Reggel valamivel jobb kedvvel ébredtem mint az eddigi napokon. De csak valamivel. Ergó magamtól keltem, és valamennyire mosolyogtam.
-Hűha! Kinek köszönhető Jeon Jungkook jókedve? - kérdezte anya mikor a konyhában ettem a pirítósomat.
-Honnan veszed hogy jó a kedvem? - kérdeztem a pirítóst rágva. Anya egy sejtelmes mosollyal ült le mellém.
-Meert magadtól keltél és...
-Mosolyogsz- fejezte be a helyiségbe belépő Jung.
-Nem is igaz! - kértem ki magamnak miközben felálltam hogy elindulok.
-Hát jó, de legyél okos! - csak megforgattam a szemeim, aztán adtam egy puszit a homlokára. Intettem Jung-nak, és már ki is mentem az ajtón.
Na ki nem akar még egyszer összefutni Yoongival az utcán? Hát én! Rekord időt futva, hét perc alatt értem be a suliba, és egyenesen a terembe mentem. Minél kevesebb ember előtt aláz meg, annál jobb.
Már majdnem becsengettek, mikor Namjoon sétált be a terembe nyugodt tempóval. Mint mindig, ma is jól nézett ki. A sebek nem látszódtak, nyilván lesminkelte. A haja rendezett, és tiszta volt. Egy fehér póló, és világoskék nadrág volt rajta, megtolva egy bőrdzsekivel.
Nem nézett rám, egyenesen a helyére ment, és leült.
Abban a pillanatban megszólalt a csengő, jelezve az óra kezdetét.
Akkor ezt az alázást megúsztam. Feszülten pillantgattam az ajtóra, hogy mikor érnek be az életem megkeserítői. Ha nem jönnek be, lehet nincsenek. Az meg egy nyugodt napot jelent nekem.
Már megszólalt az óra végén a csengő, és nem jöttek, ezért egyenlőre fellélegeztem.
Elindultam a következő terembe, hogy ledobjam a cuccom, aztán el terveztem menni mosdóba.
Mikor a folyosón sétáltam, megdőlt a nyugodt napom elmélete. Yoongiék jöttek szembe velem, gondolom mentek a terembe. Akkor ma is meg leszek alázva... Nem hiszem el hogy ezek mindig itt vannak a rosszfiú létük ellenére!
Yoongi és Jimin jöttek elöl. Sokan voltak, nem ütnek meg, max beszólnak. Azt túlélem.
Elmentek mellettem, mindössze két lenéző pillantással. Nem kicsit volt furcsa. Eddig nem volt egy ilyen sem. Kíváncsian utánuk fordultam, és egy kis ideig hátrafelé sétáltam, mikor nekiütköztem valakinek. Gyorsan megfordultam, és Namjoont láttam, aki elég csúnyán nézett rám.
-Vigyázz már! - rivallt rám. Most mi van?! Mi lett a tegnappal? Mégis egy faszkalap? - Máskor ne gyere belém mert baj lesz! - jött közelebb, csupán néhány centire tőlem. Éreztem hogy valamit belegyűr a nadrágzsebembe, és egy aprót kacsint.
-Rendben... - válaszoltam, mire direkt kicsit meglökve a vállam kikerült. Láttam hogy Yoongi egy büszke mosollyal figyeli, körülnézve pedig mindenki engem bámult.
Figyelmen kívül hagyva mindenkit, berontottam a folyosó túlvégén lévő mosdóba, és egy fülkébe belépve kihúztam a zsebemből a kis cetlit. A levegőt visszafojtva nyitottam ki.
Egy cím volt rajta, és délután négy óra.
Találkozni akar velem?! Hirtelen olyan boldog lettem, hogy teljesen elfelejtettem hol is vagyok, csak leültem a lehajtott fedelű wc-re, és a telefonom előkapva üzentem Taenek hogy két perc múlva legyen az udvaron.
Már idegesen járkálva vártam Taet az udvaron, mikor végre megjött.
-Te teljesen megőrültél?! - kérdezte halkan, de ingerülten.
-Mert mi van?
-Meg akarod magad öletni hogy nekimentél Yoonginak a folyosón?!
-Mivan? - néztem rá értetlenül - Ki mondta ezt neked?
-Hoseok ott volt a folyosón, és mondta hogy nekimentél az egyiknek, aki aztán lecseszett. Yoonginak. Vagy akkor Jiminnek? - bizonytalanodott el. Mosolyogva ráztam a fejem, mire leesett neki - Namjoonnak mentél neki aki a tegnap után lecseszett?!
-Nem egészen... - mondtam, majd a karjánál fogva elhúztam az udvar egy félreeső pontjába. Körülnéztem, hogy biztos nincs senki a közelben, mert nem akarok bajt Namnak.
-Kook mi bajod van?!
-Ezt nyomta a zsebembe, aztán kacsintott. Azért cseszett le, hogy közelebb tudjon jönni, és betehesse! - adtam át neki a kis cetlit csillogó szemekkel. Elolvasta, aztán döbbenten nézett.
-Kook, ez Namjoon címe!
-Mivan?!
-Mondom! - vigyorgott - Áthívott!
-Azta... - mondtam teljesen megbabonázva. Namjoonhoz megyek.
-Azt ajánlom hogy okos légy. Nem biztos hogy olyan amilyennek mutatja magát.
-Hidd el hogy olyan Tae!
-Jojó, de csinálj valamit a vigyorral az arcodon, mert a tanárok azt fogják hinni hogy szívtál valamit! - mondta nevetve, mire átöleltem, és sietősen indultam vissza a terembe, otthagyva őt.
Miután megtudtam, hogy Namhoz vagyok hivatalos szerű ma délutánra, alig vártam az órák végét.
Yoongi a negyedik óra előtt belém kötött, de őszintén nem figyeltem rá. Semmi máson nem járt a fejem, csak Namjoonon.
Aztán mikor három órakor kicsengettek, próbáltam nyugodtan kimenni, nehogy azt higyje hogy izgatott vagyok. Pedig az voltam. Nagyon.
A folyosón megszaporáztam a lépteim. Nem kell hogy ma szétverjenek.
Hazafutottam, gyorsan ettem egy szendvicset, és a telefonom felkapva, már el is indultam a cetlin megadott helyre.
Úgy 20 perc séta után ott álltam a ház előtt. Kívülről nem tűnt nagy számnak, mint egy normális emeletes ház.
Felsétáltam a betonverandára, ahova kettő lépsőfok vezetett.
Idegesen nyomtam meg a csengőt, és egy mély levegőt véve vártam hogy kinyíljon az ajtó. Aztán pár pillanat múlva nyílt, és Namjoon jelent meg előttem melegítőben. Baszki, esküszöm hogy így is jól néz ki. Mondjuk, hogy nem? Egy fekete póló volt rajta, ami jól kiemeli az izmait és egy kissé buggyos szürke nadrág, aminek a madzagjait nem kötötte meg, hanyagul lógtak.
Amint felfogta hogy én vagyok, elmosolyodott.
-Szia! Gyere be! - tárta ki az ajtót. Mosolyogva bólintottam, és beléptem, ő meg becsukta az ajtót mögöttem
