Uchiha Sasuke - az alvilág legerősebb démona - a halandók világába érkezik, hogy a világukat uraló gonosz úrnő átka alól valami megoldást találjon.
Haruno Sakura az első munkanapját követően mit sem sejtve tart hazafele, amikor az autója elé kiugri...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Hinata:
Miután elváltak útjaink, én a szállásunk felé vettem az irányt. Előbányásztam a telefontöltőt és felraktam tölteni a mobilt. Mivel nem volt jobb dolgom, a szobámban bekapcsoltam a tévét és leragadtam valami démonos horrorfilmnél. Csak forgattam a szemeimet, hogy milyen butaságot találtak ki a fajunkról.
Először is nem eszünk embert, ugyanolyan ételen élünk, mint a halandók. A napfény nem égeti hamuvá a testünket, ha levágják a fejünket, akkor az nem nő vissza magától. A szenteltvíz se öl meg minket. Mondjuk elég látványos volt a film, ami különösen tetszett, az a démonoknak a bőrszárnya volt. Vajon mit szólna Naruto hozzá, ha sötétkék pikkelyekkel borított szárnyam lenne, amin megcsillan a napfény? Elvigyorodtam.
Rohadt menő lenne.
A film végeztével elzártam a tévét, majd egy darabig a sötét szobában kuksoltam. Reméltem, hogy Sakuráék nagyon jól szórakoznak. Apropó, nekem lassan ideje lenne lelépnem. Határozottan megindultam a nappali fele, amikor zajra lettem figyelmes. Az ajtó bevágódott és megéreztem Sasuke jelenlétét. Nyeltem egy nagyot, se visszafordulni se teleportálni nincs időm. Csak lazán és természetesen.
Feloltottam a villanyt, reméltem, hogy nem szakítok meg semmi olyasmit. Egy fél másodperc elég volt a helyzet felméréséhez.
Halott vagyok. Sasuke kinyír.
Magamban szitkozódva megindultam kifelé. A tökéletes tervemet énmagam húztam keresztül.
Sakura:
- Utána kellene menned, veszélyes ilyen későn Konoha utcáin egyedül mászkálni – felhúztam a ruhámat a mellkasomig.
- Tud vigyázni magára – szűrte a fogai között Sasuke, erre csak a szemeimet forgattam. Eszembe jutott, hogy a sötétben nem láthatta a mozdulatomat. A villanykapcsolóért nyúltam.
- Márpedig – kezdtem volna bele a kioktatásba, de a Sasuke nyakán viruló hatalmas folt látványa belémfojtott minden szót. Hah, édes a bosszú, vigyorom kiült az arcomra.
Sasuke gyorsan kapcsolt, a tükörben szemügyre vette a művemet. Mosolyogva megérintette, én addig felvettem az ingjét a földről.
- Menj – a kezébe nyújtottam az inget– Remélem nem akarod megfojtani, hisz Hinatának köszönhető a randevúnk meg ez – a ruhakölteményre mutattam.
- Csak egy kicsit – felvette a selymes anyagot, eltakarva vele a kidolgozott felsőtestét.
- Sasuke! – kiáltottam rá rosszallóan, de ő csak közelebb lépett és a fülcimpámba harapott gyengéden.
- Sietek vissza! – kilépett az ajtón, én pedig a fürdőszoba felé vettem az irányt.
