Uchiha Sasuke - az alvilág legerősebb démona - a halandók világába érkezik, hogy a világukat uraló gonosz úrnő átka alól valami megoldást találjon.
Haruno Sakura az első munkanapját követően mit sem sejtve tart hazafele, amikor az autója elé kiugri...
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
FIGYELEM: Nem tudom mennyire perverz a társaság, de remélem nem rontok meg senkit. XD
Sakura:
- Sasuke, itt maradnál velem éjszakára?
A tenyerem még mindig a mellkasán volt, éreztem szívének egyre jobban gyorsuló dobbanásait. A szavak lassan értelmet nyertek a tudatomban, rájöttem, hogy mennyire félreérthetően hangzott a kérésem. Próbáltam menteni a menthetőt.
- Mármint úgy értem a maradást, mint tegnap. Ahogy karjaidban feküdtem, a rémálmok is messzire elkerültek – továbbra se jött válasz, kezdtem zavarba jönni – Go-gomen, túl gyerekes kérés, i-igaz?
- Dehogy – felelte rekedten – Cs-csak meglepődtem – felállt – Leoltom a villanyt a nappaliban és jövök.
Sasuke:
Kiléptem a hálóból, egyből Hinata vigyorgó ábrázatával találtam szemben magam. Kezemet rögtön az alsónadrágom elé raktam.
- Egy szót se szólj! – sziszegtem neki alig hallhatóan.
Nem tudsz újat mutatni nekem – formálta némán a szavakat.
Levettem a papucsom, és hozzávágtam. Hinata kecses mozdulattal kikerülte a lábbelim és átugrott a kanapéról az asztalra. A mancsával integett, fekete füstbe burkolózott a teste.
Jó szórakozást! – azzal el is tűnt. Nem éreztem a lakásban a jelenlétét. Megkönnyebbülve leoltottam a villanyt.
A házban teljes sötétség uralkodott, de éles látásomnak köszönhetően, ugyanolyan jól láttam, mint nappal.
- Várj felkapcsolom az éjjeli lámpát – hallottam a hálóból Sakura hangját.
- Nem szükséges, betalálok – még az hiányzott volna, hogy Sakura ilyen állapotban meglásson.
Sakura bentebb húzódott az ágyon, a takarót felemelve melléfeküdtem. Én kristálytisztán láttam az arcát, ő szerencsére nem láthatta az enyémet. Résnyire szétnyitotta az ajkait, ami elég hívogató látványt nyújtott. Ha engedtem volna az ösztöneimnek, Sakura már rég alattam feküdne és kéjesen nyögdécselne, de nem akartam megijeszteni, még nem érkezett el annak az ideje. Türelmesnek kell lennem, nem szabad elrontanom a kettőnk között kialakult bizalmi köteléket az elhamarkodottságommal. Kellő önkontrollal rendelkezem, uralkodni tudok a vágyaimon, azonban a hormonjaim működésére sajnos nem vagyok hatással.
Sakura egy karnyújtásnyira feküdt tőlem, a köztünk levő távolságot Sakura gyűrte le apránként. Kinyújtottam a jobb karom, a vállamra feküdt. A mellkasa az oldalamnak feszült, a testem lángba borult a formás idomok érintésétől. Minden önuralmamra szükségem volt.
Uralkodj magadon Sasuke! – mondogattam magamban, de Sakura következő mozdulata feltette az i-re a pontot.
Sakura az egyik lábával átkulcsolta az én lábamat. Ha egy kicsikét és fentebb teszi, akkor nekem végem van.
