikor Sasuke teleportált a nyaralóhoz. Ezt akkoriban félbehagytam, mert tudtam, hogyha nem állok le, akkor még 10 fejezettel később is a múltról regélek 😂

Fogyasszátok sok szeretettel! :D

Sasuke:

Gyerekkoromban jártam Hinatáék nyaralójánál utoljára. Az apám Itachival együtt mindig elküldött minket egy évben egyszer a Hyuugák birtokára tanulás és jó kapcsolatápolás céljából. Hinata apja mindig vasszigorral betartatta velünk a tanulást, együtt edzettünk a Hyuuga ifjoncokkal, küldetéseket teljesítettünk és diplomáciai alapokkal is gazdagabbak lettünk. Habár az utóbbit kevésbé élveztünk. Egyszer Naruto apja is elküldte a fiát a Hyuugákhoz művelődni, de vele inkább csak a baj volt. Elaludt Hiyashi előadásain, néhányszor ellógta azokat, de az edzéseket mindig betartotta. Nem szeretett tanulni, azonban a harchoz nagyon is értett. Elmosolyodtam az emlékeimen.

Naruto hamar a riválisommá vált.

Ki nem állhattuk egymást, minden létező apróságon összevesztünk és a nézeteltérésünket mindig ökölharccal rendeztük le. Itachi nem győzött minket békíteni, de egyikünk se volt hajlandó a másiktól bocsánatot kérni. Hiyashi megelégelte a zűrzavart, amit a csatározásaink okoztak, ezért mindkettőnket hazazavart és azt vágta a fejünkhöz, hogy soha nem leszünk elég érettek egy birodalom irányításához.

Féltem az apám reakciójától, hisz nem az elvárásainak megfelelően viselkedtem, magyarázatot aligha tudtam volna adni tetteimre. A mai napig emlékszem apám arcára, amikor idő előtt hazatértem és elmondtam neki a történteket. Lesajnáló nézést helyett érdeklődéssel hallgatott végig.

- Mi idegesített fel abban a kölyökben, Sasuke? – kérdezte mosolyogva.

Meglepődtem a kérdésén, hisz én magam sem értettem, hogy miért idegesített ennyire. Irritáló volt az egész jelenléte.

- Hangos, rendbontó, közel sem viselkedik nemesi leszármazottként, fittyet hány a szabályokra – soroltam apámnak az idegesítő tulajdonságait a szőkének.

- Csak ennyi? – kérdezte apám felvont szemöldökkel. Hitetlenkedve néztem rá, próbáltam még több indokot keresni.

- Buta – ajkaim egy vonallá préselődtek. Apám a trónon előrehajolva várta a folytatást.

- De? – biztatott a folytatásra.

- Erős – vallottam be elhúzott szájjal.

Felnevetett. Nagyon ritkán hallottam nevetni.

- Néhány hónapja találkoztam Ineras örökösével és pontosan tudtam, hogy ezt fogja majd belőled kiváltani – elégedetten dőlt hátra – Mielőtt megkérdeznéd szándékosan kértem meg Minatot, hogy küldje fiát a Hyuugákhoz, aki vonakodva, de elfogadta az ajánlatomat. Ez egy kitűnő lecke volt számodra Sasuke, hogy meglásd a Hyuugák gyengeségeit.

Elképedve néztem fel a trónon ülő férfire, aki magabiztos lendülettel folytatta a magyarázatát.

- A Hyuugák merev szabályokhoz kötötten élik le életüket és ha olyan szabályszegővel találkoznak, mint Naruto, akkor mivel próbálkozott Hiyashi?

- Megbüntette őt. Megpróbálta betörni, de csak nagyobb dacot váltott ki Narutoból.

Apám elégedetten bólintott.

- Hogyha a Hyuugák nem tudják betartatni az őseik által felállított őskövület szabályaikat akkor vagy elpusztítják a feszültség forrását, vagy épp hazáig kergetik a szemükben semmirekellő fiatalokat – a földet kezdtem el fixírozni, hirtelen nagyon érdekesnek tűnt a fényesre súrolt márványpadló – Naruto különleges.