~Namjoon szemszögéből ~
Reggel nem túl jól ébredtem. A nap ki akarta sütni a szememet. Idegesen nyitottam fel a szemeim, de azonnal elszállt az idegességem.
Jungkook teljesen rajtam feküdt, átölelve engem. A feje oldalt volt, és a haja nem takarta el az arcát, így ha egy kicsit is, de ráláttam az alvó Nyuszira. Annyira édes volt! Szája kicsit elnyílt, így kilátszott valamennyi a fogaiból is. Mosolyogva néztem, és azon agyaltam, hogy hogy került rám. Be van takarva, és olyan mintha végig rajtam feküdt volna.
Mindegy. A világért sem ébreszteném fel. Óvatosan, hogy fel ne ébredjen, átöleltem.
Egy nagy levegőt vett, és a fejét átfordította a másik oldalra. Habár úgy tűnt, mintha aludna, pár másodperc múlva láttam ahogy kinyitja a szemeit.
Pislogott párat, így mosolyogva nézem őt.
-Jó reggelt Nyuszim! - mondom még egy kicsit rekedten, mire fejét szembe fordítja velem, állát a mellkasomra téve néz engem.
-Jó reggelt! - mindig megnézem reggelente, és eddig nem tudtam megunni a látványt. Számításaim szerint pedig nem is mostanában fogom.
Az ágyra támaszkodva csúszott közelebb hozzám, és egy kissebb puszit adott a számra. Felvont szemöldökkel néztem rá. Elnevette magát, és ezúttal nem csak össze érintettük az ajkainkat, de mozgatni is kezdtük azokat, egy jó hosszú, reggeli csókot kezdeményezve.
Derekára csúsztattam kezeim, míg ő egyik kezével a hajamba turt.
-Elmegyek zuhanyozni, aztán akkor te is el tudsz menni. - mondta, miközben elválva tőlem, legurult rólam.
-Remek! - sóhajtottam, míg Kook kimászott az ágyból. Jogosan ráncoltam össze a szemöldököm - Te mikor vettél fel alsót?
-Valamikor este ki kellett mennem mosdóba, és nem lett volna szerencsés ha meztelenül futok össze valakivel. Aztán mégis sikerült. - fordult vissza. Kíváncsian felültem, ami miatt a takaró lecsúszott a derekamig.
-Anyukád? Vagy Jung?
-Mind a kettő. Kérdezték, hogy miért alszom már akkor. Mondtam hogy fáradt vagyok. - rántott vállat.
-És mit mondtak arra hogy itt vagyok? - kérdeztem elhúzott szájjal, mire Kooknak kikerekedtek a szemei. Ugye nem...
-Ugye tudják hogy itt vagyok??
-Lehet hogy ezt a részét kihagytam...-ismerte be. Akkor kínos egy találkozás lesz. A számat harapdálva gondolkodtam, hogy mit csináljak, de úgy döntöttem mindegy. Felveszem a ruháim és ugy megyek ki. Semmi furcsa nem lesz benne. Aha... Nem hoztam ruhát.
-Kook csak egy gatyám van! - mondtam, mielőtt kiment volna az ajtón.
-Jah tényleg! Na várj! - esett le neki, aztán visszafordulva a szekrényhez ment. Nézelődött egy darabig, aztán kihúzott egy pólót - Lehet hogy ez feszülni fog, de nem találom a te pólód. Engem nem zavar-rántotta meg a vállát vigyorogva.
-Igen? - néztem rá kihívóan.
-Igen- dobta oda a pólót. Visszafordulva kihúzta a fiókot, és kikapta az alsót, ami eredetileg az enyém, majd azt is ide dobta.
-Csak ez lenne jó rád, az enyémek kicsik lennének! - elindult az ajtó felé, de ez nem hagyhagytam annyiban.
-Azért te se vagy ám semmi-kacsintottam rá, mire lefehéredett, és rögtön pirosodni kezdett. Zavartan, lefagyva nézett rám.
-A csípő méretre gondoltam, de kösz... Asszem - zavarában ki is ment a szobából lezuhanyozni, és meg csak mosolyogtam. Sikerült rendesen zavarba hoznom.
~Jungkook szemszögéből ~
Full vörös fejjel hagytam el a szobámat. Tuti hogy tudta mire gondolok, és csak zavarba akart hozni. Hát sikerült neki. Nem kicsit.
Egyenesen a fürdő felé vettem az irányt, hogy vehessek egy zuhanyt, és vissza is térhessek.
A zuhany után kinéztem a nappaliba, és a konyhába, de senki nem volt ott, szóval alszanak. Nyugodtan mentem be Namhoz, hogy szóljak neki, tiszta a terep, mehet zuhanyozni.
Egy puszit nyomva a homlokomra került ki, hogy ő is zuhanyozzon.
Egy sóhajjal szedtem össze a ruhákat a földről, és egy kupacba dobtam. Utána leszedtem az ágynemű huzatot, és lecseréltem. Majd ha kijön, bedobom a mosásba.
Egy kicsit elszaladt a memoriám, és az este képei, sorban villantak be. Vigyorogva leültem az ágy szélére, és hagytam hogy magukkal vigyenek.
-Hát te minek örülsz ennyire? - csukta be maga után Nam az ajtót. Leült mellém, és felvont szemöldökkel nézett.
-Semmi különös dolgon. - keltem fel, és at ölébe fészkeltem magam - Tudtam hogy nem lesz elég nagy a póló-vigyorogtam, mivel igazam volt. Neki egyel nagyobb kell, mert így feszül kirajzolva az izmait. És ez engem egy csepett sem zavar.
-Okos vagy-mondta miután egy csókot lehelt ajkaimra.
-Na ne mond-mondtam kihívóan, mire mosolyogva felhúzta a szemöldökét.
-Szeretlek Kook, de ha bókolok legalább egy kicsit lepődj meg! - nevetve bólintottam, aztán karjaim nyaka köré fonva csókoltam meg, ismét.
Olyan mintha egy boldog filmben lennék.
Csak az a baj, hogy a legtöbb boldog filmben, vannak szar dolgok. Mint a Titanikban. Mielőtt Rose boldog lesz, Jack meghal.
Na én nem egy ilyen happy filmbe akartam bekerülni...
