Vagy egy órája feküdhettünk. Meg sem mozdultunk szinte. Én még mindig Namjoon mellkasába bújva agyaltam, míg ő a hajamba fúrva a fejét gondolkodott. Vagyis gondolom azt csinálta. A kezeivel szorosan magához láncolt, ami számomra hatalmas biztonság érzetet adott.
-Ugyan azon agyalunk? - kérdeztem halkan, moccanás nélkül.
-Azt hiszem igen. Ha te azon agyalsz hogy mi lesz Yoongiékkal.
-Azon agyalok - erősítettem meg, és abban a pillanatban kezdett rezegni a telefonom. Egy kelletlen morgást hallgatva Namjoon elengedett, én pedig kevesebb életkedvel nyúltam a telefon után.
-A doki az-mondtam furcsán, és azonnal felvettem - Jeon Jungkook.
-Jó estét! A jövő heti vizsgálat miatt telefonálok, Dr. Moon vagyok.
-Á! Igen! Mikor kell mennem? - esett le egyből. Nekem még mennem kell egy vizsgálatra, hogy minden tuti legyen.
-Kedden, ha ez megfelel. Úgy 10 óra felé.
-Tökéletes. Ott leszek! Köszönöm a hívást! Viszlát - zártam le olyan hamar, amilyen hamar csak ment.
-Viszlát! - letéve a telefont kifújtam minden bennt tartott levegőmet.
-Na mi az? - könyökölt Namjoon az ágyon.
-Csak az időpontot mondta meg. - rántottam vállat. Szeretném ha nem tudná milyen ideges is vagyok miatta. Pedig az vagyok. Mert lehet hogy tényleg beteg vagyok. És akkor nem kis felelőtlenség volt csókot adni Namjoonnak... Mert megfertőztem. És akkor utálnám magam. Végtelenül gyűlölném magam ezért.
De Namot nem tudom átverni. Rögtön levágta hogy valami bajom van.
-Mi baj Jungkook? - ült fel, mire belőlem minden kiszakadt.
-Mi van ha beteg vagyok, és rossz volt a teszt? Mi van ha Yoongi tényleg megfertőzött vagy valami, én pedig téged? Ha nem csak HIV pozitív vagyok, és nem csak azt adtam át, hanem... - itt megálltam, és egy nagyot nyelve folytattam - hanem az AIDSet is... - mondtam ki olyan halkan hogy szinte még én sem hallottam. De Namjoon igen. Megfogta a kezeim, mire azonnal ráemeltem a tekintetem.
-Semmi baj nem lesz Kook rendben? A teszt nem hibás, negatív lett oké? Nem vagy beteg, ahogy én sem. Megoldjuk majd Yoongit, meg Jimint is és minden rendben lesz. Elhiszed nekem Nyuszim? - kérdezte homlokát az enyémnek támasztva. Lehunytam a szemeim a becenevem hallatára, majd bólintottam.
-Elhiszem neked. - nyitottam ki a szemeim, és egy mosolygó Namjoont láttam aki már hajolt is az ajkaimra. Mosolyogva fogadtam a puha ajkait a párnácskáimon, majd lassan el is kezdtem mozgatni őket. Teljesen elmerültem az érzésben, és hirtelen minden megszűnt, csak Namjoon létezett.
Lassan visszadöntött az ágyra, majd anélkül hogy elvált volna tőlem, fölém tornyosult. Tarkójára fogva húztam közelebb magamhoz, amit mosolyogva fogadott.
A pólóm alá jutatta hideg ujjait, és azzal kezdte izgatni a felforrósodott felsőtestem, aminek hatására előtörtek belőlem az első sóhajok.
A nyakamra hajolva húzta végig rajta ajkait, aztán apró puszikkal haladt lefele, mígnem le nem kapta rólam a pólómat.
Természetesen a felsőtestemen is muszáj volt neki nyomokat hagynia, miközben én alatta vonaglottam, élvezve mindezt.
Mikor viszont a nadrágomhoz nyúlt, azonnal a csuklójáért kaptam.
-Baszki ne haragudj Kook! Gondolnom kellett volna hogy még nem vagy kész rá-mondta miközben hajába túrva ült az ágy szélére. Látszott rajta hogy dühös magára, amit nem hagyhattam hiszen teljesen félreérti a helyzetet.
-Szivem nem, nem erről van szó - ültem le mellé hátát simogatva. Én most komolyan Szivemnek hívtam?? Oké Jungkook próbálj nem elpirulni...
-Ne haragudj, komolyan...
-Namjoon nem arról van szó hogy nem állok készen azok után. Tudom hogy te nem bántasz, és biztonságban vagyok melletted - mondtam, mire felnézve rám elmosolyodott - Csak... Kérlek várjuk meg az eredményt. Csak hogy megnyugodhassak.
-Ha ezt szeretnéd, akkor megvárjuk Nyuszi- adott egy puszit homlokomra, majd az ölébe ülve a nyakába bújtam.
~Yoongi szemszögéből~
Lehet hogy nem próbálkoztam eléggé, vagy nem eröltettem meg magam, de ehhez kevés vagyok. Azt a nagy méretű szart, amit magam köré építettem, képtelen vagyok megoldani. Minden szart ami körülöttem vagy bennem zajlott, Jungkookon töltöttem ki. Megvertem, megaláztam, és ha ez még nem elég, meg is erőszakoltam, mert azt hittem hogy a drog mindent megold. Aham kibaszottul. Csak aztán a drog hatására nekimentem Namjoonnak akin tisztán látszódik hogy erősebb nálam. Geci okos vagyok mondhatom.
Szóval, sok szart kell takarítanom. De egyedül nem megy, és tudom ki segíthet. Valaki, aki kívülről látta a dolgokat. Vagyis...jobb ötletem nincs. Már csak remélhetem hogy segíteni fog...
Sziasztok! Szóval, ez egy SOKKAL rövidebb rész mint ami szokott lenni (624 szó), de azért remélem tetszik♡
Aki esetleg unja a dolgokat, annak jó hírrel jövök : pörögnek a dolgok😌
