Fehér Lap? /31.rész

1.2K 93 17
                                    

-Jungkook nem hiszem hogy ez jó ötlet - suttogta Nam még sz ajtóban állva. Válla fölött átnézve láttam ahogy Tae és Yoongi már a kanapén ülve beszélgetnek. Vagyis Tae beszélt, a másik csak bólogatott lehajtott fejjel. Nagyot sóhajtottam, majd ismét Namra néztem.
-Egy próbát megér. Kíváncsi vagyok mi folyik itt. - ezzel kikerültem, és egyenesen a nappaliba indultam. Hallottam ahogy sóhajt egy nagyot, de ő is elindult utánam. Yoongi a fotelben telepedett le, míg Tae a kanapé egyik végében.
-Mi a franc ez? - intéztem a szavaim a pegjobb barátomhoz, majd le is ültem. Csakhogy Namjoon ezt nem így gondolta, így egy mozdulattal felrántott, és leülve az ölébe húzott. A kezeit a derekam köré fonva pedig közelebb húzott magához. Nem mondom egy kicsit meglepődtem, de a kezeire tettem a sajátom. Fejem elfordítva néztem Tae-re, várva a választ, és szemem sarkából láttam hogy Namjoon nem túl kedves tekintettel méregeti sem őt, sem Yoongit.
-Figyeljetek.-fordult el kicsit Tae is - Azért jöttünk, mert Yoongi szeretne valamit mondani nektek, ahogy én is, de azt majd később.
-És ha nem érdekel amit mondani akar? - vág közbe Nam mire szúrós tekintettel nézek rá.
-Érdekel, és végig is hallgatjuk. - a szavaimra az említett felkapta a fejét, és csodálkozva nézett rám - Hallgatunk - néztem a szemébe. Egy pillanatig zavartnak tűnt, de aztán nekikezdett.
-Sajnálom. - nagyot nyelve vártam. Nem tudom mire kellene. Soha még csak hasonlót sem hallottam Yoongi szájából, és nem gondoltam hogy fogok. És tessék, itt vagyok, ezt is megéltem. - Egy alvilági fasz voltam, és baszki nem is tudom mit gondoltam hogy egyáltalán ide toltam a képem, mikor tudom hogy nem is akartok látni. - túrt idegesen a hajába a padlót bámulva.
-Aha. Én sem értem - cettegve ütöttem Namjoon vállára, mire az végre űgy tűnt elnyugszik. Ismét Yoongira néztem aki hálásan mosolygott.
-A másik részét is mond el nekik Suga...-suttogta felé Tae, mire Yoongi habozva de bólintott. Egy nagy levegőt vége ismét egyenesen a szőnyeget kezdte bámulni.
-Én...magam bántottam. Vagyis magam láttam benned Kook. - nézett a szemembe.
-Ne becézgessed! - emelte fel a hangján Joon.
-Namjoon nyugi.
-Én... Bántani akartam magamat. Bántottam is - mondta ezzel felhúzta a ruhája ujjait. Éreztem ahogy Nam is megfeszül. És én is. Soha nem gondoltam volna hogy Min Yoongi kezének minden pontját vágások borítják. - De aztán anya észrevette. Minden este ellenőrizte a lábaim meg a hasam is. Nem e csináltam újakat. Ekkor kerültem Jimin mellé. Kicseszett rossz hatással volt rám. Addig magamat gyűlöltem, nem tudtam magam elfogadni, de ő váltott belőlem ki gyűlöletet mások iránt. Azt hittem hogy másokon le tudom vezetni, de nem. Ezért szereztem drogot. Jimintől könnyű volt. Adott is mindig. De rohadt szar hatással volt rám. Teljesen kiütött, még a leggyengébb is. Bírtam egy óráig, aztán mint egy szardarab, kidőltem. Volt hogy a suli udvarán ébredtem reggel - teljesen sokkoltam hallgattam amit Yoongi mesél, és őszintén meg sem tudtam volna most szólalni. Tae a fejét lehajtva tördelte ujjait, Namjoon pedig üveges tekintettel bámulta Yoongit. Mint aki bármelyik pillanatban képes megütni - Lehet hogy úgy tűnt kívülről hogy én irányítok. Mert ezt akartam elhitetni. El akartam hitetni hogy NEM Jimin befolyásol, hogy NEM Jimin irányít, és ebbe ő is belement. Így utólag nem értem mit gondoltam. Nem értem miért nem álltam le. Akkor jöttem rá mekkora fasz is vagyok... Mikor... - megakadt, és egy nagyot nyelve a hátam mögé nézett. Namjoont nézte. Természetesen őt - Mikor Namjoon jött, elmondta mit tettem. Azt mutattam hogy egy menő csávó vagyok aki leszarja a dolgot, de kibaszottul nem. Abban a percben vagy hatszor meg akartam magam folytani. Azért is küldtem el Jimint. Nem akartam megúszni a verést, mert kicseszettül megérdemeltem. De arra nem gondoltam hogy Jimin visszajön a haverjaival. Komolyan nem! Én..én szedtem le rólad őket. Azt mondtam hogy húzzunk a francba, direkt hangosan. Így jött egy nő, és meghallotta.
-Lehet egy kérdésem? - kérdeztem halkan. Yoongi bólintott, mire még egyszer átvettem a kérdést.
-Miért gyűlölöd magad? - láttam hogy megfogtam valamit, mert Yoongi egy nagyot sóhajtva kifújta a levegőt.
-Mert nem tudtam magam elfogadni. Mert ellöktem magamtól valakit emiatt, aki akkor rettenetesen fontos volt nekem, és az is. - nyitottam a számat hogy ismét kérdezzek, de Yoongi gyorsabb volt - Biszexuális vagyok. És Woosung az a valaki. Igen az osztályból...ő és én... A gimi előtt elválaszthatatlanok voltunk. De én beleszerettem. Nem tudtam elfogadni hogy egy fiú iránt érzek így. A folytatást meg...már tudjátok... - felyezte be. Teljesen letaglózva ültem. Megmozdulni sem tudtam a döbbenettől, meg a meglepettségtől - Tudom hogy nem kérhetek ilyet - kezdte újra - nem is kérem, nem is fogom. Ezért csak annyit tudok mondani hogy kicseszettül sajnálom a dolgokat, és utálom magam azért amiket tettem, főként veled, Jungkook. Teljesen megértem ha ezek után elküldesz a fenébe, és ígérem a közeletekbe sem megyek többet. Hazamegyek és szólok hogy sulit váltok. Komolyan mondom. Csak mond és megyek is hogy ezt tegyem- mondta határozottan.
-Akkor mondom, menj! - mondta hirtelen Namjoon, mire Yoongi bólintva felállt, mire Tae felkapta a fejét.
-Várj...-hangzott a hangom. Valahogy nem tudtam gyűlölni azért amiket tett. Igen, agyonvert. Igen, majdnem minden nap. Igen, megalázott. Igen, megerőszakolt de akkor drog volt benne. Egyszerűen azokat tudva amiket mondott, valahogy nem tudtam gyűlölni. Inkább sajnáltam. Tudom milyen érzés amikor gyűlöli magát amiatt aki, jól tudom. Lehámoztam magamról Namjoon kezeit, és felállva az öléből Yoongi elé léptem. Most láttam csak mennyivel kissebb nálam. Mennyivel is néz ki most törékenyebbnek.
-Nem ígérem hogy könnyen megy majd. Azt sem hogy Namjoonnak menni fog - biccentettem Nam felé, mire Yoongi felemelte rám a tekintetét - De én szeretném ha fehér lappal indítanánk. Lehet elment az eszem, meg az is hogy megőrültem, de nem tudlak utálni, meg nem is akarlak. - csodálkozva nézett rám, mire a kezem nyújtottam - Kezdjük újra a dolgokat - mondtam ki utolsó szavaim, majd vártam. Nem is kellett sokat várnom, Yoongi nyújtotta is a kezét, és kezetfogtunk.

Akkor kezdjük újra...

Stitches / Namkook (Befejezett) Où les histoires vivent. Découvrez maintenant