Uchiha Sasuke - az alvilág legerősebb démona - a halandók világába érkezik, hogy a világukat uraló gonosz úrnő átka alól valami megoldást találjon.
Haruno Sakura az első munkanapját követően mit sem sejtve tart hazafele, amikor az autója elé kiugri...
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
Sasuke:
Esős reggelre ébredtem, legszívesebben ki sem keltem volna az ágyból. Oldalra pillantottam, a látványtól felsóhajtottam. Nemcsak az időjárás játszott közre, hogy az egész napot henyéléssel töltsem el, hanem a mellettem szuszogó szépség is erősen maradásra bírt. Erőt vettem magamon, mégiscsak el kell kezdeni a napot. Óvatosan kicsúsztam a takaró alól, de Sakura felébredt. Az álmot törölgette ki a szemeiből, aggódva felkönyökölt.
- Mi a baj? – tekintetem egyből Sakura meztelen felsőtestére siklott. Határozottan nehéz így felkelnem.
Sakura lenézett magára, rögtön észbe kapott. A takarót mellkasa elé húzta és közelebb húzódott hozzám. Aggodalom ült ki a tekintetére.
- Csak körülnézek. Egy órán belül megjövök – kipattantam az ágyból, mielőtt ösztöneim mást diktáltak volna.
Kinyitottam az ablakot, hallottam Sakura puha lépteit felém közeledni.
- Sasuke, várj! – hátranéztem, a takarót lazán magára tekerte, egy kis része a földet súrolta – Vigyázz magadra! – gyors csókot lehelt ajkaimra.
Komolyan megőrjít pusztán a jelenlétével, érintéseiről nem is beszélve.
- Sietek – átöleltem a derekát és elmélyítettem a csókot. Lihegve váltunk el.
Hátráltam és kiugrottam az ablakon. Még láttam Sakura ijedt arcát az üvegen át felvillanni. Aggódva hajolt ki, tekintetünk találkozott. Lehunytam a szemem, a természetre kezdtem ráhangolódni. Éreztem a bőrömön a zuhogó esőcseppek hűvös érintését és a szél tomboló erejét. A chakra túláradt az ereimben, testem vibrálni kezdett. A következő pillanatban már sólyomként zuhantam alá, a szárnyaim kitárásával megszakítottam a mélyrepülést. Visszarepültem Sakurához, aki csodálkozva, majd megnyugodva tekintett vissza rám. Vijjogtam egyet búcsúként, majd elindultam az őrjáratra.
Nyár volt, reggel 7 óra, de szokatlan sötétség uralkodott a városban. Zuhogott az eső, azonban az időjárás nem okozhatta ezt a fénytelen a reggelt. Fentebb emelkedtem, megdöbbenve tapasztaltam, hogy az egész városban semmilyen fényforrás nem világított. A jelzőlámpák, a falakra kivetített hirdetések mind feketélletek. Elég komor és ijesztő hangulata volt Konohának.
„Mi történt?"
Az ösztöneim veszélyt sugalltak. A kikötő felé vettem az irányt, de semmi szokatlan nem tapasztaltam. Az egész várost átkutattam potenciális veszélyforrás után kutatva, de semmit sem találtam. A hotel felé vettem az irányt.
Sakura:
Egy darabig még néztem Sasuke távolodó alakját, majd becsuktam az ablakot. Felöltöztem és felvettem a nyakláncot, ami Sasuke bátyjáé volt. Egyszer csak erőteljes koppanásra lettem figyelmes. Azt hittem, hogy Sasuke érkezett vissza, de a párkányon egy fehér galambot pillantottam meg, az egyik szárnya el volt törve. Azonnal kinyitottam az ablakot, nem törődtem a galamb mikrobiológiai szennyezettségével. Ezüstös szemeivel áthatóan vizslatni kezdett, míg én fertőtlenítő és valami rögzítő után kutakodtam a szobában. Öt perc alatt ceruzából és ragasztószalagból egész elfogadható tákolmányt barkácsoltam össze a sérült madár számára. Rögzítettem a szárnyát és épp helyet akartam neki elkeríteni a szobában, mikor hirtelen kirepült a nyitott ablakon át. Nem tudtam elkapni, a galamb a mélybe zuhant. Elfacsarodott a szívem, biztos nem élte túl. A gondatlanságom miatt pusztult el a madár.
