Mivel tegnap este hazamentek a nagyszüleim, az egész vasárnapom velük töltöttem, hiszen egy jó ideig megint nem látom őket.
Aznap ezért csak telefonon beszéltem Namjoonal.
De ma megint mehetek át, és együtt tudunk lenni!
Boldogan öltöztem fel. Megpróbáltam Joon módszerét, de valahogy nekem nem jött össze. Szóval pár perc agyalás után egy fehér farmert, egy kék pólót, és egy combközépig érő, fekete pulcsit vettem fel.
A konyhába kiérve, meglepetten tapasztaltam hogy senki nincs ott, csupán a hűtőn virított egy üzenet, amin az állt, hogy később mennek be, alszanak.
Nem is akartam megnézni őket, lehet felébredtek volna rá. Így gyorsan összedobtam magamnak egy szendvicset, hogy majd megeszem a suliban. Aztán eszembe is jutott Umji... El kell játszanom, hogy tényleg a barátnőm, különben nem csak én cseszek rá. Tae, Jennie és Umji is.
A gondolattól is elment az étvágyam.
Gyomorgörcsel indultam el a suliba, végig egy fedőstoryn ügyködve. Gyorsan kitaláltam valamit, aztán megírtam Umjinak, nehogy mást mondjunk. A story a következő: egy hete jöttünk össze, de már hetek óta tetszettünk egymásnak. Az első csók egy parkban volt, múlt hét kedden. Azért nem volt nyilvános az infó, mert nem álltunk készen rá. Pénteken is vele voltam, azért mentem el.
Umji mem válaszolt, de nyilván majd csak este fog. Családi programon van Busanban. Ezt is jó ha megjegyeztem.
Kicsit nyugodtabban mentem be az iskola épületébe, ahol most kivételesen láthatatlanul fel tudtam surranni a terembe.
A legkissebb feltűnést keltve mentem a helyemre, és a fülesem bedugva el is indítottam egy random lejátszási listámat. Tökéletes lesz arra, hogy egy kicsit elterelje a gondolataim arról, hogy Yoongi mit fog mondani.
Hát nem kellett sokat várni arra, hogy megtudjam.
-Hé! - rántotta ki a fülemből, mire unottan néztem rá.
-Hé?
-Ne hidd azt hogy megúsztad! Amíg nem látok bizonyítékokat, nem is fogok hinni neked! - feszülten ránéztem, aztán a mellette, határozottan álló Jiminre, majd a másik oldalán álló Namjoonra, aki bíztatóan nézett. Ettől felbátorodva el is kezdtem.
-Remek... Akkor továbbra is a személyes teremben fogsz kutakodni. Szólj hogy ha esetleg egy randinkra is be akarsz majd ülni, csakmert fel kell készítenem Umjit hogy egy alvilági seggfej is csatlakozni fog- mondtam gúnyosan. Yoongi és Jimin egy pillanatig lefagytak, aztán Jimin nyúlt a pólóm után.
-Mit gondolsz kivel beszélsz? Úgy nézünk ki mint akit reggel ejtettél ki a seggedből?
-Vigyázz magadra Jeon, mert rohadt végony jégen táncolsz! - jött közelebb Yoongi.
-Nem tudjátok nem itt szétverni esetleg?! - hangzott egy éles hang a terem túlvégéből. Mindannyian arra kaptuk a fejünket, és az ideges Woosungal találtuk szembe magunkat.
-Te fogd be Sammy! Rohadtul ne hidd hogy te sokkal efelett vagy- biccentett Jimin felém, még mindig a pólóm nyakánál fogva, maga felé húzva engem.
-Ugyan. - mosolygott lesajnálóan - Mintha ti jobbak lennétek.
-Mit akarsz ezzel mondani te kis patkány?! - engedett el végre Jimin hirtelen, és megindult Woo felé, de Yoongi a kezét kitartva állította meg.
-Vigyázz magadra Woosung, nehogy túlfeszítsd a húrt! Nyugodtan kérdezd meg Jungkookot hogy mi is van akkor. Nekünk erre nincs energiánk.
-Vagy agykapacitásotok- jegyezte meg sóhajtva, én meg Yoongi mögül is láttam, hogy már nem csak Jimint sikerült felhúznia, hanem Yoongit is. Nagy szerencséjére viszont megjelent a tanár, mert mint kiderült, már becsengettek.
-Nem végeztünk! - nézett egy utolsó szigorú tekintettel Woora, majd rámnézett- Neked meg bizonyítanod kell!-nagyot nyelve bólintottam, aztán megvártam míg leülnek. Namjoon óvatosan hátrafordult, és vetett rám egy kérdő pillantást. Bólintottam hogy minden oké lesz, ne aggódjon. Kicsit sem nyugodtabban fordult vissza.
Woosungra néztem, aki abban a pillanatban ült le, és felvont szemöldökkel nézett engem.
Eltátogtam egy köszönömöt, mire vigyorogva megrázta a fejét, jelezve hogy semmiség. Hát nekem nem az.
A szünetekben csak Taevel meg Jennievel voltam. Yoongi és Jimin mindig árgus szemekkel figyeltek engem. Ők nyilván nem tudtak arról, hogy Umji nincs a suliban, de érdekes módon nem tették szóvá, egyszer sem.
Aztán végre mehettem haza. Hazaérve megírtam a leckéim, meg megettem a szendvicset amit még reggel csináltam.
Aztán mint mindig, most is alig vártam hogy elindulhassak Joon utcája felé.
A házhoz érve viszont nem kis meglepetés fogadott. Senki nem nyitott ajtót. A szülei most nincsenek itthon, de Nam biztos. Dobtam neki egy üzenetet, és másodperceken belül válaszolt, hogy menjek be, a szobában van.
Vállat vontva mentem be, és egyenesen a szobába mentem, ahova még boldogan nyitottam be. De ami bennt fogadott, na arra nem számítottam.
Namjoon egy rongyal törölgette az arcát, amit nem nagyon láttam, mert a rongy takarta.
-Joon! Mit csinálsz?? - kérdeztem, mire ő a rongyot le sem téve válaszolt.
-Igérd meg, hogy nem ijedsz meg, és nem reagálod túl!
-Nam-Namjoon miről beszélsz?!
-Megígéred?- egy nagyot nyelve mondtam ki hogy megígérem, mire leengedte a rongyot, és felémfordult. Egy hang nem akart kijönni a torkomból. Életembe nem láttam még ilyen durván összevert embert, még filmekben sem. A szája felszakadt, az arcán vágások, lila foltok, a bal szeme pedig úgy fel volt dagadva, hogy szinte biztos voltam benne, hogy alig lát valamit vele.
Nem kellett megkérdeznem mi történt.
-Namjoon! Miért?! - dobtam le a táskám, egy mozdulattal, és egy pillanat alatt vettem át tőle a rongyot, hogy segítsek neki. Iszonyatosan fájt neki gondolom, mert sziszegett, vagy ha egy kicsit jobban nyomtam meg véretlenül, nyögött. Neki hosszú percek után, végeztem a sebek kimosásával.
-Vedd le a felsőd!-adtam ki az utasítást, mire egy pillanat alatt lekapta magáról. Szerencsére a felsőtestén nem nagyon voltak sérülések, pár karcoláson kívül, de azt is gyorsan elintéztem.
-Miért vertek meg ennyire?! Namjoon ez nagyon durva! - néztem a szemébe. Pontosabban az egyikbe, aztán a másikat kezdtem el vizsgálni. A kezemet arcára téve vizsgáltam.
-Látsz te ezzel? - kérdeztem, de ő elfordította a fejét.
-Nem nagyon, de ne nézd kérlek! Iszonyatosan ronda!
-Majd lemegy szépen! Ne legyél makacs! - szídtam le egy pillanat alatt, mire újra rámnézett.
-Mert látták hogy hátrafordultam. - egy pillanatig elgondolkoztam, aztán leesett.
-A faszomat!
-Jungkook! Mit mondtam a káromkodásról? - szigorodott be. A szemem forgatva válaszoltam.
-Hogy nem illik hozzám. És nem szeretnéd ha így beszélnék. De Nam! Ez így nem jó! Megint miattam vertek el, és most nem kicsit!
-Ne is mondj ilyet Kook! Jó? Ez nem miattad van érted? - fogta meg a kezem- Nem akarom hogy azt hidd, és emiatt rosszul érezd magad!
-De pedig úgy érzem magam...miattam vertek szét úgy, hogy alig látsz!
-Te mondtad hogy majd lemegy, és le is fog! - utalt a feldagadt szemére.
-De ez nem jó! Vissza kell ütnöd! Tudsz te ütni! Nem hagyhatod! - emeltem fel egy kicsit a hangom, mire finoman mosolyogva az ölébe vont.
-Tudod hogy nem tehetem. - nem akartam vitázni vele amíg ilyen állapotban van, ezért bólintottam. Lábamat meztelen dereka köré fontam, miközben ő még mindig a kezem fogta.
-Jó, de ez nem mehet így! Nem látsz a bal szemedre, úgy fel van dagadva!
-Mondtam hogy ne nézzd!
-Jójó! Ne haragudj! De egyébként, ha ez segít, te még így is jól nézel ki- mondtam ki vigyorogva, mire finoman elmosolyodott.
-Ha te mondod, én hiszek neked! És most figyelj! Megoldom jó? Ne aggódj! Megígérted hogy nem reagálod túl.
-Nem is reagálom túl! - kértem ki magamnak.
-Dehogynem. - mondta miközben ajkam után hajolt. Próbáltam finoman csókolni, mert nagyon durván fel van szakadva szája, de Namjoon szisszenése alapján nem nagyon sikerült.
-Hagyjuk ezt egy kicsit. Nagyon durván felszakadt a szád...
-Nem, jól vagyok!-erősködött, mire szomorúan megráztam a fejem.
-Nem, nem vagy. Majd bepótoljuk-eröltettem egy mosolyt az arcomra, és lemásztam az öléből. - Mindjárt jövök, kimegyek mosdóba. - szomorúan bólintott, én meg elindultam.
Próbáltam nem sírni, nehogy megtudja. De borzasztóan fájt így látni őt. Tudva hogy miattam történt.
A könnyeim elnyelve mentem vissza, és az ágyán fekve találtam meg. Meztelen mellkasa egyenletesen emelkedett, ezért azt hittem, hogy elaludt. Mosolyogva ültem le mellé, mire rámnézett.
-Azt hittem alszol.
-Nem. Fáj az arcom. - egy fájdalmas mosollyal simítottam meg a homlokát.
-Akkor mit szeretnél csinálni?
-Csak, bujj ide hozzám-ragadta meg a csuklóm, én pedig egy kis hezitálás nélkül teljesítettem a kérését. Fejemet mellkasára téve hallgattam szívverését, miközben ő a hajammal játszott. Arcomon éreztem testhőjét, ami egyfajta biztonságérzetet adott.
Percek múlva éreztem egyenletes légvételeit, és tudtam hogy elaludt. Nem kis bűntudattal kúsztam közelebb hozzá, és lehunytam a szemeim...
