És eljött a Karácsony is, ma van December 25.-e, ami azt jelenti hogy ma szünnap van. De szerencsénkre nekünk holnap is az lesz, mert kiirattuk magunkat.
Eddig soha nem szenteltem nagy figyelmet a Karácsonynak, hiszen nem volt szerelmem akivel tölthettem. Akivel összebújhattam, filmezhettem. De most van, és ezért lesz ez a legjobb karácsonyom. Semmi, de semmi nem ronthatja el!
Mosollyal az arcomon kúsztam közelebb a még mellettem alvó Joonhoz, és fejem mélyen a meztelen mellkasába fúrtam. Olyan jó érzés érezni a melegséget, és hallani a szíve dobogását. Megnyugtat.
Mosolyogva próbaltam visszaaludni, de nem jártam sikerrel. Az órámra pillantva észrevettem, hogy majdnem dél van, szóval bármennyire nem szeretném felébreszteni Joont, meg kell tennem.
-Joonie-mondtam mellkasán tartva a fejem, de felnézve rá. Semmi jelét nem mutatta hogy fennt lenne. Mosolyogva támaszkodtam fel a könyökömre, és gyengéden simogatni kezdtem az arcát, ami megint eszement puha volt. Mitől ilyen puha a bőre és selymes a haja?!
-Drágám, ébredj naa-mondtam lágy hangon, még mindig arcát simogatva, mire egy nagy levegőt vége elfordult felém, de még mindig aludva.
-Namjoon... Namjoonie... Nam... Joonsi-keltegettem a különböző becenevein, de egy-egy apró megmozduláson kívül semmit nem használt. Akkor még egy próba.
Mosolyogva érintettem párnácskáim az ajkához, és egy cuppanó hangot hallatva vettem el onnan őket.
-Drágám-újabb puszi - Ideje- mégegy- felkelni.
-Miért? - hallottam meg alig hallható susmorgását. Ösztönösen elmosolyodtam, és kisöpörtem egy hajtincset szeméből.
-Mert 25.-e van. Tudod mit jelent ez? - kérdeztem kihívóan, mire kinyitotta egyik szemét.
-Hogy Karácsony van?
-Azt is, de nem erre gondoltam- kuncogtam, mire egy nagy sóhajjal lehúzott maga mellé. Kezeit szorosan körém fonta, majd közel húzva magához, a hajamba temette fejét.
-Azt jelenti hogy ma megkapom az ajándékom. - suttogta, én pedig vigyorogni kezdtem.
-Pontosan azt. És mi az ajándékod?
-Te, Nyuszi. És a formás kis feneked - éreztem hogy a hajamba mosolyog, ami belőlem ismét egy kuncogást szedett elő.
-Pontosan, de ahhoz fel kell kelned. Nem henyélhetünk itt egész nap.
-De miért nem? - kérdezte még mindig mozdulatlanul, mire elnevettem magam, és elkezdtem kihámozódni a karjaiból.
-Mert tortát szeretnék sütni, és a fa sincs még meg. - ültem fel, de mintha észre sem vette volna, csak tovább feküdt.
-Naaa Nam... Kéérleeek-mondtam leejtve az alsó ajkaim, mire ismét kinyitotta egyik szemét, majd visszacsukva sóhajtott egy nagyot.
A következő pillanatban végre valahára felült törökülésbe , és dörzsölni kezdte szemeit, hogy a maradék álmosság is távozzon. Vigyorogva ültem be az ölébe, mire ő teljesen éberen nézett rám. Nyilván nem számított rám ilyen hirtelen. Derekamra fogott, míg én kezeim a nyaka köré fontam.
-Faszom a barátságba - mondta ki a mondatot amivel kezdődött minden, mire én nevetve bólogattam.
-Szerintem is. - mondtam majd én hajoltam az ajkaira, hogy ne csak egy puszit csórjak. Finoman kezdtem el mozgatni ajkaim, amit ő azonnal folytatott is. Egyik kezemmel a hajába túrtam, miközben egy kicsit eldöntöttem a fejem, és gyorsítottam a tempón. Véletlenül meghúztam, a még kócos haját, ezért egy apró morgást hallatott.
-Fiúk!! - hallottam meg anya hangját, mire kelletlenül elváltam Namjoontól.
-Deja Vu... - morogta, mire felnevettem. Valóban az.
-Igen anya?!
-A fás csak délután 1 óráig van nyitva, mennetek kellene! - kiabált vissza, mire ijedten az órára néztem, ami fél egyet mutatott. Ijedten néztem Joonra, aki abban a pillanatban fogott a fenekem alá, majd velem együtt felállt, mire ijedten a nyakába kapaszkodtam.
Gyors lépésekkel a szekrény elé vitt, majd ott letett, és míg ő a táskájához lépve vett elő egy ruhát, én a szekrényből kaptam ki egy piros felsőt, és egy fekete gatyát.
Ott helyben fel is kaptam magamra a ruhadarabokat, ahogy Namjoon is. Amint felöltöztünk, szinte feltéptem az ajtót, úgy rohantam ki, nyomomban Joonnal.
Fénysebességgel vettük fel a cipőnk és a kabátunk, majd a tárcám felkapva nyitottuk is a bejárati ajtót.
-Elmentünk! - kiabáltam, majd válaszra sem várva hagytuk el a házat.
