Uchiha Sasuke - az alvilág legerősebb démona - a halandók világába érkezik, hogy a világukat uraló gonosz úrnő átka alól valami megoldást találjon.
Haruno Sakura az első munkanapját követően mit sem sejtve tart hazafele, amikor az autója elé kiugri...
Oops! Ang larawang ito ay hindi sumusunod sa aming mga alituntunin sa nilalaman. Upang magpatuloy sa pag-publish, subukan itong alisin o mag-upload ng bago.
Sasuke:
Sakura megvárta, míg hátrapillantok, ezalatt ő kecses mozdulattal átugrotta a kocsimat. Kiöltötte a nyelvét és futásnak eredt. Lemondóan sóhajtottam. Sikerült abba az egyetlen nőbe belezúgnom, aki levegőnek néz engem.
De valahogy ettől még izgalmasabb lett a helyzet. Tetszett, hogy Ő más, mint a többi nő, akiket az elmúlt egy hét alatt megismertem. Gyorsan beszálltam az autóba, és követni kezdtem. A lámpák megfogtak, de nem vesztettem szem elől. Tudtam, hogy a buszmegállóhoz siet. Szerencsémre pont lekéste a buszt.
A váró oszlopának dőlt és ki se nyitotta a szemét, mikor lefékeztem a megállóban. Makacsul ragaszkodtam, hogy beszálljon. Eldöntöttem, hogy addig nem hajtok el innen, amíg ő be nem száll és haza nem viszem. Ha egyszer eldöntök valamit, az legtöbbször úgy is lesz... Kivéve olyankor, ha egy olyan unokatestvérrel áldott meg az ég, mint Hinata. Ő volt az egyetlen, aki gyökerestül fel szokta forgatni a terveimet.
Sakura is megmakacsolta magát, esze ágában nem volt beszállni. Elég fülledt volt a levegő, éreztem az eső szagát. Hamarosan le fog szakadni az ég, de az időjárás nem akadályozhatja meg a célom elérését. Kitartóan álltam és figyeltem Sakurát. Igazából jól esett az eső, sőt még kapóra is jött. Sakura feszengett, amiért én nem voltam hajlandó elhajtani a kocsival, bűntudata támadt, hibásnak érezte magát.
A táskájából elővadászott egy esernyőt és fölém tartotta. Meglepett a tette, hisz most ő is ázott így. Viszont jól esett a törődése.
- Ha eddig el tudott jönni, az a húsz centi olyan nagy érvágás lenne? – kérdeztem egy félmosoly kíséretében.
- Ha egyszer eldöntök valamit, akkor csak nagyon ritkán adok alább belőle – mélyen a szemembe nézett, pillantása a lelkemig hatolt. Már ha van olyan nekem egyáltalán...
- Úgy látszik ez közös vonás bennünk. – az eső pedig egyre erőteljesebben zuhogott.
Mindketten csak álltunk az esőben, egész romantikus volt így. Vártunk a másikra, ki fog előbb megtörni? Egy villám hasította ketté az eget, észrevettem, hogy Sakura elsápadt a dörrenés hangjától.
Fél a viharoktól?
Egy újabb csattanás következett, de ez most sokkal erőteljesebb volt, mint az előző. Sakura eldobta az esernyőt és betapasztotta a fülét. Felpillantottam arra a faágra, ahol Hinata macskaként figyelt minket. Hinata két lábra állt és mellső lábaival átölelte magát. Legalábbis valami ilyesmit próbált csinálni.
Nem korai még átölelnem? – tátogtam némán.
Csináld már, te lüke! – nyávogta.
Még soha nem öleltem át szerelemből valakit. Két nőt öleltem eddig életemben. Anyukámat szeretetből, Hinatát elpusztítás céljából. Még tinédzserek voltunk, mikor Hinatának egy újabb frappáns tervébe sikerült belerángatnia, amiért egy hétig a sárkányok pajtáját kellett takarítanunk. A büntetésünk letelte után, hátulról átöleltem, és ledobtam egy szakadékba. Legnagyobb bánatomra túlélte.
