Uchiha Sasuke - az alvilág legerősebb démona - a halandók világába érkezik, hogy a világukat uraló gonosz úrnő átka alól valami megoldást találjon.
Haruno Sakura az első munkanapját követően mit sem sejtve tart hazafele, amikor az autója elé kiugri...
Ups! Tento obrázek porušuje naše pokyny k obsahu. Před publikováním ho, prosím, buď odstraň, nebo nahraď jiným.
Sakura:
A süvítő szél milliónyi hókristályt és jégszilánkot fújt el a barlang bejárata előtt. A hófergetegtől védve voltunk, azonban a farkasordító hidegtől nem. A fagy apránként kúszott be a menedékhelyünkre és győzedelmeskedett a tűz felett. A lángok nem ontották magukból a hőt, csak fényforrásként szolgáltak, ami percről percre egyre halványabb lett. A hideg elfojtotta a lángokat, a parázsló ágakon finom zúzmarapihék jelentek meg, csak a hamu emlékeztetett arra, hogy itt az előbb még tűz lobogott a farakás helyén. A barlangot vékony jégréteg kezdte beborítani. Közelebb húzódtam az ismeretlenhez, kinek teste kályhaként ontotta a meleget. Ha ő nem lenne, 5 perc alatt meghalnék a hidegtől.
- Miért segítetek nekem? – kérdeztem.
- Aki elrabolt téged, gonosz. Mi pedig jók vagyunk és segítünk, hogy visszakerülj Sasukéhoz – felelte a férfi, de közel sem hittem, hogy ilyen egyszerű lenne a helyzet.
- Miért kellettem neki élve? – megrázta a fejét, ő sem tudta, mire kelhettem neki.
A tetováltarcútól először féltem, de tőlük érdekes módon nem félek. Kedvesek és figyelmesek velem, a férfiben van valami, ami Sasukéra emlékeztetett. Az ölelése nyugtatólag hatott rám.
- Megmentetted az életem és még a neveiteket sem tudom – a farkasmaszk repedéseit bámultam, próbáltam kideríteni milyen arc lapulhat a maszk alatt.
- Mindketten egy szervezet tagjai vagyunk, a csatlakozásunkkor eldobtuk a nevünket és a múltunkat is egyaránt. Senkik sem vagyunk jelenleg – ijesztően visszhangzott a férfi szájából az utóbbi mondat, az egész helyzet ismerősen csengett számomra.
Hátat akartam fordítani a múltamnak, de a sors keze utolért, béklyóimat szorosabbra húzta testem és elmém körül. Egy leláncolt, szánalomra méltó lélek voltam, egészen addig, míg nem találkoztam Sasukéval, aki kiszabadított sötét ketrecemből.
Aki miatt megérte megváltoznom.
Még keresem pontosan, hogy ki is vagyok, mit jelentek Sasuke számára és ő nekem. Keresem ebben az ismeretlen és veszélyes világban a helyem, ha már a halandók világa kitaszított. Hátat fordítottam az emberek világának, hogy megleljem válaszaimat a démonok között.
- Letéptétek a múlt láncait, hogy szabadon tekinthessetek a jövőbe. Azonban a múlt formált olyanná, akik vagytok most jelenleg – megérintettem az oldalamon levő heget – A múltat nem lehet egyszerűen eldobni, olyan mintha csak félrefordítanátok a fejeteket a probléma elől, egyszer szembe kell néznetek vele és elfogadni a történteket – a férfi egész teste megfeszült.
- Felégettünk magunk mögött mindent, ha sikerül véghez vinnünk a tervünket, akkor készen állok, hogy szembenézzek a múltammal – fájdalmasan csengett a hangja – A bűnömre azonban nincs bocsánat – arcát újra a barlang bejárata felé fordította, némán figyelte a havat felkavaró vad szelet.Csend telepedett közénk, csak a szél süvítését lehetett hallani.
Pilláim mintha ólomsúlyúak lettek volna, küzdenem kellett az elalvás ellen. A harc és menekülés nagyon kifárasztott mind fizikailag és lelkileg egyaránt. Mindketten észlelték a problémát és beszéddel próbáltak ébren tartani. Furcsa mód megbíztam bennük, talán a túlzott fáradtság miatt is és röviden meséltem nekik a múltamról, az emberek világáról és a foglalkozásomról. Eléggé meglepődtek mikor kiderült, hogy orvoslással foglalkoztam. Amikor kifogytam a témából, akkor én tettem fel a kérdéseimet, amire a nő készségesen válaszolt. A férfi csak nagyon ritkán szólt közbe.
Az órák nagyon lassan vánszorogtak, az elalvás elleni küzdelmem pedig egyre nagyobb kihívást jelentett. Minden izmom tiltakozott az ébrenlét ellen, legszívesebben átadtam volna magam a kísértésnek. Hisz olyan jó meleget árasztott megmentőm teste, hogy az én testem teljesen ellazult a fülledt levegőtől. A fejem megbicsaklott, de a férfi nem hagyta annyiban, hogy átlépjek az álmok birodalmába, megcsípte az arcomat, ami pár percre mindig felébresztett. Az éjszaka jelentette a legnagyobb kihívást, a sötétség még inkább az alvásra ösztönzött volna és fel is adtam volna a küzdelmet, ha nem jelenik meg folyamatosan Sasuke arca előttem.
Erősnek kell maradnom!
Kellemes emlékeket idéztem fel az elmúlt napokról, boldog mosoly kúszott ajkaimra. Már nem kell racionális okot keresnem az autóm horpadásának mértékére, Sasuke testét mintha acélból öntötték volna, így nem csoda, hogy az ütközésből a kocsim jött ki rosszabbul. Sasuke nyugtató öleléseire, forró csókjaira és az éjszaka elsuttogott édes kis semmiségekre gondoltam, láttam magam előtt perzselő tekintetét és féloldalas mosolyát. Hallottam kellemes baritonján, hogy én megvédelek. Hirtelen Hinata arca jelent meg előttem, kis híján elnevettem magam, amiért minden kis apróságon képesek voltak összeveszni Sasukéval. Nagyon hiányoztak, de tudtam, hogy a vihar végével találkozni fogok velük. Megbíztam megmentőimben.
Az emlékek pedig erőt adtak, hogy megérjem a hajnalt.
Amikor is a hóvihar pusztító szele gyenge szellővé mérséklődött és a havazás is elállt.
- Indulunk! – a farkasmaszkos férfi ölbe kapott és teleportáltunk.
Sasuke:
Hinata hangosan becsapta mögött az ajtót, nem bírt egy légtérben megmaradni az árulóval. Az ablakból pont ráláttam a kint tüsténkedő nőre. Hinata dühösen berángatta a vadakat és elkezdte lenyúzni a bundájukat. A konyhába zárkózott, egyedül maradtam Ikumával a nappaliban. Pontosan Ikumával és az üzenethozó varjúval. A madár a kandalló párkányára szállt, fekete szemeivel kettőnket vizslatott, majd elaludt.
- Befejeznéd a járkálást? Idegesítő! – fakadt ki a kedves foglyunk.
Ideges voltam. Fogalmam sincs, hogy hol van Sakura, ki mentette meg az életét ráadásul megbízhatom-e a megmentője szavaiban? A vihar után tényleg a fjordnál találom élve? Mégis ki segítene egy halandón? Tele voltam kétségekkel, de tehetetlen voltam az időjárás miatt.
- Ez az egész nem történt volna meg, ha nem raboltad volna el. Mit akartál tőle? – szegeztem felé a kérdést cseppet sem barátságos hangnemben.
- Sakura hozzám tartozik – azt hittem, hogy rosszul hallottam, Hinata lábbal kirúgta a konyha ajtaját. Egy kés repült el Ikuma arca mellett, ami vékonyan meg is karcolta.
- Ismételd meg még egyszer! – megvillantottam a Sharingant, karmaimmal megragadtam Ikuma nyakát.
- Süket vagy? Vagy csak lassú a felfogásod? – szorosabban szorítottam meg a torkát, vért köpött fel – Sakura hozzám tartozik!
- Egy dolgot mondj, hogy itt és most ne roppantsam ki a nyakad! – sziszegtem dühtől elfojtott hangon.
- El tudom intézni, hogy Kaguya ne végezzen ki árulásod miatt! – köhögte a szavakat egyre vörösödő fejjel.
Tudom rövidke lett, de most éreztem magamban egy kis kapacitást és ihletet, mielőtt a zh-k tengerébe fulladnék XDD Kövi rész jövő héten várható. :)
